A 2019 évi két Nyári Egyetemen számos olyan kérdés merült fel - sokszor külső „támadások” miatt - amikre az alábbiak szerint gondol Pali egyféle választ adni:

I.
Jó félévtizede alakulgatott már egy közösséglánc a Korom hp. körül, amikor - már csak a százon jóval felüli létszáma miatt is - feltűnt a helyi, Szentes városi hatalmasságoknak. 1984-ben azonban egy autonóm ifjúsági szerveződés nem volt éppen jó pont.
Két megoldási lehetőséget kínáltak fel. Az egyik az, hogy kapcsolódjon be ez a társaság a reformer KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) körök dolgaiba - főleg az útkereső Középiskolás és Szakmunkástanulók Tanácsa titkárságának (KSZTt) munkájába.
A másik pedig az, hogy a társaság kapcsolódjon be a - felügyelet alatt - születőben lévő ifjúsági békemozgalomba.
Egyik ellen sem volt kifogásunk. A KSZTt ellen azért nem, mert a közösségláncunkban egész sor útkereső középiskolás KISZ-es volt. A békemozgalom ellen azért nem, mert akartuk a békét és erre már meg voltak a saját kidolgozott elképzeléseink. Egyébként pedig mind a kettő kereteiben éppen azt csináltuk, amit egyébként is csinálni akartunk. Persze ehhez elkerülhetetlenné vált a nézeteink artikulálása is.

Dacára a világot konkrétan fenyegető atomháborúnak, a megszületett VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség nem ezt tartotta a fő veszélynek. Sokkal inkább az ABC - atom, vegyi és biológiai - környezeti és természeti katasztrófák formálódó lehetőségét, bár ezek összességét akkor még nem lehetett így elképzelni sem, ahogy ez mára realizálódott. Ezt a veszélyt is következménynek gondoltuk azonban el.
A békére veszélyes alapvető oknak az arctalan tömeggé váló, meghasadó egyéniségű emberek sokaságát láttuk és az őket embernek megtartó közösségeik folyamatos szétesését.
A békemozgalomtól - és a születő félben lévő természet- és környezetvédő mozgalmaktól - azt vártuk, hogy mind többekben tudatosítsák azt, hogy ők valamennyien maguk is „világtörténelmi sorsra jutottak”, mint egyének. (A főoldalról közvetlenül elérhető „VE-GA béke rock-játék” hihetetlenül jól tükrözi ezt a mai napig tartó aktualitásával.)
Kevesebb naivitást hordozott annak az indoka, hogy miért is érdekelte a VE-GA vezetőit a KISZ reformja - bár igazán tudatosan ehhez alighanem egyedül én viszonyultam.
Eleve nem gondoltuk a Kelet-európai rendszereket marxi értelemben vett szocializmusnak. A mindinkább manipulációra és terrorra épülő, önmagukat felélő ipari társadalmak - a globalizálódó kapitalizmus - zsákutcás variációinak gondoltuk ezeket. Miközben pedig nem akartunk egy torz, bürokratikus magyar kapitalizmust, reménykedtünk abban, hogy lehet itt, egy széleskörű dolgozói tulajdonon alapuló demokratikus szocializmus.
(Ma is úgy gondolom, hogy lehetséges lett volna.)
A két elgondolás a „világtörténelmi sorsa jutott egyén” fogalmában „ért össze”, amennyiben az integrált egyéniségű, közösségi természetű és meghatározó módon belső szükségleteiből fakadóan tevékenykedő ember.

A VE-GA lényegében a kezdetekről arra keres válaszokat, hogy lehetségesek-e ilyen emberek és a közösségeik, hogy lehetségesek vagyunk-e mi magunk ilyeneknek és ilyenként?
Több, mint negyven éves létünk alatt elképesztő mennyiségű tapasztalatunk halmozódott föl.
Ugyanakkor 2015 év végén olyan csapás ért bennünket, hogy mindent másként és újra kellett kezdenünk. Ez egyben az útkeséseink új útjait és módjait jelenti.
Közben az emberiség is keresztúthoz ért. Akik ma húsz évesek, azok az ötvenedik születésnapjukon egy olyan Földet fognak látni, amin megváltozott minden partvonal, minden szín és tengernyi fajjal lesz kevesebb, mint amikor a VE-GA kialakult.
Ideje tehát annak, hogy másként nyissuk meg magunkat egymásnak és másoknak.
Három mini-sorozatban rendezem össze az aktuális gondolataimat, teendőinket:
- Tarkovszkij és a vegás táborok
- Amik kellenek - az autonóm egyének addíciós társadalmai
- Jézus (és Buddha) etikája

Lássuk tehát:

Jézus (és Buddha) etikája

Kategória: Levelek XIV
Megjelent: 2019. november 02. szombat

I.

1998-ban, az akkori nyári egyetemen beszéltem először arról, hogy több stratégiai szempontból is fontos, hogy kialakuljanak az emberek és az emberiség értékrendi-etikai közös nevezői. Nem lehetséges különben a szükséges hit és bizalom - az ebből fakadó szabadság - sem ember és ember között, sem a (szellemi termelést folytató) munkahelyeken, sem a nemzetközi-globális kapcsolatokban, sem pedig - a hívő emberek körében - az egyének és az Abszolútum között.
Külön is említettem, hogy a különféle - akár nemzeti, akár vallási - erkölcsök erre nem megfelelőek, mert másokat kizáró lényegi tartalmaik vannak.
Ez akkor nem keltett érdemi figyelmet a jelenlévők között. Azóta azonban sok idő telt el. A jelenkori globális kapitalizmus válságfolyamatai pedig felszínre hozták a lelki útkeresések (és „Isten-keresések”) tengernyi változatát. Ennek részeként pártpolitikusok sokasága lett vallásossá a pártjában és vallásos emberek sokasága pártpolitikussá a templomában. Ott, ahol keresztények (is) élnek, ott is igaz ez. Az illiberális demokráciák fából vaskarika rendszereiben pedig - a liberális EU-t támadva - amúgy is megkérdőjelezik az európai civilizáció egy legalább 2500 éves „termékét”.
Azt, hogy Európában - a világban egyedülálló módon - legalább két évszázada szétváltak az alapvető emberi tudatformák. Ez pedig a gondolkodásunk „ránk” nagyon jellemző disztingváltságának alapjává vált. Tudniillik a gondolkodásunkban nem keverjük még a vallási és a hitbeli kifejtéseket sem, vagy mondjuk a vallási és pártpolitikai kifejtéseket, de az általában vett (hétköznapi, közéleti érték- és érdekvédő illetve érvényesítő) politikát sem a pártpolitikával. Ha valaki nem disztingvál ezek tekintetében, az a zavarosban halászik, vagyis ostobaságból vagy nagyon is tudatosan manipulál - és/vagy nem az európai civilizáció embere.
(Csak, hogy ne legyen félreértés az európai tudatformák ügyében, további ilyenek pl. a jog, a gazdaság, a filozófia, a tudomány, a művészet, stb.)

Bővebben: Jézus (és Buddha) etikája

Amik kellenek - az autonóm egyének addíciós társadalmai

Kategória: Levelek XIV
Megjelent: 2019. november 02. szombat

I.

Egyrészt az ilyen típusú közösségek szerveződése napirenden van, másrészt az emberi társadalmak, csak ezek útján menthetik meg magukat és a természetüket - ez utóbbit többféle módon is.
A fogalom maga eredetileg egyrészt matematikai - összeadást, összegezést jelent. Másrészt kémiai folyamatot jelöl, amelynek során két vagy több molekulából egy új anyag - vagyis más minőség - keletkezik.
Ezek lényegét megtartva, Vitányi Iván alkalmazta - legalábbis hazánkban - ezt a fogalmat társadalmi szerkezetekre. (Vitányi figyelemre méltó nézeteit legtömörebben talán Az „Európa-paradigma” című rövidke könyvecskéje tartalmazza.)
Ebben is leírja az ún. primer társadalmakat, megkülönböztetve azokat az ún. szekunder társadalmaktól. A primer (addíciós) társadalmak hálózatos szerkezetűek voltak, megannyi nagyon hasonló - földközösség alapú - faluközösségből tevődtek össze. Az egyes államok erre az addíciós hálózatra épültek rá, míg ezek lényegében korokon át változatlanok maradtak a világ számos részén. (A szekunder társadalmak sokféle módon szerveződtek és szerveződnek szerepek szerinti strukturális hierarchiákba, a társadalom alapjaitól.)

Bővebben: Amik kellenek - az autonóm egyének addíciós társadalmai

Tarkovszkij és a vegás táborok

Kategória: Levelek XIV
Megjelent: 2019. november 02. szombat

1.

A „Méltó temetés” című, 2018 tavaszán megjelent könyvemben felettébb sokat szerettem volna foglalkozni a filmrendező Tarkovszkij sodróan tisztánlátó világlátásával. Próbaolvasóim azonban erről lebeszéltek, mondván azt, hogy Őt már alig, sőt a fiatalok egyáltalán nem ismerik. Másrészt Tarkovszkijjal meg kell mártózni az igazán komoly mélységekben, másként az nem megy. Ez így is van!
Lássuk előbb azt, hogy mi köze is van/lehet a VE-GÁ-nak illetve konkrétan a vegás táboroknak Tarkovszkijhoz.

Bővebben: Tarkovszkij és a vegás táborok