Új középiskolai fõigazgatók Szentesen

Kategória: Levelek VIII Megjelent: 2008. szeptember 10. szerda

Mottó:"... a diákok számára ez a helyzet most adottsággá vált."

Az idén 30 éves a szentesi gyökerű és székhelyű VE-GA Szövetség. A VE-GA által mentorált, a már külföldön is "Szentesi modell" néven ismert ifjúsági közélet-fejlesztési program - középpontjában az éppen most 10 éves SZIDÖK-kel - pedig 15 éve kezdődött meg.
Ideológiai és pártpolitikai ügyekben igen ritkán szólalunk meg és csak akkor - mint most is - ha az ifjúsági közéletet is érintő lényeges kérdésről van szó.

A kritikánk látszólag egyoldalú. Ez azonban, csak azért látszik így, mert most a "helyzet" aktív alakítója ezen a téren a konzervatív ideológiai-politikai közéleti "oldal", míg a többi erő pillanatnyilag tehetetlenségre van kárhoztatva ezügyben.

A gondjaink kifejtése előtt pontosítani szeretném a rólam szóló és idevágó tudnivalókat.

Ideológiai, politikai értelemben senkinek nem vagyok elkötelezett. Ennek oka az, hogy a VE-GA korosztályi civil szervezet - amit nagyon komolyan veszünk - és a mások gyermekeire nem tartoznak a személyes nézeteink.
Természetesen alaposan ismerjük a gyerekek civil-közéleti nevelésére vonatkozó különféle nézeteket (magam részese voltam, vagyok keresztény programoknak ugyanúgy, mint különféle "világi" programoknak).
Ezekről bárkikkel szívesen elbeszélgetek.
Vitás helyzetekben igyekszem etikus álláspontot elfoglalni, amelyek kialakításának leghelyesebb útja is a nyílt eszmecsere - tiszteletben tartva egymást, az etikai felfogásaink sokféleségét, egyben azok igen értékes azonosságait.

Fontos az a tény is, hogy immár harminc éve igen sok fiatal életének voltam hosszabb-rövidebb ideig részese. Más nexusban tudok sokmindent arról, hogy mit gondoltak és éreztek ezidő alatt a különféle ügyekről, mint felnőtt-társaim.

Az előzetesen tisztázandók zárásaként le kell írnom azt is, hogy nem osztozom Keserű Imre "csodálatában". Ellenkezőleg!
Mindez nem változtat azonban azon a szerepen, amit az irodalmi-drámai tagozat életében betöltött illetve azon, hogy ez a tagozat ma már nemzetközi hírű és kifejezetten szentesiként az. A városunknak erről lemondani több volna, mint butaság.

*

Mindezek után három további kiindulópontot választok a téma végiggondolásához.
Az egyik kiindulópontom az, hogy a helyi iskolák feladata mindenek előtt a helyi (térségi) fiatalok helyi társadalomba való integrálásának tudatos elősegítése.
Ezt azonban nyilvánvalóan nem tehetik meg, ha önmaguk nem integráns részei a helyi (térségi) társadalomnak.

A másik kiindulópontom az, hogy nem elfogadható az az iskola, amely nem elkötelezetten nevelő intézmény is egyben. Nevelés pedig nem létezhet közösségi nevelés nélkül, ami nem lehetséges iskolai közösség nélkül. Azon iskolai közösség nélkül, amely diák-közösségek láncolatából illetve pedagógusok közösségeinek láncából épül fel, mint ugyanazon iskolai közösség két, viszonylag önálló emberi-rendszere.

A harmadik kiindulópontom pedig az, hogy az iskolai pedagógusok közösség-láncának egyben vezetett rendszert is kell alkotnia, az igazgató egyszemélyi, felelős vezetésével.
A minél demokratikusabb megválasztásának lényege éppen az, hogy maga a pedagógus közösség válassza meg, hogy az legyen az egyszemélyi vezetője, aki - nagy valószínűséggel - a közösségük egészének is vezetője bír lenni.
Természetesen egy közösségi iskolában a diákság közösség-láncának is ki kell hordania a maga vezetőségét, hogy az iskola valóban nevelő legyen.
Ezt sokféleképpen lehet vezérelni, segíteni és szabályozni - számos példa van erre a múltban és jelenben - egyetlen dolog van, ami nem lehetséges: az, hogy ez ne történjen meg.
A sok lehetséges változatból engedtessék meg nekem a köztársaságunkban, hogy a demokratikus változatok mellett emeljek szót! Ez pedig azt jelenti, hogy jogilag ugyan csak lehetséges, hogy valamilyen diákönkormányzat legyen egy iskolában, de pedagógiailag megbukott minden olyan iskola, ahol nincs megfelelően működő diákönkormányzat.
Egy demokratikus országban ez elvben közhely, de a gyakorlatban újszerűbb, mint maga a demokrácia. Ezért erre inkább csak óvatosan hivatkozom.
Inkább hivatkozom arra, hogy a jó közösségi nevelésnek egyik legfontosabb eredménye a diákságnak az a belső rendje és fegyelme, amivel az utóbbi időkben sok helyen komoly gondok jelentek meg.

*

A szentesi középiskolai főigazgató választások kapcsán mostanában mindenféle tiltakozások történnek. Ezzel egyidőben illetve ezek után nyilatkozatok jelentek meg ezen választások igazolására.
Vitathatatlan az, hogy a tiltakozások a térségi lakosság többsége véleményének adnak hangot.
Az igazoló nyilatkozatoknak ezért különösen nagy a súlya, mert meg kellene indokolniuk azt, ami történt.
Nézzük meg, hogy hogyan értékelhetők ezek a nyilatkozatok a fentebb vázolt kiindulópontjaim tükrében!

A HMG helyi, térségi gimnázium, aminek irodalmi-drámai tagozatát is többségünkben a magunkénak érezzük mi szentesiek és Szentes térségiek. Integráns része a helyi társadalomnak és megfelelően ellátja az integrációs feladatát is.
Ez a szerep és feladatkör más, mint amire a HMG régen hivatott volt, így a múltbeli "rangsor helyezésének" számonkérése hiábavaló. Ezt más oldalról alátámasztja az a tény is, hogy a jelen elit-gimijei tudatosan szelektálnak az "elitségük" érdekében, amit én itt kifejezetten károsnak gondolnék.
A jelen HMG-jének fejlesztése az, ami szükséges. A városnak, a térségnek ehhez fűződnek alapérdekei és felelősségei.
Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy tekintettel a HMG hírére, túlzottan súlytalanná vált például a "Közgé" ügye. Ez számomra bántó, mert az a munka, amit ott a pedagógus-közösség Pádárné igazgatónő vezetésével végzett, példaértékű és ezt az iskolánkat egyértelműen veszélyeztetebbnek is érzem.
Az igen sokat fejlődött "Pollák" és "Zsoldos" tekintetében egyszerűen azért nem jelentek meg eddig ezek a gondok, mert Dongó igazgató úr nem, hogy nem hozott törést ezeknek az iskoláknak az életében, hanem azok fejlődése töretlen maradt.

Az alapvető problémám tehát az, hogy alapjaiban reng az iskoláink eddigi beágyazottsága a helyi, térségi társadalmunkba és/mert megszűnőben van az eddigi szerves szerepük, az utóbbi 20-30 évben kihordott tradícióik. Megszűnt körülöttük az eddigi politikai nyugalom, a ki nem mondott konszenzus is.
Mindez úgy történt és történik, hogy nem látható, ismerhető a mögöttes szakmai koncepció. Az, hogy ezt két csongrádi pedagógus fogja majd kidolgozni, a következő években, négy szentesi iskolában  az - a személyiségüktől teljesen függetlenül is - teljes képtelenségnek látszik.

A második kiindulópontom aspektusából a helyzet bonyolultabb és ehelyütt nincs lehetőségem arra, hogy ennek a témának a részleteiben elmélyedjek.
Az álláspontom lényege az, hogy a fogyasztói verseny-társadalom követelmény-rendszere az iskola-rendszerünket is átalakította már. Szentesen is mind többen vallják azt, hogy az iskola fő feladata a piacképessé tevő oktatás. Csak az oktatáson keresztül feladata azon nevelés, amely egyáltalán így lehetséges és megfelel az érvényes jogszabályoknak is.
Az iskoláinkban egyre kevésbé vannak nevelő közösségek és közösségi nevelés és/mert egyre kevesebb az ezt képviselő igazgató is.
Élnek  azonban még a közösségi nevelés tradíciói nagy pedagógusok (igazgatók) neveihez kapcsolódóan - köztünk élnek most is - és bizonyos iskolai tagozatokhoz, programokhoz kapcsolódóan.
Nagy személyiségeink azonban elhagyták és elhagyják ezeket az iskolákat. Veszélybe került mindaz, ami ezen iskolák értékes lényegévé vált, miközben semmit nem tudunk az új főigazgatókról és nem ismerünk más - továbbfejlesztő - elgondolást. Akik bizalmat várnak el az irányukba, azok tévúton járnak, mert ez - ezen a szinten -  nem lehet pusztán bizalmi kérdés.

A harmadik kiindulópontom aspektusából alapvető gondom az, hogy jelenleg elképzelhetetlen az, hogy az új főigazgatók az iskolai pedagógus közösségeknek, mint közösségeknek is a vezetői legyenek.
Így, ahogy történt, a mai korban és középiskolákban, csongrádiként semmiképpen. Ezért őket is ugyanúgy őszintén sajnálom, mint Inokai-Tóth urat.
Legjobban azonban a diákságot sajnálom, amely már eddig is csak módjával ismert politika-mentes világot és igazán egységes tanár-közösséget, míg most látja, tapasztalja azt, amit.
A pedagógiailag nélkülözhetetlen iskolai diák-közösségekkel pedig már eddig is voltak gondok, ami nem csak az iskolai diákönkormányzatok tevékenységében jelent meg, hanem például a Szentesi Ifjúsági és Diák Önkormányzatban is. Ennek következményeként is romlik a diákság  - általában a tizenévesek - belső rendje, fegyelme, amit rejt az, hogy többnyire nem kifejezetten az iskolákon belül jelennek meg ennek a következményei.

Az új főigazgatókat támogatók jelenlegi konzervatív háttere aggódással tölt el. Ezekben a támogatói körökben ugyanis mind többen a maguk rendről és fegyelemről való, nem kifejezetten közösségi és demokratikus elgondolásait kívánják érvényesíttetni.
Így természetesen a csak gondokat okozó és jogilag feladatként sem meghatározott diákönkormányzatok múlnak ki először, "maguktól".
Joggal lehet tartani attól, hogy a városunk két konzervatív vezetésű iskoláját követően, a többiben is kimúlnak. Ezzel természetesen megszűntetésre kerül az eddig szívósan élő városi tizenéves közéletfejlesztési program is, mint a fiatalok demokráciára való nevelésének szakmai körökben elismert modellje.

*

Az elmúlt időszakban több (sok) diák és pedagógus is megkeresett bennünket az igazgató választások kapcsán a HMG-ből, a "Közgé"-ből és a "Zsoldos"-ból. Valamennyien a SZIDÖK fellépését kérték - külön-külön.
Elmondtuk azt, hogy ennek megvan a demokratikus lehetősége és a módja. Tegyenek a diákönkormányzataik illetve a képviselőik napirendi javaslatot illetve adjanak be határozati javaslatokat a SZIDÖK-nek, mert a VE-GA segítői valóban, csak a működés segítői és nem is lehetnek mások.
Nem tették meg ezt.
Ez egy rendezett, nyilvános vélemény-alkotási és kinyilvánítási lehetőség lett volna a diákság számára. Egyúttal mentesítette volna a tiltakozó pedagógusokat a diákjaik befolyásolásának vádja alól.
Ettől függetlenül azonban a diákoknak, a diákságnak a Magyar Alkotmány szerint joguk van bármilyen ügyben véleményt alkotniuk, azt képviselniük, akár demonstráció útján is. Különösen pedig joguk van erre az iskolájukat alapvetően érintő ügyekben. Olyan egyértelmű ügyekben pedig, mint egy iskola-összevonás vagy egy igazgatónak az ellenükre történő kinevezése, önállóan véleményt tud alkotni egy kamasz ember is. A felnőtt befolyás inkább ahhoz kellett volna, hogy ezt a véleményt rendezettebb, demokratikusabb módon alkossák meg és képviseljék - ahogy erről már írtam.

A fentiek alapján tévesnek ítélem a lapokban megjelent párt-tiltakozást. (Szerencsésebb lett volna a konfliktus politikai jellegét kevésbé továbberősítő, szülői "El a kezekkel!".)
Több, mint fél éve tudott volt az, hogy az ominózus hétvégén lesz a drámai tagozat alakulása kapcsán rendezendő évfordulós találkozó. Evidens volt az is, hogy ezen résztvesznek a kiskorú drámaisok is.
Politikailag eleve hiba volt az egész "Keserű-ügybe" belebonyolódni.
Az sem volt szerencsés, hogy Keserű Imre távozásának véglegesítése illetve az új főigazgatók megbízásának ténye is a drámais találkozóra vált nyilvánossá.
Magam is örülnék végre, ha nem csak félinformációim lennének és ha nem azt sugallná ez a párt-tiltakozás, hogy mindössze egyetlen ember miatt történt ez az egész.
Nem ezért történt.

*

Mindezt azonban nem írtam volna le, ha nem az volna a véleményem, hogy a diákok számára ez a helyzet most adottsággá vált. Nekik az új főigazgatók hivatali ideje alatt is tanulniuk és érettségizniük kell.
Köztudott a kapcsolatunk a tizenévesekkel, ahogy az is, hogy a VE-GA mentorálja a SZIDÖK-öt. Van tehát lehetőségünk arra, hogy közreműködjünk abban, hogy a diákok minden információhoz kiegyensúlyozottan juthassanak hozzá és hogy a véleményük, gondjaik rendezetten, demokratikusan fogalmazódjanak meg illetve legyenek képviselve.
Ismét felajánljuk ennek a városi szintű lehetőségét. Reméljük, hogy az érintettek a jövőben jobban élnek ezzel a lehetőséggel, mint eddig tették illetve, hogy nem szüntetik ezt meg.

Szentes, 2008. július 04.