Az evangelizáció szóljon a hitről

Kategória: Levelek IV Megjelent: 2008. június 23. hétfő

A hit dolga lényegében egy nagyon intim, személyes kapcsolat, amely - legfeljebb - az e hitben osztozókra tartozhat. A vele való hivalkodás - sőt tüntetés - nem fér össze a lényegével, annál inkább a tisztes alázat, a szelídség.
Mindazzal kapcsolatban, ahogy élek, amit csinálok, ismételten és ismételten felmerülő kérdés az, hogy "Miért?". És ez különös kérdés egy alapvetően keresztény Európában.

A gyakorolt szeretet, a másokkal (mások gyerekeivel) való TÖRŐDÉS és a türelem tett és tesz gyanússá sokak számára.
Számomra természetes az, hogy mindenkiben a jót kutassam, hogy mindenkivel együttműködjek - a fentiek jegyében - akivel lehet, hogy ne ítélkezzem még az elkerülhető és megbocsájtsak, felejtsek, amíg az erkölcsösen lehetséges.
Mindenek előtt azonban az természetes, hogy mindaz, amit tenni vállaltam semmiképpen nem (lehet) manipulatív, főleg ideológiai értelemben.
Manapság - ismét - furcsa helyzetekbe kerülök. Meglehetősen sokan nyomozzák a keresztény (katolikus) voltomat, vallásos munkatársaim/barátaim kerülik a tekintetemet és néha tapintható az óvatosság, sőt az őszintétlenség légköre. Akik pedig már régebben is vitatták mindazt és ahogy csinálok - a nyílt vitát aggályosan kerülve - kígyót-békát hánynak mindenre, amit csinálok és minduntalan kellemetlen helyzetbe hozzák mindazokat, akik ebben a társaim.

*

Jóllehet az elmúlt években sok minden utalt már arra, hogy meghatározó keresztény (ezen belül katolikus) szervezetek aktív pártpolitikai szerepeket kívánnak vállalni, illetve pártot kívánnak választani és választatni, mégis meglepetéssel fogadtam az egyházak erőteljesen pártos politikai aktivitását.
Ennek indokaként alapvetően az szerepel, hogy a FIDESZ-MPP a hívők pártja, az egyházak elkötelezett támogatója.
Nem kívánom vitatni senki meggyőződéseit, de a magam meggyőződése az, hogy ez a konkrét pártpolitikai szerepvállalás sem a krisztusi elvekkel, sem a második vatikáni zsinat mondandójával nem fér össze.
A magam részéről a konkrét politikai szerepvállalást fundamentalista jelenségnek tartom és ezért ellenzem.
Most azonban nem ezzel kívánok foglalkozni, hanem azzal a jelenséggel, amely az aktív pártos politizálást összekapcsolja a fiatalok evangelizációjával.
Ez önmagában is elfogadhatatlan, de különösen az, ha a fiatalokat valaminek, valakiknek az ellenében mozgósítja és erőteljes ellenségképekkel próbálja az "evangelizáció" útjára téríteni őket - pusztán azért, mert így könnyebb mozgósítani.
Számos ügy van jelenleg is - és mi részesei vagyunk ezeknek - amely az evangelizáció más útjait kívánja segíteni pl.: az evangélium valódi közvetítésének segítésével vagy például a katolikus "citizen ship" program kidolgozásával és adaptációs próbálkozásaival illetve a magyar nemzeti ifjúsági tanács olyan kialakításával, amelyben a keresztény ifjúság civil szervezetei is súllyal vannak jelen.
Talán nehezebbnek tűnő ösvényei ezek az evangelizáció segítésének, de nem a társadalmi--politikai feszültségek élezésének útjai.