Családos tábor 2007
Kategória: Hírek
Megjelent: 2007. augusztus 25. szombat
VE-GA Szövetség ezen a nyáron is több táboroztatási programot szervezett a Magyartési Tábor Központban gyerekeknek és tizenéveseknek. A táborok igen változatosak voltak, a résztvevők igényei határozták meg.
Magyartésnek különleges hangulata van. Az ottani levegő-e, vagy a Tábor Központ létrehozásában résztvevők "szelleme" teszik-e ezt - nem lehet megtudni, de talán nem is lényeges ez. Minden tábor más és más, hiszen a résztvevőik sem azonosak és ez így van jól.
A legelőször felmerülő ötletet, hogy csináljunk "családos tábort", igazából fel sem fogtam, hiszen időm sem volt erre. Nagyon örültem tehát, hogy Jutka és Zoli "felvállalták" ezt és szívüket-lelküket "beleadták".
Most jutottam/jutottunk el odáig, hogy őszinte érdeklődéssel és IDőVEL próbáltam résztvenni benne, bár végig, teljesen nem tudtam "Magyartésen maradni", ahogy eredetileg terveztem.
Az alábbi összegzés a többekkel történt beszélgetések alapján kristályosodott ki, "ülepedett" le.
Alap axióma:
SZÜKSÉG VAN A CSALáDOS TáBORRA ÉS JÓ RÉSZTVENNI BENNE. A CSALáDOS TáBOR VEGáS TáBORHELYEN VAN, VEGáS SZERVEZÉSBEN, TEHáT VEGáS TáBOR.
Ezért is nagyon fontos a regenerációs szakasz még akkor is, ha már többen, többször voltak a "családos" táborba. Fontos a bemutatás (legalább egy kitűző cetli lógjon) és a Ház használata-szabályrendszerének ismerete (új résztvevők mindig vannak és a használati szabályzatot is többen elfelejtik/elfelejtették tavalyról - magamon is megtapasztalom ezt minden évben).
A gyerekek, ahogy Dedesz írja "...a színes gyereksereg ... ahogy a kicsik egyre jobban felszabadultak, egyre messzebb merészkedtek szüleiktől, négykézláb bebarangolták a terepet, ahogy a járni tudók figyelték a nagyobbak dolgait, ahogy a nagyobbak figyeltek olykor a kicsikre..."
A gyerekek odafigyelésére szükség van. Fontos az, hogy állandóan le legyenek kötve, hogy ez az életkoruknak megfelelően történjen. A "nagyobb" gyerekek ne "nyomják" el a kisebbeket, a "gyengébbeket". A balesetveszélyes helyzeteket próbáljuk kiküszöbölni, kortárssegítő vagy felnőtt mindig legyen a színházterembe lévőkkel ugyanúgy, ahogy a kint játszókkal is. A szülő/szülőkhöz mindig lehessen fordulni, de viszonylag szabadon tudjanak ők is pihenni. Kicsit szóljon ez az idő arról is, hogy a gyerek bármikor jöhet hozzám, de most én, mint szülő, pihenek. Találkozni szeretnék számomra fontos és érdekes emberekkel és "hallgatni akarom az igét".
Ehhez partnerek lehetnek az "ifjabbak", az "egyedülállók", akikkel ilyenkor mód és lehetőség van/lenne megismerkedni.
Az ifjakat megismerve látható lenne az is, hogy milyen a mai tizenéves korosztály - milyen lesz/lehet az én gyerekem is 10-12 év múlva. Az ifjak pedig szinte természetesen "nőnének" bele a gyermekvállalás minden szépségébe és nyűgjébe, ahogy Kertész Zoli olyan jól megfogalmazta.
Az üzemeltetési feladatok "kiosztása, vállalása" alapfeladat. Ezzel egyszerűbb, könnyebb és gördülékenyebb a Ház működése.
A csütörtöki "csúcsnapon" elértük a 79-es határt. Ennyit elbírt a Ház és mi is, mint táborlakók. Ezzel elértük a befogadóképességünk határát.
Jövőre Veletek, Magyartésen:
Koromné Anikó