Előzetes:
Nem zártuk le az egyeztetésünket a „kulturális keresztény” fogalom definíciójáról, de munkahipotézisként elfogadtuk az alábbiakat.
Az EU állampolgárainak nagy többsége kulturális keresztény. Nem lehet más, hiszen az európai kultúrák alapja a kereszténység, amely magában hordozza a zsidó, az ógörög és a római kultúra megannyi elemét is. A keresztény kultúra és hagyomány át- és átszövi az európai kultúrákat minden vonatkozásban. Ugyanakkor az is tény, hogy a polgárok többsége nem tudatosan keresztény.
Lényegesen kisebb azok száma, akik tudatosan keresztények, számos (nemzeti / helyi) egyház intézményes kereteiben. Nem állíthatjuk azonban azt, hogy egyúttal tudatában lennének a kulturális keresztény mivoltuknak is.
A tavaszi Stratégiai Találkozónk elsődleges célja az volt, hogy próbáljuk meg a vitathatatlanul létező kulturális kereszténység értékrendjét megfogalmazni. Azért gondoljuk ezt fontosnak, mert szükségesnek látunk egy olyan keresztény nézőpontot, amiből megítélhetők a kereszténységükre hivatkozó különféle politikusok tevékenységei, illetve a programjaik.
Egy ilyen európai kulturális keresztény értékrend, nézőpont meghatározására tettem én a Találkozón javaslatot. Ennek kidolgozásában felhasználtam a következő forrásokat is – alapként a Bibliát és főleg annak Újszövetség részét kezelve:
-Keresztény értékek az Európai Unió alkotmányszerződésében / Kereszténydemokrata Tudásbázis – www.barankovics.hu
-Ferenc pápa beszéde az „Európa elgondolása, újragondolása” című konferencián (2017. október 31. kedd 20:53)
-Rezsőházy Rudolf: A kereszténység szerepe az európai értékek kialakulásában
Arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a kulturális kereszténység olyan értékrendjére tegyek javaslatot, amit ajánlatos bevállalniuk azoknak, akik politikai kérdésekben kívánnak véleményt alkotni.
Tekintettel arra, hogy ez a jézusi – Jézus által képviselt, mondott, illetve ezekből következő – értékek összefüggő rendszere, a bevállalásuk komoly kihívás. Vallásos barátaink egy része szerint az ennek való megfelelés nem lehetséges vallásosság nélkül. Ezt azonban az én véleményem szerint mindenkinek magának kell eldöntenie annak tükrében, hogy mi is lenne konkrétabban ez az ún. kulturális kereszténység és hogyan élhetünk ezzel a közéletünkben.
*
Az európai kulturális kereszténység értékrendjének nézőpontból a következő 12 téma értékrendjét javasoltam megvizsgálni:
1. Önkormányzatiság
2. Demokrácia – köztársaság – veszélyhelyzeti rendkívüli állapot
3. Elszegényedő nyugdíjasok
4. Környezeti és klíma válság – katasztrófavédelem
5. Népesség csökkenés – családtámogatási ügy-rendszer
6. Sajátos nevelési igényű gyerekek – társadalmi nevelés – gyermekvédelem
7. Propagandára fordított pénz – közmédia
8. EU-s támogatások ügye – jogállami kritériumok
9. Közegészség-ügyrendszer
10.Szociális rendszer
11.Háború és béke
12.A bevándorlás kérdése
Az összesen mintegy kétórás elemző előadásaim nyomán – azok forrásaira, tartalmára alapozva – a kulturális kereszténység értékrendjének nézőpontját a következők szerint vontam össze, hogy használni lehessen.
A kérdés az, hogy a fenti politikai-közéleti témákban mi az alábbi három szempontnak megfelelő véleményünk:
I.A szolidaritás követelményének, amely a keresztény „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” parancson alapul.
II.A minél kevesebb szenvedés okozása követelményének – a fenti mellett – a szelídség, az igazság, az irgalmasság és a tiszta szívűség, valamint a békeszerzés szolgálatának alapjain.
III.A köznapi és politikai demokrácia követelményének, ami azon egyéni és közösségi önrendelkezés megvalósulási módja, ami megfelel az – Isten képére teremtett – személy méltósága és szabad akarata közösségi keretekben való érvényesülésének.
Ezek alapján vegyük sorra a fenti közéleti politikai témákat és alkossuk meg a magunk véleményét ezek kulturális keresztény értékrendjéről:
1.Önkormányzatiság
A III. szempontnak megfelelés mellett külön – elfeledésre ítélt – szempont a következő. Az olyan feladatokat, amiket egy település közössége / önkormányzata (illetve bármilyen önkormányzat) a konkrét érintettsége alapján helyben meg tud oldani, arról nem szabad magasabb szinten dönteni, esetleg az érintettek kihagyásával. (Ez a szubszidiaritás elve.)
Álláspontunkból nézve az önkormányzatiság nem csak alapjog, de a működéséhez, fejlesztéséhez az államnak biztosítani kell a feltételeket, illetve az állam támogatását, valamint a külső források elérésének lehetőségeit.
2.Demokrácia – köztársaság – veszélyhelyzeti rendkívüli állapot
A demokrácia az egyéni és közösségi önrendelkezés, egyúttal a legkisebb szenvedés megvalósulási módja egy állam működésében is.
Sokféle köztársaság van, de a fentieknek a demokratikus, parlamentáris köztársaság felel meg. Egy kulturális keresztény ezt támogatja, illetve a következő három alapfeltételének folyamatos biztosítását:
-Általános, titkos, egyenlő választójog és gyakorlat.
-Legális, nem üldözhető és korlátozható az ellenzéki és civil tevékenység, valamint biztosított a sajtó és a közmédia szabadsága – amik anyagi feltételeit szükség esetén, a szükséges mértékben biztosítani kell.
-Az államhatalom három elkülönülő intézményen, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmon alapul. A „fékek és egyensúlyok rendszerét” több állami intézmény mellett az önkormányzati szféra, mint helyi hatalom biztosítja.
Egy kulturális keresztény nem támogatja a veszélyhelyzeti rendkívüli állapot önkényes és hosszú éveken át tartó fenntartását, a rendeleti kormányzást, mert az a demokrácia felfüggesztését, rombolását jelenti.
3. Elszegényedő nyugdíjasok
A méltó időskori élet feltételeinek biztosítása alapvető követelmény. Ennek meghatározó eleme az a nyugdíj, ami ezt lehetővé teszi – a szükséges egészségügyi és szociális ellátás mellett.
Törvényszerű az elszegényedés, az elesettség és a nyomor, ha eleve kevés a nyugdíj a normális megélhetéshez. Azonban a viszonylag elfogadható nyugdíj értéke is folyamatosan csökken, ha csak az infláció értékével növekedik, de nem követi a jövedelmek gazdasági növekedésből adódó növekedését.
Egy kulturális keresztény elvárja azt, hogy a legkisebb jövedelmű nyugdíjasok jövedelmét is a szegénységi küszöb fölé emeljék, illetve, hogy a nyugdíjakat ún. vegyes („svájci”) indexálással számolják ki.
4.Környezeti és klíma válság – katasztrófavédelem
Lásson, akinek szeme van és halljon az, akinek füle van! – egy kulturális keresztény nem tagadja azt, hogy környezeti és klíma válság van. A válságot okozó mennyiségi növekedés gazdasági kényszerét az fűti, hogy az emberiség nem a szükségletei szerint, hanem a fogyasztói igényei szerint fogyaszt vagy erre tör. „A planetáris idiotizmust éltető növekedési téboly az emberiség pusztító szenvedélye, amely függőséget okoz.”
A gazdaságnak rövid idő alatt át kell térnie a tudásintenzív növekedésre, a fogyasztói igények kielégítését célzó mennyiségi növekedés helyett.
A kulturális keresztények – akik azt élik, hogy ez a világ ránk van bízva – alapvető célja, hogy a világunkat megőrizzük a magunk, a gyerekeink és minden élőlény számára élhetőnek.
Mindig voltak természeti katasztrófák, amik ezután is bekövetkezhetnek. Sok példa mutat arra, hogy még a fejlettebb államok sincsenek ezekre felkészülve és nem készítik fel ezekre a lakosságukat sem. A jelenidőben és még inkább a jövőben elkerülhetetlenek a klímaváltozásból és a technológiai-informatikai okokból bekövetkező katasztrófák is.
Családi és egyéni szintekig tudatosítani kell azt, hogy mit tehetnek ezek ellen ők maguk, egymással együttműködve. Ezen szintig lemenően kell felkészíteni őket ezek negatív hatásainak lehető legkönnyebb elviselésére is a gyors helyreállításra is. (Erre kiváló példák vannak az Unióban.)
5.Népesség csökkenés – családtámogatási ügyrendszer
Összetett feladat a kulturális keresztény álláspont megfogalmazása ebben a témában és mind a három szempontból van a kérdés válaszának összetevője.
Alapvető ugyanis, hogy a népességcsökkenés megállításához igazságosnak kell lennie a megoldásnak, egyben szolidárisnak és hogy megfeleljen a köznapi demokráciának, mint egyenjogú, közös felelősségviselési módnak.
A gyermekvállalási hajlandóság alapvetően függ az előbbiekkel megvalósítható – mindenekelőtt női – biztonságérzettől. Ennek két metszete van. Az egyik a fiatal családok saját, perspektivikusan is biztonságos és jó megélhetése, lakáshelyzetük megoldottsága, a szűkebb és tágabb társadalmi köreik békés egyensúlya, általános jól-léte, perspektivikus fejlődése.
A gyermekvállaláshoz szükséges másik biztonságérzeti feltétel az, hogy biztosítottnak lássák a gyermekük jövőjét. Elsősorban azzal, hogy jól működnek azok a társadalmi alrendszerek, amik ezt biztosítják. Pl. a társadalmi nevelési-oktatási rendszer, az egészséges életmód és az egészségügy rendszere, valamint – ha rászorulnak, akkor – a szociális rendszer. Nagyon fontos számukra az is, hogy egy romló nemzetközi helyzetben a társadalom ennek tényezőit ellensúlyozza és ne erősítse. Ez alapozza meg a szükséges biztonságérzetet, az önbizalmat és a jövőbe vetett hitet.
Egyértelmű a számunkra az, hogy a hiányokat és gondokat nem pótolhatja, illetve ellensúlyozhatja az anyagi támogatások rendszere. Ez azonban nagyon fontos, elsősorban az anyagi támogatásokra rászoruló családoknak, anyáknak.
Nem lehet a támogatási rendszer igazságtalanul és szolidaritás nélkül diszkrimináló. Indokolt lehet azonban szükség szerint a pozitív diszkrimináció, mind anyagilag, mind a gyermekek életének más területein annak érdekében, hogy egyenlő esélyeik legyenek az egyéni és közösségi önrendelkezésük megvalósítására.
Fontos azonban kulturális keresztény emberként azt is látnunk, hogy a túlzott anyagi igények, a fogyasztói kultúra, illetve az ezen igények kielégítésének akarata önmagában is gátja a biztonságos élet megélésének – és így a gyermekvállalásnak is.
6.Sajátos igényű gyerekek – társadalmi nevelés – gyermekvédelem
A különleges nevelési igényű – SNI – gyerekek azok, akik fizikai, szellemi, idegrendszeri adottságaik miatt (a tanulást egyébként lehetővé tévő testi, szellemi fogyatékosságok, ADHD problémák, autizmus, súlyosabb lexia-típusok stb.) nem vehetnek részt a közoktatási oktatás-nevelésben.
Nekik olyan oktatás-nevelési intézmény-rendszerre van szükségük, ahol az adottságaiknak és képességeiknek megfelelő tanulásban vehetnek részt azzal az eséllyel, hogy önálló személyiséggé fejlődnek, képessé a társadalmi-gazdaságban való érdemi részvételre, az egyénileg és társadalmilag hasznos önálló életre.
Egy kulturális keresztény azonban nagyon fontosnak tartja azt, hogy a gyermekek a családjukban nőjenek fel, ott kapják meg a növekedésük optimális feltételeit. Fontosnak látja azt, hogy a származási-szociális okokból hátrányos helyzetű, fejlődésükben elmaradott gyerekeket ne nyilvánítsák sajátos nevelési igényűnek és írassák ilyen iskolákba. Számukra olyan, az esélyegyenlőséget biztosító kiegészítő fejlesztési intézmények biztosítása szükséges, mint amilyenek pl. a tanodák.
Mind a két esetre igaz azonban az, hogy alapvető jelentőségű az érintett családok, közösségek, illetve az iskolák és fejlesztő intézmények – a pedagógusok – és az állam illetékes szervei képviselőinek, a gyermekvédelem munkatársainak gyakorlatilag folyamatos együttműködése. Szükség szerint ennek a jogszabályi előírások szerinti kikényszerítése.
A megfelelő gyermekvédelmi munka alapvető tényezője szerintünk a gyermekközpontú és jól működő iskola, illetve fejlesztő intézményi rendszer.
7.Propagandára fordított pénz – közmédia
Kulturális keresztény nézőpontból természetes az egyes politikai erők önmagukat menedzselő propaganda tevékenysége, vagyis az emberek céljaik szerinti befolyásolása a nézeteik, ideológiájuk minden törvényes eszközt felhasználó terjesztésével – a saját költségükre. Egy demokráciában azonban ezt szabályozni kell.
Az állam ilyen tevékenysége, illetve egy abszolút többséggel rendelkező párt által az állam és a közpénz erre való felhasználása ellentétes a demokráciával, vagyis káros az egész társadalmi-gazdaságra nézve.
A közmédia feladata a társadalmi békére alapozott, kiegyensúlyozott és igazságra törekvő tömegtájékoztatás. Nem lehet egyoldalú propaganda fórum és eszköz, vagyis nem lehet a társadalmi béke és igazság rombolója. Ha mégis, akkor nem közmédia és ebben az esetben nem fordítható rá közpénz.
8.EU-s támogatások ügye – jogállami kritériumok
A EU „alapító atyái” valamennyien vallásos keresztény emberek voltak. Az EU elődjét keresztény értékrenddel és az emberi jogok érvényesítésével hozták létre, mint egyértelműen demokratikus szövetséget. Ezt tükrözi az a fejlődő európai jogrendszer, amit minden tagállam elfogadott a belépése hosszú folyamatában. A legfontosabb vállalása azonban minden tagállamnak az EU-s szövetségeseivel való együttműködés.
Az EU a jogrendjének megfelelően anyagi (emellett tudományos, iskoláztatási, kulturális) támogatást biztosít a fejletlenebb tagállamok gazdasági, társadalmi és politikai fejlesztéséhez – ami önmaga fejlődésének is biztosítéka. A támogatások anyagi részének forrása a fejlettebb országok polgárainak adója.
Értelemszerű az, hogy a támogatásokat igénybe venni kívánó államok ezekkel a célokkal is kívánják ezeket felhasználni, vagyis többek között a jogállami fejlesztésekre, ezek hátterének biztosítására. Ennek egyik legfontosabb biztosítéka az Európai Ügyészségben való tagság.
Amennyiben egy állam / kormány ezzel ellentétes célra kívánja az EU-s támogatásokat felhasználni, akkor az nem „jár”. Egy európai kulturális keresztény ugyanakkor levonja ebben az esetben az elkerülhetetlen következtetést, mert az Európai Unióról (az uniós támogatásokról) való lemondás minden szempontból rendkívül káros.
9.Közegészség-ügyrendszer
Kulturális keresztény nézőpontból elsődleges az egészségkultúra, az egészség megőrzése, fejlesztése fizikai / testi, szellemi és lelki szempontból egyaránt.
Ez kiemelt állami feladat.
Nem mellőzhető a szűrővizsgálatok széles körének általánosítása annak érdekében, hogy a betegségekre mihamarabb fény derüljön és azok időben, minden szempontból gyorsabban és kíméletesebben gyógyíthatók legyenek.
A betegségek időbeli diagnosztikai tisztázása, kezelésének meghatározása megfelelő háziorvosi és rendelőintézeti rendszert követel meg – ezek anyagi feltételeinek biztosításával. Ez állami feladat és annyiban önkormányzati feladat is, amennyiben ehhez megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkeznek.
A szükséges kórházi beavatkozásokat úgy kell megoldani, hogy a betegségek ne súlyosbodjanak a feltárásukat követően, és hogy ehhez meglegyenek a megfelelő emberi és technikai feltételek – az ezekhez szükséges források biztosításával. Ez annak is feltétele, hogy a kórházak emberileg is jó közegek legyenek.
Hazánkban mindennek biztosítása alapvetően állami feladat az egészségbiztosítási rendszer kereteiben.
10.Szociális rendszer
Minden államban éltek és élnek a társadalom peremére került, úgymond a „társadalom alatt” élő családok, emberek. A legkülönbözőbb okok miatt hátrányos helyzetűek, halmozottan hátrányos helyzetűek. A társadalmi szolidaritás meggyengült szövetében sokszor hihetetlenül magukra maradnak egészen lehetetlen, torokszorító, emberhez méltatlan körülmények között. Megannyi példa van rá, hogy már idős anyák ilyen körülmények között tengődnek önellátásra képtelen gyermekükkel, nem tudva azt, hogy mi lesz vele az ő haláluk után.
Egy keresztény kultúrájú ember segít és kiáll azért, hogy olyan ún. szociális háló legyen, ami képes felfogni elesett embertársait a semmibe zuhanástól. Ehhez egy mélyen humánus állami intézmény-rendszer kell, elkötelezett és képzett szociális munkásokkal, akik maguk sem szegénységben élnek.
11.Háború és béke
Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága – a COMECE – nyilatkozatot adott ki, hogy „az EU püspökei továbbra is mély szolidaritást tanúsítva közel vannak az ukrán néphez, amely immár több, mint három éve szenved Oroszország semmivel nem igazolható, teljes körű támadásától …. A békéért küzdve és területi épségét védelmezve Ukrajna nem csak a saját jövőjéért harcol. Küzdelmének végkimenetele az egész európai földrész, az egész szabad és demokratikus világ sorsára nézve meghatározó lesz …. Ukrajna átfogó, igazságos és tartós békéje csak tárgyalások útján érhető el.”
Ehhez nincs mit hozzátennie egy kulturális keresztény európainak, aki kiáll a honvédő háborút vívó ukrán nép mellett.
12.A bevándorlás kérdése
Miközben 454 ezer magyar hagyta el hazánkat tartósan vagy véglegesen, viszonylag nagy számban vándoroltak be legálisan a környező országokból (többségük magyar állampolgár is), illetve letelepedési kötvénnyel, valamint – az adott szabályok között – vendégmunkásként.
A 2015 évi sokkoló migráns-válság illegálisan határátlépő tömegei jelentős állami intézkedéseket vontak maguk után az Unióban, amit követtek az Európai Bizottság intézkedései, törvényei.
A menekült áradat megszűnt és pl. 2022 évben már csak 45 fő kért menedéket hazánkban. A Kormány azonban változatlanul fenntartja a 2015 évi események miatt elrendelt rendkívüli helyzetet. Egyúttal nem tartja be az EU migráció és menekültügy területén hozott törvényeit. Konkrétan az országunkba belépő menedékkérők nem férnek hozzá az előírt eljáráshoz és jogorvoslati lehetőséget sem kapnak. Álláspontunk szerint be kell tartani az Unió törvényeit.
A kulturális keresztények számára is irányadó lehet Ferenc pápa egyik beszédének következő részlete, ahol a keresztény befogadásról beszélt (sajátos szinkronban Szent István királyunk intelmeinek ide vonatkozó részével):
„… közös és gazdagító örökségként felvállaljuk a különbözőségeket. … ez nem áll ellentétben a kormányzóhatóság kötelességével, hogy … meg kell vizsgálnia azt is, hogy tudják-e … integrálni az országba érkezőket.”
„A migránsok kötelessége pedig az, hogy megismerjék, tiszteletben tartsák és magukévá is tegyék az őket befogadó nemzet kultúráját és hagyományait.”
*
Lezárva a vállalt közéleti politikai témák (európai) kulturális keresztény tartalmának taglalását az én elgondolásom szerint, fontos kihangsúlyozni valamit. Az itt leírtaknak megfelelő állapotok helyenként szinte azonnal megvalósíthatóak, de sok van olyan – különösen a nagy társadalmi alrendszerek vonatkozásában – amit csak sokéves kitartó munkával lehet megvalósítani. Ez azt is jelenti, hogy ezeket nem lehet egy az egyben számonkérni a politikai pártokon.