2007. november vége
Engem ért a megtiszteltetés, hogy a VE-GA éppen elfoglalt (Franciaországi kiruccanás) rohampáholyos törzsgárdistái helyett részt vegyek nemes szervezetünk képviseletében a német és francia ifjúsági szervezetek Bad Waldsee mellett rendezett találkozóján. A megbízatásnak tőlem tellhető szorgalommal eleget is tettem, amelyről most honlapunk közönségének is beszámolok.
 |
 |
Először is a helyszínt ecsetelem. Münchentől 300 kilométernyire délnyugatra fekszik Bad Waldsee városka. (Kb. 14 ezer lakos, feleannyi kutya.) Neve alapján fürdőhelyre gyanakodtam odafelé és nem is csalatkoztam. A magántőke három nagy gyógyszállót is üzemeltet a városkában a köz látható megelégetettségére. (Tegyük hozzá, hogy a gyógyszállókat a burzsoázia maguk építtette és nem "kiprivatizálták", ahogy azt kies kis hazánkban szokás.) Ennek megfelelően a városka meglehetősen nyüzgő életet élt ottjártunkkor a holtszezon ellenére is. A karácsonyi vásár slágere a magyar lángos volt.
A találkozó helyszíne egy hagyományos sváb fogadó és egy modern konferenciaközpont keresztezésével kialakított épületben volt. A kompexum ún. képzési központként szolgált, amelyben a tudásra vágyó emberkék tanulnak, alszanak, és eszmét cserélnek. Az épület gazdája a Sváb Parasztszövetség, ők építtették és üzemeltetik a képzési központot. És valóban üzelemetetik is! A komplexumban kóborolva a folyosón ottfelejtett tananyagokban általam önkényesen igen modernnek minősített ismeretekre bukkantam. (Pl: napkollektorok alkalmazása, mindenféle vegytani képletek, energiahatékonysági számítások.) A Sváb Parasztszövetség hazai meg(nem)felelője a MAGOSZ. Azt hiszem, nem igényli a téma bővebb kibontását, hogy mindenki le tudja vezetni saját magának, miért 2 fényév a két ország mezőgazdasági kultúrája közötti különbség.
Az ifjúsági találkozót a Német-Francia Ifjúsági Szövetség német csoportja szervezte. A szervezetről megtudtuk, hogy a két ország civilszervezeteinek kezdeményezésére jött létre még a második világégést követő nagy összeborulás idején. A német kormánytól azóta minden évben (magyar szemmel) jelentős pénzügyi támogatást kapnak a programokra. (ACHTUNG! Akkor is, ha kormányváltás történik! Ez mindenképpen figyelemre méltó jelenség.) A francia partnerszervezettel együtt az elmúlt években német-francia csereprogramok sokaságát bonyolították. A programra rendelkezésre álló összeget is elmondták, de ezt most nem közlöm, mert azon nyomban beteges hazudozónak minősítene minden becsületes magyar civil, hiszen ennyi pénzt nem tud elképzelni. Az összeg 95%-a német-francia cserékre költhető, míg a program 5%-ából háromoldalú cserék finanszírozhatóak. A jelen lévő francia és német szervezetek mellett mi magyarok és egy lengyel csoport képviseltette magát.
Igen udvariasan és szívesen fogadtak minket és hamar értésünkre adták, hogy számítanak a magyar részvételre a csereprogramok során. A megbeszélésen egyezség született a Szolnoki Diáktanács és a VE-GA Szövetség, valamint a Zettaui Erdei Iskola között egy közös dél-franciaországi diákcsere 2008-as lebonyolításáról. Számomra tanulságos volt a németek pozitív és segítő szándékú hozzáállása. Bepillantást nyerhettem, hogy miként csinálják ezt Európában.
A háromnapos találkozó végén a főszervező az asztalunkhoz ült és udvariasan az ifjúsági ügyek magyarországi állapotáról érdeklődött. Első pillanatban arra gondoltam, hogy mesélek neki a Zuschlag-módszerről, végül inkább a német sajtokat kezdtem dícsérni. Azt hiszem, ebből is sokat megértett...
Hornyák Sándor János