A túlfogyasztás problémája

Kategória: Levelek XVII Megjelent: 2021. október 15. péntek

Az erőforrás igény és a természeti erőforrások megújuló képességének viszonyát fejezi ki.
Találkozásuk időpontja a túlfogyasztás napja. (MO-n ezévben június 08 - volt.)

A számítása a GDP illetve a terhelési adatok és megújulási idők szerint történik, de inkább egy jelző adat, ami egyre korábbi eredményeket hoz.

Ökológiai lábnyom


A társadalmi-gazdaságban használt érték, amely lényegében az erőforrásigényt és a környezet használatát (kihasználását) tükrözi.
Kifejezi azt, hogy egy embernek/emberi-társadalmi körnek (végső fokon) mennyi földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a hulladékai „elnyeléséhez”.
Általános összetevői:
- Karbon lny
- Legelő lny
- Erdő lny
- Halászati lny
- Szántó lny
- Beépített területek lny
- Víz lny
Globális meghatározói:
- ipari-technológiai fejlettség
- fosszilis üzemanyagok elégetése
- városiasodás
- jóléti igények

Egyéni ökológiai lábnyom főbb összetevői:
- Háztartási energiafogyasztás (áram, földgáz, fűtőanyag)
- Étkezés/ételek
- Közlekedés (üzemanyag)
- Tárgyak/tárgyhasználatok
- Csomagolás, hordóeszköz használat
- Hulladéktermelés
- Digitális eszközök használata
- Banki, pénzügyi szolgáltatások igénybevétele
- Kulturális fogyasztások

Példa egy termék vízlábnyomára:
Egy pamut póló előállításához szükséges víz 45%-a a gyapotcserje öntözésére kell. 45%-a a gyapotmező által felszívott csapadék. 14%-a a mezőkön használt műtrágyából, illetve a feldolgozás során felhasznált vegyszerekből, valamint a szennyvizekből adódik.
Egy átlagos póló vízlábnyoma 2.700 liter (2.7 m3).
1 kg finom pamut előállítása átlagosan (globálisan) 11.000 liter (11 m3) vizet igényel.

(A textilipart magasáramfogyasztás, erőteljes környezetszennyezés, rossz munkakörülmények és elégtelen környezetvédelmi szabályozás jellemzik – tehát az ökológiai lábnyoma rendkívül magas.)