A VE-GA, mint Korom Pali szuverén világa, alapvetően a személyekre szóló TÖRŐDÉS konkrét világa. Amikor én behívok valakit ebbe, akkor én TÖRŐDÉS-re hívom - TÖRŐDÉS-t kap és TÖRŐDHET másokkal (tanulhatja ezt). Köztudott az, hogy a konkrét tevékenységek számomra annyira fontosak, amennyiben ezt segítik/közvetítik - egyébként puffertevékenységek.
Az okrendszer nagyon bonyolult és bár a gyökerei hasonlóak és minduntalan össze is fonódnak (bogozódnak), azért mások kettőnk esetében.
Bővebben: Miért csináljuk mi - Koromék - ezt? Mármint a VE-GÁ-t?
Van néhány közhely, amelyet értelmesebb szülők szinte automatikusan vesznek figyelembe akkor, amikor beíratják gyerekeiket az iskolába illetve akkor, amikor döntenek egy esetleges iskolaváltásról.
A fentiek alátámasztására hadd mondjam el egy gyerekkori és egy kamaszkori "iskolás" élményemet.
Rozgonyi Lajos interjút készített Lányi Andrással, mint a Népszabadság újságírója (2002.09.07.).
Tisztelője vagyok Lányi Andrásnak és csodálója is nemes idealizmusának. Gyakran történik meg velem az, hogy a véleménye felvillanyoz, gondolkodásra ösztökél.
Most ennek az interjúnak a keretgondolata fogott meg:
Az első szovjet szputnyik és a kubai válság óta nem érte (akkora) sokk az USA népét, mint 2001.09.11- én. Az amerikai sosemvolt splendid isolation-ban élő szuburb polgárság arra kényszerült, hogy kinyissa szemét egy kicsit a világra, mert fenyegetve kellett, hogy érezze magát. És aligha tudni, hogy mi a veszélyesebb: az, hogy ez a fenyegetés létező - szerte a világon - hiszen man-ter-izmus van - vagy az, hogy ez a polgárság fenyegetve érzi magát - hiszen az ő állama a manter-imperializmus világhegemónja, amely hajlamos állami erőszakkal válaszolni.
2004. március 2.-án írom ezeket a sorokat. Ma kell leadnom az írást. A fejemben milliónyi gondolat, különösen, mivel a párommal erről a témáról már beszélgettünk néhányszor. Nem tudom még, hogy mit fogok leírni, de azt tudom, hogy az elenyésző lesz a bennem tomboló gondolatrohamhoz képest.
A nyelv nem romlik önmagában, változása a beszélő/író világlátásának tükre. A kidolgozatlanabb kód nem feltétlenül jelenti azt, hogy használója kevesebbet érzékel az őt érő ingerekből, (mint egy választékosabb kifejezésmódú ember), csupán annyit, hogy kevésbé árnyaltan/pontosan tud nevet adni külső és belső világa jelenségeinek. A kód kidolgozottsága kultúrafüggő, elsősorban a családi minták határozzák meg. Egy egyszerűbb kódot önmagában még nem tekintenék problematikusnak, amíg az megfelel az adott ember élethelyzetének, és lehetővé teszi számára az érdemi kommunikációt környezetével.
Úgy tűnik, hogy végig kell mennünk nekünk emberfajnak azon az úton, amilyen az egyéni és társadalmi tudatunk miszlikbe hasadozik és minden egyes eleme az összes többivel és magával is meghasonlik.
Mi az, ami Simek Kittit méri a fejekben mindaz alapján, amit tőle hallani, rajta látni, róla tudni tudattak a hallás, a látás és a tudás birtokosai - mint fogyasztói kiszolgálók, árutermelők.
I. Elöljáróban
Közhely az, hogy veszélyes világban élünk és veszélyekkel teli társadalomban nőnek fel a gyerekeink. Az egyének igyekeznek a szűkebb-tágabb környezetüket megismerni, kiismerni és egyfajta REND-et tenni, megőrizni, fejleszteni benne. Nevelőtevékenységük egy lényegi eleme ennek a rendnek és rendszemléletnek az örökítése, vagyis, hogy a gyerekeink boldogulni tudjanak ebben a veszélyes világban. Az emberek társadalmi közösségeket és szabályrendszereket alkotnak, hogy sikeresen működjenek együtt és hogy biztosítsák a maguk biztonságát. Mindenkor vannak azonban olyan társadalmi és egyéni gondok, amelyek alapján és okán emberek és embercsoportok átlépik a szabályok szabta határokat és vannak, akik sérelmeket szenvednek el, áldozattá válnak.
Felkérésen arról szól, hogy beszéljek a magam és civil szervezetem - az országos VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség - tapasztalatairól, tevékenységeiről és javaslatairól.
Civil szervezetek képviselőinek találkozója. A találkozó szombat délutánján Halász János elnök vezetésével nyílt ülést tartott a régió ún. KTT-je. A nyílt ülést aktuális pályázati tájékoztató vezette be, maga az ülés pedig a már beadott pályázatok ügyében döntött. A tájékoztató hangsúlyos - a döntések során megértő szigorúsággal gyakorolt eleme - volt az, hogy a rendelkezésre álló források célja nem az egyes iskolák, iskolai osztályok, iskolai DÖK és osztályprogramok támogatása, iskolán kívüli programok esetében sem. Tekintettel arra, hogy a jelenlevők legalább fele hivatását tekintve pedagógus volt (ezen minőségében, illetve civil, vagy mindkettő minőségében) ez már a tájékoztató követően - de később több körben is - vitákat indított.
Bővebben: Önkormányzás, önkormányzat, tizenéves önkormányzat, diákönkormányzat II.
Vége az interjúnak. Gyárfás - egyben a Magyar Úszószövetség elnöke - elcsendesedve ül és nézi az asztalt. Kiss Miklós, 64 éves, tisztességben megőszült úszóedző kicsit előrehajolva, magába - roskadva ül. Nem sír, bár a könnyek ott vannak a szemében. Ettől a dolog még rosszabb, hiszen látszik: ez az ember nem tud sírni; ki tudja mióta, igazán oka sem volt rá, mert ez egy derűs lelkű, a hivatásában teljes egészében feloldódó, a tulajdon öregedésével is régen megbékélő férfi.