Kettéválasztom a kismagyar és nem kismagyar tüneteket – ami után nem is foglalkozom, csak a kismagyarokéval. (Abban is vagyok „illetékesebb”.)
Az „erdélyiek” nem értik, hogy mi a bajunk „Orbánnal”, illetve azzal, hogy intenzíven pénzeli általában az erdélyi magyarokat – a kettő értetlenség pedig nem válaszható el egymástól. Vagyis a pénz beszél és ne feledjük, hogy ez a kismagyarok pénze, aki tömegei jelenleg gyorsabban szegényednek el, mint a romániai tömegek.
Engem illetőleg több erdélyi családban kiverte a biztosítékot az a nyári (tábori) beszólásom, hogy: „Nem értem, hogy a székelyeknek miért kell fényesre nyalni Orbán Viktor fenekét?” Ez még olyan családokat is érint – egyben veszélyezteti a gyerekeik vegás táborokban való részvételét - akik nem Orbán rajongók.
*
Van két dolog, ami látszólag nem függ össze, de szerintem mégis.
Az egyik a tanár és diák mozgolódások folyamatának (1), a másik pedig az Oroszország állam Ukrajna elleni agressziójának kismagyar megítélése (2).
1.
Még az ellenzék is meg van zavarodva a tanár és diák megmozdulások ügyében.
Hű tükre ennek egy cikk, ami a NÉPSZAVA 2023.01.10-i számában jelent meg Makai József tollából, „Magánytanár” címmel.
„Senki nem magányosabb a magyar pedagógusnál és diáknál. Nem tudom, hogy észrevették-e, hogy vesztettek.”
A tiltakozásaiknak semmi értelme, bár ebben nem ők a hibásak. „Miattunk buktak el.”
Az süt belőle, hogy ennek így nincs értelme, fel kellene adniuk már csak a maguk védelme miatt is. A magyar társadalmat ugyanis – benne a pedagógus társadalom többségét – ez (érdemben) nem érdekli. Azt szeretnék, hogy legyen ennek vége.
Pénzt amúgy is kapni fognak így vagy úgy (ha az Unió végre ad) – és nem érdekli őket az, hogy egészen nyilvánvalóan nem ettől függ és igazán nem is erről szól már ez az egész, hanem általában a NER oktatás-politikájáról.
Akik úgy gondolják, hogy mégis van ennek valami értelme, azok részéről pedig nem igazán hangzik el épkézláb, racionálisan kezelhető indok.
Teljesen elsikkadni látszik az, hogy a kivonuló tanárok és diákok azért teszik, amit tesznek, mert muszáj tenniük valamit, mert a helyzetüket elviselhetetlennek tudják és érzik.
Másrészt úgy érzik, hogy az emberi – pedagógus és diák – létük védelméért, a szabadságukért muszáj tenniük. Az emberi méltóságukért szállnak síkra, ami legalább azt feltételezi, hogy valódi beleszólásuk legyen mindazon dolgokba, amik hatnak rájuk. Etikai szempontból tehát ez az egyetlen helyes út.
Harmadrészt elviselhetetlen számukra a közéleti-politikai nihilizálásuk és elemi igényükké vált az, hogy kibontakoztassák a politikai szocializációjukat, legalább egymásközt.
Ez a hármasság jelenik meg mind abban, amit tesznek! Ezért, amit tesznek, annak mindez egy fontosabb eredménye, mint az, hogy a társadalom és a Kormány – ténylegesen – tesz a fejükre. A közoktatás egésze és jövője szempontjából is sokkal-sokkal fontosabb.
2.
Hogyan függ össze ezzel az Oroszország Ukrajna elleni agressziójának kismagyarság többségére jellemző megítélése (a ’la O.V.)?
Úgy, hogy – szerintük – az ukránok sem veszik észre azt, hogy ezt a háborút eleve elbukták. Legyen vége a háborúnak – persze azzal a ki nem mondott verdikttel, hogy adják meg magukat az oroszoknak. Egyébként kő kövön nem marad és növekvő a veszélye egy orosz – taktikai – nukleáris csapásnak.
Vagyis a kismagyar társadalom érdemben nem támogatja az ukrán társadalmat!
Az nem számít – akár az ellenálló tanáraink és diákjaink ügyében sem – hogy harcolniuk muszáj az elviselhetetlennel szemben, tenniük kell a létük és a szabadságuk védelméért és muszáj ellenállniuk annak, hogy nihilizálják a nemzeti (közéleti-politikai és általában vett kulturális) identitásukat.
Persze ebben az esetben – a tágabban vett európai kultúrkörökben – csak a kismagyar társadalom nem támogatja az ukrán honvédő szabadságharcot!
A többi támogatja.
Sunyi indok az, hogy enélkül a támogatás nélkül Ukrajna már el is bukta volna ezt a háborút – és így ez nem is igazán orosz-ukrán háború.
Egyrészt ez valóban ukrán honvédő háború az agresszor Oroszországgal szemben, de világpolitikai – ki merem jelenteni, hogy történelmi – jelentőségű is. Ezen a mai világban nem lehet kívül maradni!
Másrészt Oroszország is már hosszú hónapok óta iráni drónokkal bombázza az ukrán civil-struktúrákat, másrészt Észak-Koreából és Belorussziából származó lőszerekkel. A zsoldos alakulatoknak a nemzetközi nepper-hálózatok által szállított modernebb fegyverzetekről nem is beszélve.
*
Mindaz, amit leírtam – egyúttal az összevetésükben – alapvető kérdéseket vet fel a kismagyar társadalom erkölcsi állapotáról, amiért a felelősséget egyetlen magyar állampolgár sem háríthatja át senki másra. O.V.-re sem.