Gondolatok a kismagyar társadalom kettétört állapotáról

Kategória: Levelek XI Megjelent: 2019. november 02. szombat

I. Előszó:
1. Az idei parlamenti választások nem pártpolitikai alternatívák mentén zajlottak:
- Nem jobb- és baloldali programok, illetve
- nem konzervatív, liberális vagy szocialista nézetek mentén.
2. Hangsúlyozottan „kismagyar” termék volt.
3. A konkrét magyarázatok dilemmája:
- Az értelmezés vagy átpolitizálatlan és alapos történelmi ismereteket kívánna,
- vagy pedig Farkas Márton Attila „Miért nincs magyar nacionalizmus” című munkájának
feldolgozását - rövid és jó, de a 2004.12.05-i népszavazás miatti felháborodásában írta,
helytelen következtetésekkel.

II. A fejletlen feudalizmus és a „fejlett” „nemesi nemzet”, mint a magyar társadalmi fejlődés egyedi jellemzője:
1. A fejletlen feudalizmus főbb okai:
- megkésettség (máig tartó dilemmák forrása)
- feudális kiskirályságok
- erős kis- és középnemesség
- nagyszámú szabad népesség
- betelepítések, betelepülések
2. „Fejlett” „nemesi nemzet” kialakulása:
- politikai jogok kiharcolása az „Aranybullától” kezdődően
- Werbőczy „Hármaskönyv”-e, mint egyedi magyar ideológia:
- a magyarság és a jobbágyi mivolt sajátos eredet-tana
- a „Szent Korona tan”
- a „nemesi nemzet” nacionalizmusa, a népességgel - az „idegennel” - szemben
3. Ez az egyedi ideológia még idegenebbé tette a szláv és germán népek tengerében a magyar
népet.
4. Ez az ideológia antagonisztikusan állította szembe a nemességet a nem nemességgel,
vagyis kettétörte a magyarságot. A kuruc háborúk során a nemesség és értelmiség is
két antagonisztikus részre szakadt - új minőségűvé téve a magyar társadalom betegségét.
5. Következmények:
- Elmaradt a mezőgazdaság forradalma.
- Nem fejlődött ki a rendi társadalom.
- Kialakult a manterista „második jobbágyság”.
- Nem nyert teret a modern nacionalizmus - mint az egész társadalmat összefogó erő - a po-
litikai nemzet, a modern konzervativizmus, liberalizmus és - később - a szocializmus.
III. A magyar társadalom kettétörtségének néhány történelmi alakváltozata:
1. Kibékíthetetlen harc a birodalom és fejlődés párti „jozefinisták” és a „patópálos” „nemesi
nemzet” (a vármegyék) között, II. József idején. (Jókai: Rab Ráby)
2. A Reform-kor egységesíteni látszó dilemmái (Jókai: Egy magyar nábob; Kárpáthy Zoltán):
- Egyre nyilvánvalóbb gazdasági elmaradottság.
- A modern nemzetté válásban való elmaradás.
Feladattá vált a nemzet egységesítése, vagyis a nemzet kiterjesztése a jobbágyságra is.
Ez formálisan meg is történt. A nemesség megosztottsága azonban nem szűnt meg:
- A köznemesség megosztottsága az 1848-49-es eseményekben.
- Az arisztokrácia néma szkepszise.
- A Bach-korszak.
3. A Kiegyezést lezáró 1905 évi „darabontkormány” tanulsága: Mintha nem is telt volna el
száz év és ismét életre kelt az - egyébként nemesi - bécs-pártiak és a függetlenek közti
„szakadék”. Új szín az, hogy az immár jelentős polgári értelmiség is kettészakadt és csatla-
kozott a két „szekértáborhoz”.
4. Horthy dzsentrid diktatúrája, minden vele szembenálló erőt száműzött a „szakadék” másik
oldalára. A politikailag aktív társadalom egészében megvalósult a teljes kultúrális
megosztottság, népi és urbánus metszetben.
5. Kádár államszocialista diktatúrája új - „urbánus” - uralkodó osztályt hozott létre, egy új,
„népi” ellenzékkel. Ezek körében, a „szakadék” ugyanazon oldalán keveredtek a
konzervatív, a liberális és a szocialista társadalmi alkotók.

Mi történt az ún. rendszerváltás után? Hogyan építette fel O.V. a hatalmát a kismagyar társadalmi szakadék felhasználásával?
1. Az Antall kormány realizálta a „kismagyar” társadalmi szakadékot, mert magát a két háború közötti konzervatív-demokratikus erők utódjaként pozícionálta. Ezzel az „úri” Magyarországot jelenítette meg a „nép” számára.
A függetlenségért fellépő Antall-kör a „labanc” szerepébe került. A „nép” pedig „kuruc” módon viszonyult hozzá - az MSZP és az SZDSZ alakuló koalíciójának vezetésével. Megvalósult a kismagyar társadalmi abszurd egy újabb stációja.

2. Tudni kell azt, hogy O.V. nem oda ért, ahová indult. Szabaddá szerette volna tenni a magyar népet. Csak sok év alatt ismerte föl, hogy a nép (még) nem tud és nem akar valóban szabad lenni. Konkrét politikai lépéseit a hatalomhoz való zseniális érzéke és annak erősödő akarata határozta meg.
Az MDF összeomlása után kíméletlenül alakította át a pártját és elfoglalta a kiürült konzervatív-demokratikus pártpolitikai teret. Azt is felismerte, hogy a Horn-kormány meg fog bukni, mert elkerülhetetlen egy liberális váltás - a Bokros-csomag.
2.1 Az első kormányának bukása is bele volt programozva a szituációba. Tisztázatlan maradt ugyanis a pártpolitikai karaktere. Konzervatív - és még sokáig demokratikus - pártként nem találta a maga történelmi legitimációját.
- Miért nem lehetett az, az 1945-48-as demokratikus kisérlet?
- Horthynak a fehérterrortól, az 1944-es zsidó deportálásokig terjedő korszakát (a bethleni konszolidáció ellenére) nem lehetett demokratikus hagyományként feltüntetni.
- 1918 vége előtt pedig ez egy egészen más ország volt, nem „kis-, hanem nagymagyar”. Tisza és Széll Kálmán világa túl idejétmúlt volt, ha keresgélt is ebben a korban.
O.V. nem tudta kikerülni azt, hogy „úri” jegyek tapadjanak hozzá. Emellett még úgy gondolta, hogy a magyar népnek igénye és képessége a köznapi demokrácia. Nem akart „labanc” lenni.
2.2 Úgy gondolom, hogy első kormányának bukásától szűnt meg - fokozatosan - demokratikus lenni és építette ki a sajátosan magyaros manterizmusát.
Okaiként három megemlítendő dolog van:
1. A polgári körök alkalmatlannak bizonyultak egy demokratikus párt építéséhez.
2. Az EU-hoz való csatlakozás lázában irdatlan mennyiségű infót szerzett és dolgozott fel arról, hogy hogyan működik a világ, a manter-imperializmus.
3. A 2008-2009-es világgazdasági válság felnyitott a szemét a globális kapitalizmus működésére, különösen az európai félperifériák vonatkozásában.
2.3 A saját (hatalmának) szabadsága összeszövődött az identitásában a magyar szabadsággal. A magyarságba azonban már nem értette bele:
- a társadalom alatti rétegeket
- az ellenzékben lévőket (akik „saját nemzetükre támadnak”).
A híveitől pedig engedelmességet várt el. „Bedarálta” a belső ellenzékét vagy száműzte az „idegenek” oldalára.
A közvélemény figyelembevétele helyett, kibontakoztatta a közvélemény formálását.
Szakított a demokráciával, mint társadalom egyesítő gyakorlattal. Populista módon tért vissza a hagyományos nacionalizmushoz, mint „bevált” nemzet-egyesítő szisztémához.
2.4 Ez a hagyományos nacionalizmus azonban mindig jobban irányult a magát magyarnak tartó „idegen”, mint bármilyen más náció ellen - ismét realizálódott a kismagyar társadalmi szakadék.
Ennek lényegét szerintem O.V. ma sem érti, de pontosan érzi és kihasználja. Erre a vezérelvű populizmus nagyon megfelel, az ennek megfelelő manter eszköztárral
Vezérelvű populizmusa magába építette a jobb- és baloldali értékek széles körét, kimunkált szociális demagógiával. Ezzel elérte, hogy a politikailag még aktív népességet úgy ossza meg, hogy a népet magával ne fordítsa szembe. Egyben sikeresen fordította szembe a népesség nagyobb hányadát az identitásának nagy részétől megfosztott, de ezek mentén mégis megosztott ellenzékével.
A közvélemény alakítását a saját kezébe vette (manipuláció). Kialakította a félelem (a lelki terror) légkörét azzal, hogy szünet nélkül nemzetmentő harcban áll.
2.5 Egyszerre „labanca” és „kuruca” az EU-nak! Kiaknázza, hogy az EU tudatában van ennek, de O.V.-nak - egyenlőre - nincs akkora súlya (hiszik ők), hogy ezzel foglalkozniuk kellene.
Az Unió hibáiból kialakuló „migráns-válságot” is gátlástalan zsenialitással alakítja ki a
hatalmának növelésére.
Ezzel pedig az ellenzékét - a kismagyar társadalom felét végleg száműzte a társadalmi szakadék másik, „népellenes” oldalára.

3. Miért teszi ez impotenssé a kismagyar népet? Európa védelmével szemben, miért súlyos támadás ez Európa ellen?
3.1 A kereszténység, a tudományosság, a nézetek jobb- és baloldalisága - a konzervativizmus, a liberalizmus, a szocializmus - a differenciált európai tudatformák tartalma, O.V manter-rendszerében átkerült a társadalmi szakadék túloldalára. A kismagyar nép és az európai népek képviselőinek számára tulajdonképpen lényegtelenné válnak ezek. Senki nem áll ki mellettük. Van persze hasonló Oroszországban, Törökországban, Azerbajdzsánban (stb.), de nem az Unióban!
A „migráns-válság” „csúszópályáján” azonban ez - nevesítve, mint „orbánizmus” - ellenőrizetlenül nyer teret az EU-ban.

Nostradamus ír a „Kékturbánosról”, aki az apokalipszist hozza a világra. A „turbános” jelszó persze azt a képzetet kelti, hogy az iszlám zászlóhordozója. Csakhogy Nostradamus alig követhető jelképek mentén fogalmaz! Nem lehetséges az, hogy az európai értékekkel ellentétes, azokat porig romboló valakiről van szó?!