Véletlenül akadt a kezünkbe Beau Lotto, neves agykutató, az idegtudományok professzorának könyve, ami a Láss csodát címmel jelent meg. A cím azonnal be is indította a fantáziánkat és egy igen hosszan tartó beszélgetés-sorozat alakult ki. Ennek következtében elkezdtük a környezetünket „más” szemmel nézni és úgy, hogy meglássuk a „csodákat”, ami/amik körülöttünk vannak. Ez azt jelentette, hogy egész évben néztük, láttuk és megbeszéltük a „csodákat”.
Legelőször Köller Istvánnal „ismerkedtünk” meg, akinek kiállítására a Tokácsli Galériában került sor.
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
 |
Köller Istvánról érdemes annyit tudni, hogy Koromné Anikónak, az Alapítvány önkéntesének egészen fiatal kora óta ismerőse, mint építész. A kiállítása azért volt rendkívül meglepő, mert még neki sem volt fogalma arról, hogy István művész és ennyi mindennel foglalkozott, foglalkozik. A hozzákapcsolódó csodák még előtte is rejtettek voltak.
A Szentes Városi Könyvtárban nyílt meg Túri-Kis Tünde „Életre kelt színek” című kiállítása.
 |
 |
 |
 |
„A híd, ami összeköt”
Az Eszperantó hidat – ami összeköti a Széchenyi ligetet a kíséri városrésszel – 10-15 évre tervezték, aztán 40 évet kellett „szolgálnia”. A Széchenyi liget fennállásának 150. évfordulójára épült újjá, nagyobbá.
Miért fontos, miért szükséges az, hogy nem csak az emberek, hanem a tárgyak, a tájak, az országok között is legyenek „összeköttetések”, „hidak”? Nagyon sokat beszélgettünk erről.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Ligetben nem csak sportolni, pihenni, játszani lehet a gyerekekkel, hanem „csodákat” is észrevehetünk.
 |
 |
Megállapodtunk abban, hogy jövőre is nyitottabb szemekkel próbálunk járni, nézni és fényképezni – és ismét szervezünk műhelyfoglalkozásokat a mindennapi rejtett „csodák” kapcsán. Külön öröm, hogy ebben az évben ezeket elsősorban a szabadban és a Szentesi DiákBrancsnak is helyet adó Városi Könyvtárban találtuk meg.