Új középiskolai fõigazgatók Szentesen

Kategória: Levelek VIII
Megjelent: 2008. szeptember 10. szerda

Mottó:"... a diákok számára ez a helyzet most adottsággá vált."

Az idén 30 éves a szentesi gyökerű és székhelyű VE-GA Szövetség. A VE-GA által mentorált, a már külföldön is "Szentesi modell" néven ismert ifjúsági közélet-fejlesztési program - középpontjában az éppen most 10 éves SZIDÖK-kel - pedig 15 éve kezdődött meg.
Ideológiai és pártpolitikai ügyekben igen ritkán szólalunk meg és csak akkor - mint most is - ha az ifjúsági közéletet is érintő lényeges kérdésről van szó.

Bővebben: Új középiskolai fõigazgatók Szentesen

A VE-GA, mint segítői illetve mentor szervezet

Kategória: Levelek VIII
Megjelent: 2008. szeptember 09. kedd

A VE-GÁ-nak ez a karaktere 2000 évtől bontakozott ki és a lényege szerint egy sajátos parkolópályát jelent. Ez kevés új elemet hoz és miközben hosszú idő után először erősödik a baráti társaság jellege, csökken a mozgalmi karaktere.

Bővebben: A VE-GA, mint segítői illetve mentor szervezet

Egy - a diákönkormányzatokat nélkülözni nem tudó - civil alternatíva a tizenéves csoportok szabadidõs tereikben való animálására

Kategória: Levelek VIII
Megjelent: 2008. szeptember 08. hétfő

A VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség a '80-as években keményen küzdött azért, hogy az iskola ne szabályozhassa a diákjai iskolán kívüli életét.
Korántsem azt gondoltuk azonban el, hogy az iskolán kívüli szabad terek és idők ifjúsági tevékenységei kontrolltalanná válnak.
Ezeket a tereket és időket elsősorban a szabad szerveződéseik, az iskolán kívüli önképzéseik, a sportolásuk,  pihenésük, szórakozásuk tereinek és idejének gondoltuk el, a családjaik és értő felnőttek részvételével, segítségével.

Bővebben: Egy - a diákönkormányzatokat nélkülözni nem tudó - civil alternatíva a tizenéves csoportok...

Van-e teendőnk?

Kategória: Levelek VIII
Megjelent: 2008. szeptember 07. vasárnap

Komoly mondandómat - ahogy ezt tőlem megszokhattátok - nem a közelnapok történéseivel kezdem.
Talán 1986-ig, a Vekeri tavi KISZ KB KSZT táborig érdemes visszanyúlni az időben. Én legalábbis  innen eredeztetem a KISZ-nek azt a korszakát, ami alatt gyors ütemben szűnt meg a KISZ az MSZMP politikai transzmissziós szervezete lenni. A középiskolák jelentős hányadában megszűnt a KISZ politikai jellege. Ezekben valójában egy, a KISZ égisze alatt működő diákönkormányzat alakult ki, a demokratikusságnak azon a szintjén, amit a politikai szocializáltság aktuális állapota - értsd ezt az egész magyar társadalomra - egyáltalán lehetővé tett.

Bővebben: Van-e teendőnk?

"Szentesi modell"

Kategória: Levelek VIII
Megjelent: 2008. szeptember 06. szombat

(Szentesi Tizenéves Közéletfejlesztési Modell)

Mottó: Bocsánat K. A. és H. S.!

Két éve "gyűrték" már egymást a (több tízezer fős) francia FRANCAS és a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség vezetői, amikor a FRANCAS egy kisvárosi csoportja illetve a VE-GA által mentorált Szentesi Ifjúsági és Diák Önkormányzat (SZIDÖK) csoportja cserekapcsolatot kezdeményezett.
Azt, hogy ennek során milyen akadály-rendszeren keresztül alakulgatott a valódi együttgondolkodás, híven tükrözi például az a közvetítő tevékenységünk is, amit most végzünk a FRANCAS és az ÉRISZI között egy olyan közös szeminárium megrendezése kapcsán, amiről az államaink döntöttek.
Egészen más kultúrák között pusztán a szavak lefordítása teljesen félrevezető. Kultúrális fordítás is kell! Az ifjúsági munka egyes területeire ráadásul az a jellemző, hogy míg a franciáknál nagyon kidolgozottak és fogalmilag rendezettek, addig hazánkban éppen napjainkban folyik intenzív munka annak érdekében, hogy az ifjúsági munka önálló szakma legyen, saját wikipédiával. Azonban, ha ez meg is valósul, akkor is egészen más lesz a kettő és ráadásul mindkettő szubkultúrális jellegű - értsd: a saját társadalmainkban is "le kell fordítani" a hozzá nem értő másoknak.

Hogy mindez ne legyen elég gond - visszatérve a fentebb említett cserekapcsolatra - a szidökös fiatalok relatív (esetenként nem csak relatív) szegénysége miatt, ez a csere nem volt megvalósítható, csak Uniós támogatással. Ez a FRANCAS csoport vezetője és tagjai számára újdonság volt és meglehetősen nehezen fogadták el ezt. Különösen bonyodalmassá váltak a közös pályázatírásunk folyamatai akkor, amikor Ők is szembesültek azzal, amikkel mi már régebben. Tudniillik azzal, hogy az Uniónak a támogatásáért cserébe megvan a maga határozott, részletes elvárás-rendszere, aminek szintén igen sajátos "kultúrája", nyelvezete van. Ez ráadásul szintén szubkultúrális jellegű, annyira, hogy sokan élnek meg abból, hogy elmagyarázzák ezeket az elvárásokat a  pályázóknak.
A VE-GA a maga szegénysége miatt, már "beletört" ebbe, de ez kevésbé is esett nehezünkre, két okból is. Az egyik ok az, hogy a rendszerváltás előtt a létezésünk alapvető feltétele volt az iskolákon kívülrekesztett, civil és demokratikus nevelő-tevékenységeink kidolgozottsága és  nyilvánossága. (Többek között az ilyen pedagógiát hívják manapság non formális pedagógiának.) A másik ok, ami miatt ez nem esett a nehezünkre, abból fakadt, hogy '93-tól kifejezetten ehhez a pedagógiához alakítottuk ki a Magyartési Tábor Központot, ahol minden egyes tábor megvalósulásának feltétele, hogy pedagógiai terve legyen (a célrendszernek megfelelő, segítői pedagógián alapuló, non formális pedagógiai terv).
A formailag megfelelő és az éppen aktuális ("divatos") elvek szerinti pályázatírás ezért a VE-GÁ-nak és a SZIDÖK-nek nem okozott túl nagy problémát (ámbár a csere kapcsolat második fordulójában már komoly konfliktus-rendszerünk bontakozott ki a MOISZ szakértőivel, akik nem ismertek mértéket az Uniós követelményekhez való alkalmazkodás terén).
Voltaképpen humoros az, hogy a FRANCAS csoportnak már a VE-GA és a SZIDÖK által kidolgozott eredeti - tehát még nem az Uniónak átdolgozott - program-javaslat sem tetszett,  a túlzott kidolgozottsága miatt. A pályázati program kapcsán aztán egy képtelen és hosszas vita bontakozott ki közöttünk, mert úgy ítélték meg, hogy normális európai fiatalokat nem kell és nem is lehet így beszabályozni, manipulálni és amúgy is hazugság lesz, mert nem fogják ezeket és főleg így megcsinálni.
Mivel azonban mi a támogatásról egyszerűen nem mondhattunk le és mivel az Ő számukra is kiderült az, hogy ez a támogatás azért nekik is jó lenne, az történt, hogy a mi általunk "európaizált" programot egyszerűen átvették (alig burkoltan azzal az elgondolással, hogy úgyis azt fogjuk csinálni, amit akarunk és majd írunk egy, a kiírónak megfelelő beszámolót).

Elsősorban a FRANCAS csoport vezetőjét érte megdöbbenés akkor, amikor felismerte azt, hogy a program - az eredeti program - megvalósítását nem, csak a SZIDÖK felnőtt segítői, de  a szidökösök is komolyan gondolják. Azt sem értette meg igazán - csak sokkal később, amikor a Sommieres-i fogadó pályázatot kellett elkészíteni - hogy a picike, mindentől távollévő, elmaradott Magyartésen nem is lehetett  volna egy olyan lezser tábort megcsinálni, mint egy jómódú, francia-délvidéki, ezeréves polgárvárosban.
Ebben a helyzetben nem kevés gondot okozott az, hogy a program nekik nem tetsző részeire a francia fiatalok egyszerűen nem készültek fel és eleinte szabályos lázadási szituációk alakultak ki. Maga a szidökös társaság azonban szerencsére nagyon bejött a francia fiataloknak és ez persze kölcsönös volt. Napokkal később maga a SZIDÖK és annak tevékenységei is "bejöttek" nekik.
A csere utolsó napjaira pedig beköszöntött a komplett eufória, de a vezetőjük számára csak akkor vált emészthetőbbé mindaz, ami történt, amikor neki magának is meg kellett írnia a beszámolóját, a pályázat tükrében.

A "Szentesi modell" kifejezés akkor hangzott el - tudomásunk szerint - először, amikor Sommieresbe utaztunk és közösen kidolgoztuk az Ő fogadóprogramjukat.
Akkor sem igazán jó szívvel és bizonyos szempontból a külső pályázati kényszereknek engedve, de egyértelműen a "Szentesi modell" alapján építették fel a programot. Ebben a szellemben, ezzel a kifejezéssel referáltak a minket meglátogató helyi vezetőnek illetve később a FRANCAS vezetőinek is.
A "Szentesi modell" kifejezés valószínűleg ezen a szinten esett át egy újabb metamorfózison és a VE-GA illetve a SZIDÖK sajátos tevékenység-rendszerére értelmeződött. Maga ez az elnevezés pedig a jelek szerint nem csak bennünk van megtapadóban, hanem másokban is.

*

Van aktuálisan is egy olyan körülmény, ami szintén feldobja - és szintén némi iróniával - a "Szentesi modell" kifejezés lehetőségét.
Az idén 30 éves a szentesi gyökerű és mindmáig szentesi központú VE-GA. Az idén 15 éve annak, hogy megkezdődött a város és a VE-GA közös tizenéves közéletfejlesztési programja - ami ma is a VE-GA kiemelt projektje. Annak meg kereken tíz éve, hogy először választották meg a szentesi fiatalok, az azóta is mintaadóan működő SZIDÖK-öt.
Ezek bonyolult történetek és dolgok a kívülállók számára, számos elméleti, módszertani és praktikus újdonsággal. A "Szentesi modell" elnevezés ezeket együtt teszi kezelhetővé az elnevezés és címzés szintjén. A probléma az, hogy miközben még új ez az elnevezés, máris annyiféle tartalom zsúfolódik bele, ami az értelmezés szintjén könnyen okozhat zavarokat a későbbiekben.

Az értelmezések kívánatos differenciálása előtt illetve annak részeként is, foglalkoznék magával a kifejezéssel és annak két alkotójával.
Maga a kifejezés - elismerve a fenti használhatóságát - sem tetszik. Ezzel együtt tény - különösen most, az évfordulóink évében - hogy a VE-GA, a  SZIDÖK-projekt és maga a SZIDÖK is Szentes város szülöttei és a lakóinak egy része "megszenvedte" ezek születését és fejlődését, ahogy a város élvezte és élvezi a hasznait is. (Nem elfelejtve azt, hogy magyar sajátosság a gondok felnagyítása és a sikerek fölötti átsiklás.)
Nem lehetek annyira álszent sem, hogy ne észlelném ebben az elnevezésben azt a lehetőséget, hogy azokkal is elfogadtathatja a városunk értékének a "Szentesi modell"-t, akik mindmáig ellenségeink és ellenfeleink ezekben a dolgokban - és nem kevesen vannak. Ennek kapcsán talán arra is több és jobb lehetőség nyílik, hogy a városunkban is többen ismerkedjenek meg érdemben ezekkel a dolgokkal. Nem megalapozatlan ugyanis az a vélekedés, hogy többek idegenkedésének és még többek közönyének az a magyarázata, hogy nem ismerik ezeket és ezek immár nemzetközileg is megbecsült értékeit.
Mindazonáltal óvatosan kell bánni az általánosító "Szentesi" jelzővel. Mi pontosan tudjuk azt, hogy még a VE-GA régi csoportjainak is annyira más a konkrét arculata az ország különböző pontjain, hogy a résztvevőik számára sokszor gondot jelent annak a tudatosítása, hogy mi is bennük a közös. Jogosan mondhatjuk például azt, hogy vannak közös elemei a világhoz való viszonyunknak, vannak közös kultúrális és etikai értékeink és persze közös - kalandos és értékes - múltunk is. De mindegyikünknek vannak emellett - és jó, hogy vannak - családi, lakóhelyi, munkahelyi és sokféle társadalmi csoporthoz való kötődéseink. Ezek egésze hat ránk és nem is biztos, hogy jó, hogy egyáltalán kell ezek hatásait különválasztani. Egy nagy múltú és jelentős civil szervezetben úgyis mindig vannak olyanok, akik ezzel igényesebben foglalkoznak, ahogy közöttünk is vannak ilyenek. A szentesi gyökerek persze a VE-GÁ-ban valóban közösek, de a más helyen élőknek ez az egész már a saját lakhelyük szerinti valóság és főleg az a gyerekeknek, aki talán nem is tudják, hogy hol van Szentes.

A "modell" kifejezés elsősorban a minta, a mintaadó értelmében értelmeződik a fogalmat ránk használók számára, de egyes körökben, mint olyan tudatos fejlesztő konstrukció is, amely számára a VE-GA és/vagy a SZIDÖK egy szocializációs kísérleti minta.
A használói számára mindenképpen sok-értelmű és nem egyszer nem csak pozitív hangulatú.
A francia "keresztszülők" körében például, ami a partner csoportjainkat illeti - kiváltképp a sommieresit - az az érdekes, hogy ez a számukra inkább egy, az EU-nak  megfelelő és ezért használandó, de nem igazán szeretett  modellt jelent. Mivel a FRANCAS értékrendje rokon a VE-GÁ-éval (elég ehhez elolvasni az alapdokumentumaikat) és mivel nem igazán értenek egyet az EU kiírásokban megfogalmazott igényekkel, egyszerűen nem éri meg nekik egy saját modellel ügyködni, hanem használják a VE-GÁ-ét, ámbár igen liberális értelmezéssel és csak akkor, ha muszáj.
Nem akarom megbántani a FRANCAS vezetőit sem - nem csak becsülöm, de szeretem is Őket - de aligha vitatható az, hogy számukra is csak egy sajátos értelmezésben modell a "szentesi" (illetve a VE-GA és/vagy SZIDÖK modell, amik szintén elhangzottak már, mint kifejezések).
Számukra elsősorban egy olyan közép-kelet-európai illetve magyar ifjúsági civil szervezetet modellezünk, amelyikkel együtt lehet működni, egyben utat nyithat más szervezetek felé is. Ennyi és jelenleg nem több. Tanulni nem akarnak tőlünk, mert úgy gondolják, érzik, hogy - tartalmi értelemben -  igazából ez egy egyirányú kapcsolat.

Mennyire és miben tekintik a "Szentesi modell"-t modellnek más települések? Ez jogos kérdés, hiszen a VE-GA ma már egy sor településen menedzsel hasonló programokat és rendelkezik ezek tapasztalataival is.
Ez a látszólag egyszerű kérdés valójában nagyon bonyolult (hasonlóan ahhoz, hogy mi a viszonyuk maguknak a szentesieknek a szentesi modellhez).
Nem célja ennek a dolgozatnak, ezért nem is bonyolódom most bele ennek egy részletes taglalásába, inkább csak egy áttekintést adok.
Jellemzően egy település lakosságának nincs viszonya a civil ifjúsági szervezetekhez, legyenek azok választottak, mint pl. egy önkormányzat vagy egyesületek, sőt akár be nem jegyzett, de valóságos közösségek.
Az önkormányzatok számára jó esetben lehetőséget jelentenek általában a fiatalok. Többnyire azonban mindig vannak náluk fontosabb dolgok, sőt gyakran inkább csak gondokat jelentenek. A köznapi valóságban ezek valamilyen aktuális keveréke határozza meg az általában vett ifjúsághoz való viszonyt. Ezt a valójában nagyon amorf viszonyt pozitív irányba  mindinkább az hajlamos kibillenteni, hogy mind komolyabb kihívásává válik a településeknek a fiataljaik megtartása.
Azonban még egy kifejezetten pozitív önkormányzati hozzáállás esetén is nagyon nehezen kezelhető gondokat okoz a konkrét ifjúsági önkormányzatokkal illetve szervezetekkel való együttműködés. Ez pedig ritkán fontos annyira (nagyon ritkán van annyi hozadéka), hogy megérné felvállalni a velük elkerülhetetlenül járó konfliktusokat, gondokat és persze költségeket.
Jellemzően a még ilyen - alapvetően pozitív - önkormányzati hozzáállás esetén is az a helyzet, hogy valamely, a helyi művelődési irodán dolgozó munkatársra testálják a fiatalokat illetve az iskolákra (azok segítő tanáraira).
Ez elvben lehetne jó megoldás is - és néha-néha, egy ideig működik is itt-ott - de valójában mégsem jó.
Miért?
Az ifjúsági munka tartalmi tisztázatlansága és rendkívül alacsony presztízse miatt, ha van is ifjúsági referens, akkor ő vagy ez a részmunkája ugyanúgy az "utolsó", mint az iskolai segítő tanáré. A hangsúly amúgy is az iskolák világára kerül és itt alapvetően az igazgatón és néhány vezető tanáron múlik az, hogy lehetséges-e egyáltalán diák illetve tizenéves közélet.
Súlyos törvényi hibák miatt - tudniillik "szervezet" (állítólag civil ifjúsági sem) nem lehet az iskolákban, diák önkormányzat meg akkor van, ha a gyerekek maguktól megcsinálják - nem csak hogy súlytalanok ezek a kérdések, de mind több igazgató dönt úgy, hogy nem kell az iskolájában a diák önkormányzat. (Immár négy szentesi iskola igazgatója szerint a diák önkormányzat mellett a SZIDÖK sem kell - tehát abban a városban, ahol valóságosan is működik a "Szentesi modell".)
A művelődési iroda emiatt rendszeresen kellemetlen helyzetekbe kerül és persze megpróbálja leépíteni ennek a forrásait - nyilvánvalóan nem az "iskolákat".

Miben és mennyiben tekintik hát mintának a "Szentesi modell"-t más települések?
Mivel itt konkrét esetek soráról van szó, érdemes egy rövid áttekintést adni ezekről is.
Másfél-két évvel a rendszerváltás után egy nagyvárosból és egy közép-városból (Szentesről) kapott a VE-GA megkeresést, ahol jelentős létszámú VE-GA közösséglánc volt, jónéhány felnőtt segítővel. (Jellegzetes volt az, hogy az egyikben erőteljesen reformer szemléletű volt kiszesek, a másikban pedig mérsékeltebb fideszesek, akik közül mindkét város első testületébe is bekerültek.) Az alapvető problémájuk az volt, hogy az Úttörő és a KISZ megszűnése után városi szinten űr született az ifjúsági közéletben. (És nem mellesleg igen gyorsan elerodálódtak az erre fordítható eszközök és erőforrások is, miközben a VE-GA ezektől sosem függött, mert nem is függhetett.) Ezt az űrt szerették volna betölteni és ehhez kerestek partnert.
A VE-GA gondja azonban éppen az volt ezekkel a kezdeményezésekkel, hogy valójában nem voltak (még) ehhez partnerek illetve hogy nem volt erről - valamiféle garanciát jelentő - önkormányzati koncepció, döntés és persze önkormányzati pénzügyi támogatás sem. Mindemellett nem tartottuk ezt az űrt egyesületek által betölthetőnek, hanem a kezdetektől úgy gondoltuk, hogy ehhez valamilyen demokratikusan megválasztott települési ifjúsági önkormányzat is kell.
Mindkét esetben tettünk is erre egy - még nem kidolgozott - javaslatot, amivel szemben azonban szinte azonnal megjelent három - azóta is élő - kifogás. Először is az, hogy ez szükségképpen ugyanolyan "humbug" lenne, mint a diákönkormányzatok. Másodszor az, hogy sok pénzbe kerülne, pedig még csak nem is kötelező önkormányzati feladat. Az pedig különösen nem tetszett, hogy csak egy 8-10 éves szisztematikus fejlesztési folyamattal láttuk megvalósíthatónak azt, hogy egy valóban önállóan és ténylegesen működő ifjúsági önkormányzat alakuljon ki. (Két további ügy is komoly vitát váltott ki. Az egyik az volt, hogy szerintünk nem lehet a kiskorúak és a nagykorúak képviselőit egy testületbe összeültetni illetve, hogy nem lehet megkerülni az iskolai önkormányzatokat, akármilyenek legyenek is azok.)
Ezek a külső kezdeményezések csendben kimúltak a viták során, de Koromné Anikóban nyomot hagytak. Ő ugyanebben a folyamatban kidolgozott egy néhány oldalas, igencsak praktikus koncepciót arra, hogy hogyan is lehetne egy független, munkaképes, tizenéves önkormányzatot valóban felépíteni Szentesen.
Ez tartalmilag, de stílusában és formájában is túl sarkos volt ahhoz, hogy közre lehessen adni, de olyan nagyszabású volt, hogy engem nagyon megragadott, ámbár az az eszembe sem jutott, hogy ehhez Szentes Város Önkormányzata valóban partner lehetne.
Szigorúan Anikó elgondolása szerint, de könnyebben emészthetővé dolgoztam át és ha már ennyit dolgoztunk vele, megkerestem ezügyben Dr. Rébeli József polgármestert. (Ezidőben már a hivatalban dolgoztam műszakiként, de az ifjúsági ügyek terén megelőzőleg már voltak komoly vitáink és úgy gondoltam, hogy ellenszenvezik a VE-GÁ-val. Ráadásul a VE-GA múlt rendszer-beli súlyos városi konfliktus-rendszerei sem múltak el nyom nélkül, hanem tovább parázslottak a felszín alatt.)
Életem egyik legnagyobb - egyben legpozitívabb - megdöbbenését hozta az, hogy a koncepciónk nem csak az Ő támogatását nyerte el, hanem mindazokét is, akiknek ebben az ügyben érdemi beleszólása illetve szerepe volt/lett. Ennek nyomán indult el '93-ban a szentesi tizenéves közéletfejlesztési program, meghatározóan a SZIDÖK megalakulásának és önálló, színvonalas működésének céljával.
'97 nyarára vált egyértelművé egy szélesebb kör számára is az, hogy ez a szisztéma működőképes és kifejezetten ennek kapcsán kapott a VE-GA a mai napig (további) négy nagyvárosból, öt középvárosból és nyolc községből konkrét megkereséseket vagy önkormányzatoktól vagy általuk ezzel meghatalmazott személyektől.
Ezek eldöntő többségükben ifjúsági koncepció kidolgozására, meglévő ifjúsági önkormányzat (tanács, kerekasztal, stb.) mentorálására, ilyen létrehozásának megalapozására, segítésére, sőt (közös) finanszírozására szóltak. Ezek részeként, de önállóan is szóltak olyan alapozó vizsgálatok, képzések végzésére, speciális programok megvalósítására illetve hazai és külföldi kapcsolat-teremtésekre, amikre a VE-GA speciális moduljait tartották/tartják a leginkább hiteles és jó mintának (modellnek).
Mindezt azonban időnként elképesztően szabadosan kezelik az egyes önkormányzatok illetve meghatalmazott képviselőik, több-féle értelemben is.
Többnyire úgy gondolják, hogy pl. szabadon dönthetnek abban, hogy az egyes projektekből mi kell nekik és mi nem. Gyakran teljesíthetetlen - nem ritkán ideológiai, sőt politikai természetű - feltételeket támasztanak. Komoly gond van a garanciákkal is. Többnyire nem hajlandók szerződést kötni, nem különítik el a projektek megvalósításához minimálisan szükséges pénzeket (legalább önrészeket) és az új testületekkel gyakran szinte mindent újra kell kezdeni - ha egyáltalán újra lehet - és gyakori az, hogy egyszerűen akkor sem ismerik el a régi által vállalt kötelezettségeket, ha az írásbafoglalt.

Összességében tehát elmondható az, hogy a "Szentesi modell" ugyan kétségtelenül létezik, de annyi-féle felfogásban és értelmezésben, ahányan és amikor igénylik ennek felhasználását.

Úgy gondolom azonban - ha már van ez az elnevezés és érdekünk is fűződik a használatához - hogy nekünk is szavunk van abban, hogy mit tekintünk mi modell értékűnek abban, amit csinálunk. Ez azért is indokolt, mert az esetek jelentős részében éppen mi tekintjük modellnek akkor, amikor adaptáljuk a 'Szentesi modell"-t más települések konkrét viszonyaiba, életébe.

A VE-GA teljes élete és sorsa - az elméletével, módszertani rendszerével és praxisával -  kétségtelenül egy modell arra, hogy hogyan szerveződhet és működhet egy országos gyermek és ifjúsági civil szervezet permanensen és sikeresen Közép-Európában és ezen belül Magyarországon.
Remélem, de nem tudhatom, hogy vannak-e más hasonlók és ha igen akkor remélem azt, hogy ők többet tudnak rólunk, mint mi róluk. Az biztos, hogy 30 éves és harminc éve sikeres, nem lehet sok a világnak ezen a táján. Hasonlóan koncepciózus és folyamatosan elemzett sem lehet túl sok.
A VE-GA elméleti, módszertani és praktikus értékei azonban nem csak Magyarországon és Közép-Európában adaptálhatók, hanem bizony Nyugat-Európában is, mint azt a konkrét tapasztalataink meg is mutatták. Nincs azonban olyan küldetéstudatunk, hogy terjesszük a magunk dolgait. Valójában a vegásokat ez egyáltalában nem érdekli.

Modellként fogható fel a VE-GA egy más értelemben is, de ezzel óvatosan kell bánni. Tény ugyanis az, hogy a VE-GA teljesen spontán módon született meg és amikor a Korom házaspár tudatosan bevállalta, már betöltötte az ötödik életévét.
Az is tény azonban, hogy ettől kezdve a VE-GA egy sajátos kísérleti modell is volt, elsősorban az én számomra, mert határozott elképzeléseim főződtek hozzá és tudnom kellett azt, hogy ezek érdekében mi és hogyan működik egy ilyen szerveződésben és mi nem.

A SZIDÖK ezen utóbbi értelemben sosem volt modell, mert - és ne tűnjön ez beképzeltségnek - már tapasztalatokon nyugvó bizonyosságokból építkeztünk és a további tapasztalatok alapvetően, csak megerősítették az eredeti elgondolásaink helyességét.
Önmagában bizonyíték erre az, hogy mások számára - néhány komoly és civil partnertől eltekintve - az ún. SZIDÖK projekt a "Szentesi modell".  Ezen a tizenöt éves projekten belül is inkább "csak" kifejezetten maga a SZIDÖK, mint jól működő, a felnőtt önkormányzat által is koncepciózusan támogatott  tizenéves települési önkormányzat.

Ezek az értelmezések azok, amiket mi is bevállalunk akkor, amikor a "Szentesi modell"-ről esik szó.

Szentes, 2008. január
Korom Pál VE-GA elnök