Egy kis sarokasztalon, terítéken a hazai gyermek és ifjúsági közéletfejlesztés

A nagy rendszerváltás utáni negyedik mini-rendszerváltást értük meg és negyedjére már, hogy a kormányváltás után egy évvel a VE-GA heves vitákba kényszerül a gyermek, ifjúsági és diák közélet fejlesztéséért felelős országos vezetőkkel - akiket egyébként, ritka kivétellel, régóta és személyesen ismer.
A törvényszerűségnek legalább a gyanúja mindenképpen megalapozott és megérné egy -szisztematikusan vizsgálódó - szociológus-politológus figyelmét.
Régebben igazán gazdája sem volt, vagy éppen túl sok gazdája is volt ennek az ügynek - a lényeg szempontjából egykutya.
Amióta létezik az ISM-GYISM, elvben van ennek a területnek is kormányszintű politikai gazdája és főhatósága. Mégsincs.
A vélhető okok felfejtése nem egyszerű és igazságtalan volna, csak a minisztériumon elverni a port - főleg csak a GYISM-en. Azonban felmenteni sem lehet. Mindenképpen nélkülözhetetlen kezdeményező szerepe kell, hogy legyen, ugyanis egyféle tisztázó közgondolkodás megindításában - amihez mi az egyik természetes partnerként kínálkozunk.
Egy partnernek egy tárgyi minisztériumi koncepció kidolgozásához, amihez nyilvánvalóan elengedhetetlenek a civil partnerek, vagyis maguk a gyermek és ifjúsági közéletfejlesztő szervezetek - nyilvánvalóan azok, akik vitaképes, artikulált koncepcióval rendelkeznek ezen tevékenységkörben.

Minden leírt szónak már eleddig is sajátos súlya van, amelyek tárgyában - a koncepció egyik megalapozásaként - előbb a szavak konkrét jelentése is tisztázandó. Ha másért nem, akkor azért, hogy a közbeszéd tárgya a kezelhetőségig szűkíthető legyen.
A VE-GA nem kívánja a saját álláspontját senkire ráerőltetni, de azt sem szeretnénk, ha a tevékenységünk ezen tárgyában bárki a magáét kívánná ránk erőltetni - amelyet, ha nem fogadunk el, mindjárt retorziókat is alkalmaz, mert olyan pozíciókat birtokol, amelyben ezt megteheti.
Alapvetően fontos dolognak tartjuk például "a gyermek és ifjúsági közéletfejlesztés" fogalmának disztingvált értelmezését.

1. Amennyiben például összemossuk a kiskorúakat és nagykorúakat ebben a fogalmi keretben az - a mi véleményünk szerint - eleve nagyon nehézzé teszi egy koncepció kihordását, több aspektusból is.
2. A VE-GA jellemzően "a tizenéves közéletfejlesztés" kifejezést használja, érzékenyen különbséget téve még ezen belül is az ún. kognitív kor előtti gyermek és az az utáni ifjúsági fejlesztőtevékenységek között.
   Tekintettel a kiskorú érintettekre, illetve a családoknak a gyerekeikhez, az iskoláknak pedig a tanulóihoz való jogaira, elengedhetetlennek tartjuk a végzett tevékenység olyan szintű artikulálását és nyilvánossá tételét, amely alapján a család és az iskola egyértelműen dönthet a gyermekért/tanulóért való felelősségei egy részének átadásáról.
3. Ennek "a szerződésnek" nyilvánvalóan elengedhetetlen feltétele a tevékenységrendszer pedagógiájának nyilvánosságra hozatala, az egyes konkrétabb tevékenységek e szempontból való megtervezettsége is.
4. Közélet nem létezhet a közéleti nyilvánosság nélkül, fejlesztő tevékenység pedig értékelés nélkül, illetve annak nyilvánossága nélkül.
5. A tizenéves közéletfejlesztés kapcsolódhat ideológiai-politikai elkötelezettséghez. Amennyiben maga a fejlesztő szervezet ilyen kötődése is egyértelmű keretet és irányt ad a tevékenységének, akkor az - bár hasonlóan értékes lehet - nem egyeztethető össze egy minisztériumi koncepció szintjén sem - a VE-GA meggyőződése szerint.
6. Az elmúlt években kardinális kérdéssé vált az, hogy elválasztható-e egymástól a tizenéves (települési) és a tanulói-diák (iskolai) közéletfejlesztés? (A GYIÖT egyes felnőtt segítői azt rendre sarkosabb formában vetik fel és csak az iskola világától teljes mértékben független "tiszta" korosztályi önkormányzatokat fogadják el GYIÖK-nek.)
   A VE-GA álláspontja más, alaposan kifejtett, megindokolt, amelyet sokféleképpen eljuttatott a vitát máig nem vállaló felnőtt segítőknek - akik egyrésze ma meghatározza a GYISM álláspontját is (!).
7. A potenciális partnerség kérdésének van néhány olyan állandó eleme, ami a potenciális partner "jellemzőinek" más körével foglalkozik, pl.: hogy magánszemély is kerülhet-e ilyen helyzetbe vagy csak szervezet - és ha szervezet, akkor mekkora és mi alapján dönthető el, hogy akkora, stb.

Kompetens magánszemélyek a mi véleményünk szerint nem lehetnek ezügyben partnerek, ellenben felkérhetők szakértőnek.
Azzal azonban nem értünk egyet, hogy bárki lehessen szakértő pusztán azért, mert mondjuk pályázik ezért és talál két támogató személyt.
(A VE-GA csak azt tudja elfogadni e tárgykörben szakértőnek, akinek jelentős és dokumentált múltja van, mint ilyen szervezet vezetőjének, segítőjének és országos rálátása van a tárgyköri szervezeti körre.)
A szervezetek közül pedig csak azok lehetnek érdemben partnerei a tárcának, akik azonos szinten képesek a kommunikációra az adott tárgykörben - vagyis az országos igények és problémák szintjén, tehát ilyen értelemben országos szervezetek.
Ez nyilvánvalóan nem követel meg ugyan országos szervezettséget, de - a mi álláspontunk szerint - mégis, csak megkövetel bizonyos múltat és bizonyos méreteket. Másként ugyanis nem lehet országos szinten is gondolkodni képes saját nevelésű, magas szakmai szinten együttdolgozni tudó felnőtt segítői köre.
Olyan segítői kör, amelyik valóban a közéletet tanuló gyerekeket és fiatalokat képviseli, mint országos szintű vitapartnerek.

*

Ennyi kifejtés után talán célszerű egy kicsit sarkosabban, tézisszerűen kifejteném a VE-GA tárgyi álláspontját:

1. A GYISM-nek, mint ezért is felelős tárcának nincs koncepciója a civil gyermek és ifjúsági közéletfejlesztés és fejlesztők támogatására.
2. A GYISM eddig nem is kezdeményezte/kezdeményezi ezt, és nem kezdeményezte/kezdeményezi az ennek kidolgozásában szükséges partneri kör kialakítását sem. A partnerség kritériumai sem meghatározottak (ennek kvázi szubjektív szempontjai keverednek a minisztérium tevékenységében).
3. A támogatás múltbeli és jelenlegi "rendszere" csak negatív jelzőkkel jellemezhető. Hatékonysága kimutathatatlan (többek között azért, mert az eredményessége sem ellenőrzött).
4. Nincs meg a bázisfogalmak egységes értelmezése, nem meghatározottak a minimum követelmények.
5. Nem létezik a tárgyi tevékenységek nyilvánosság-kontrollja, noha közéleti/közéletfejlesztő tevékenységek esetében ez a megítélésük nélkülözhetetlen alapja.
6. A minisztériumi szakértői pozíciókat ma a tárgyi tevékenység egy meghatározott felfogását vallók birtokolják az ennek megfelelő elfogultságokkal.
7.  

*

Tartalmi szempontból a legfontosabb kérdés azonban az, hogy mi is valójában ez a bizonyos "gyermek és ifjúsági közéletfejlesztés".
Ennek a kérdésnek a megválaszolásában nem vagyunk teljesen magárahagyatva, mert az Európa Tanács régóta kardinális kérdésként kezeli ezt. Elannyira így van, hogy e tárgyban határozatot is hozott, az ET 237. sz. határozatát. Ezt számos ponton kiegészítették Peter Lauritzen publikált írásai és beszédei. Komoly magyarországi kezdeményezések is történtek - ezektől nem függetlenül - amelyek tapasztalatai is publikált formát öltöttek nem egy esetben (a VE-GA közzétett tárgyi koncepciójának variációi tételesen hivatkoznak ezekre).
A "gyermek és ifjúsági" jelzőnek különös súlyt ezekben az ad, hogy pedagógiai értelemben fejlesztőnek felnőtt korú fiatalok ilyen típusú tevékenységét nem tekintik. Önfejlesztőknek esetleg igen, komolyan véve azt, hogy a teljes jogképességű felnőttek természetes szereplői - lehetnek - a felnőttek közéletének, tehát valódi közéleti igényeik kielégítésének elsődleges terepe az. (Ez számos jogos kérdést vet fel azzal kapcsolatban, ha felnőtt fiatalok "független" (gyermek és) ifjúsági önkormányzatot választanak pl.: egy 1600 fős községben.)
Maga a közéletfejlesztés pedig alapvetően arról szól, hogy erre szerveződő társadalmi csoportok váljanak alkalmassá a társadalmi önrendelkezés jogszerű, kultúrált formáinak gyakorlására, a segített gyakorlás folyamatában. Elsősorban a saját maguk szabályainak, illetve a rájuk (is) vonatkozó szabályok kialakításában vegyenek részt, mint közügyekben, közbeszéd formájában, a nyilvánosság vállalásával és erejével. Az ehhez való jogukat (jogaikat) kezeljék felelősségként is, alapvető mérceként a társadalmi igazságosság alapvető - polgári - etikai értékével.
Az önrendelkezés, a társadalmi önrendelkezés megvalósulási módjai az önkormányzás különböző módjai, amelyeknek, csak egy válfaját jelentik a választott (?!) önkormányzatok és ezeknek is csak egy válfaját jelentik azok a települési gyermek és ifjúsági önkormányzatok, amelyek elkülönített támogatásért pályázhattak tisztázatlan - tehát még ezen szűk tárgyi közéleti térben sem megbeszélt - szempontrendszer alapján. Jogos tehát az az igény, hogy mindez végre legyen közbeszéd tárgya.

2003. augusztus