Van-e alternatívája a fogyasztói bérmunkás életstratégiának a bérmunkások világában?

Kategória: Levelek III Megjelent: 2005. január 04. kedd

Nem vagyok híve a címkézésnek, minősítő kijelentéseknek, az önkényes kategorizálásnak és a szemellenzősségnek ugyanúgy, mint a holisztikusnak minősített eklekticizmusnak. Nincs szükségem arra sem, hogy mindenféle szellemi konstrukciók kiagyalásával keltsem magam és mások előtt azt a képzetet, miszerint okos értelmiségi vagyok - és kifejezetten "ehhez" a műveltségem sem elegendő, kiváltképpen a humántudományoknak területein.

Amúgyis mély tisztelet él bennem a különböző humántudományok tudósaival szemben és ilyen babérokra nem is vágyok. Magam is nagyon utálnám, ha valaki okosabb akarna lenni a tudás azon területein, amelyeknek én vagyok tanult és tapasztalt hozzáértője, míg ő maga "csak" érintettje.
A "csak"-ot azonban nem véletlenül tettem idézőjelbe!
Minden érintettnek van ugyanis egy sajátos olyan hozzáértése, amivel senki más nem rendelkezhet. Ez pedig az a hozzáértés, ami a saját személyes tapasztalatából ered. Ezek a hozzáértések, tudások - kompetenciák - zömükben "naivak", de fejleszthetők laikus, sőt professzionális szintűvé is. Akármilyenek is azonban, nagyon fontos a "csatornázásuk", mert egyszersmint pótolhatatlan aktivitások forrásai is.
Természetesen alapvető feladat a "tudományosság" egyféle minimumának meghatározása, mint a "csatornázhatóság" közös nevezőjének tisztázása. Ez már, csak azért is szükséges, hogy elkerülhető legyen a szaktudományosság megannyi kritériumának az - elméleti érdeklődésű - érintett polgárokra való ráerőltetése.
Jómagam ilyen "tudományos minimumnak" azt tekintem, hogy az elméleti-gondolati megállapítások valóban a korrekt és azonosítható módon gyűjtött és rendezett tapasztalatokból kerüljenek általánosításra, elvonatkoztatásra, a logika szabályai szerint. Ez a minimum - mint közös nevező - vonatkozik természetesen a tudósokra (a humán tudósokra) is. A professzionalitás az esetünkben annyival jelent többet, amennyivel mennyiségileg és minőségileg többet tudnak, amennyivel a gondolati műveletek terén képzettebbek, tapasztaltabbak, hivatottabbak és persze kreatívabbak, spontánabbak, intuitívabbak.
Jómagam, mint autodidakta humángondolkodó, egyrészt mint műszaki ember meglehetősen gyakorlatias, másrészt mint egy negyedszázados civilszervezet "szolgája", meglehetősen tapasztalt vagyok - humán ügyekben is. Amit tapasztalok, alapvetően annak hiszek és a tevékenységeim léptékéből adódik, hogy amit látok az az emberi-társadalmi viszonyszinteknek az EU-ig terjedő minden szintjén konkrét tapasztalatok tárházát nyújtja, ezek mindennapjaiban.
A címként felvetett kérdés ezek szempontjából azért álságos, mert ezen tapasztalatok alapján igenis van alternatívája a fogyasztói bérmunkás életstratégiának, a bérmunkások világában is.
A fogalmak - szükséges, de nem tudományos - pontosításaként a következőket tartom fontosnak megfogalmazni:

Egyrészt azt a bérmunkást jelzi, akinek életstratégiája a mennyiségileg és minőségileg több (anyagi) fogyasztásra irányul - és ennek érdekében minél több jövedelem megszerzésére, bérmunkája növelésével. Szükséges azonban megjegyeznem, hogy a látszattal szemben ez az én számomra nem egy egyértelműen negatív jelző. A létbizonytalanságban és/vagy szűkös körülmények között élok számára nemigen van más reális választási lehetőség. Természetesen ennek ellenére tény az - amit már többször is leírtam magam is -, hogy ezek a "fogyasztói" igények pörgetik (fel) a világgazdaságot, annak valamennyi nem kívánatos jelenségével és csapdarendszerével. A manter-imperializmust nem a piacgazdaság szüli - ez "csak" a történelem leghatékonyabb társadalmi-gazdasági mechanizmusa. A mater-imperializmust azok az igények szülik, amelyeket a piacgazdaság a leghatékonyabban képes kielégíteni, miközben - a növekedés objektív korlátai miatt - nem lehet képes "globális fogyasztói" igényszinten globális jólétet teremteni.

Másrészt a "fogyasztói" jelző nem annyira a bérmunkás, mint inkább a bér elé kívánkozik, valahogy így módosítva a kategóriát: fogyasztói-bér munkás. Különösen a fejlett illetve a valóban fejlődő világ történelmi bér- és jövedelemnövekményeinek egyik alapvető funkciója ugyanis a piacbővítő, "piacpergető" funkció vagyis a fogyasztás növelése.
A fentiek alapján minden olyan bérmunkás életstratégiát a "fogyasztói" alternatívájának tekintek, amely egyrészt alapjaiban sem csak a fogyasztás "fokozására" irányul, másrészt, amely alanyának nemcsak hogy nem egyedüli célja a fogyasztói-bér növelése, de még ennek a csökkenését is vállalja, ha ezáltal "más" igényei kielégítésének lehetőségeit is biztosíthatja magának.
Az alapvető különbség az igényekben illetve a meghatározó igények között van. A fogyasztói igények alapvetően (anyagi-fogyasztási) javakra az alternatív igények lelki, szellemi értékekre és emberi kapcsolatokra irányulnak. A fentieken túl milyen jellemzőit emelhetjük még ki az "alternatív" bérmunkásnak?
Mindenek előtt azt, hogy erkölcsös lény, aki autonómiáját, szabadságát és jogait mindenek előtt mint felelősséget fogja fel és törődik a rábízottakkal - legtágabb értelemben (már) a Világgal is.
Tudatában van annak, hogy nemcsak az Emberiség egésze, de ő maga is világtörténelmi sorsra jutott és meg kell hoznia a maga személyes döntéseit mindazon kérdésekben, amelyek választ követelnek minden egyes, valóban döntési helyzetben lévő emberegyéntől.
Mindezt nem teheti meg, ha erkölcsisége nem harmonizál - állandó megújulási folyamatban - hitével, identitásával és kultúráltságával is. Szükségképpen humanista és szellemi alkotó (ha nem is okvetlenül a hivatalos munkahelyén), önazonos, alkotói nyelvi kóddal. Szellemi termékeit azonban mindenképpen piacosítja - piaci szereplő - és e területen az ő mércéje is - valódi mércéje - a piaci hatékonyság. Azonban számára egyenrangú mérce a szellemi közélet - a nyilvános megmérettetés - valamelyik mércéje is. Mivel számára alapvető szükséglet a munkája és az emberi kapcsolatai és ezért egyszerre termelője és fogyasztója is ezeknek - ezért jelentős részben egybeesik a termelése és fogyasztása illetve a gazdasági és társadalmi tevékenysége.
Aktív közéleti volta mindebből értelemszeru, evidens.
A társadalmi verseny számára pozitív kihívás, a változás/fejlődés pedig igény. A verseny azonban egyként gazdasági és szellemi (egyúttal gazdasági szervezeti illetve szellemi teamok - ez lehet akár civil is - versenye). Ez a kettősség jelenthet hátrányt is a gazdasági szférában. Ezt azonban ellensúlyozhatja, bizonyos értelemben finanszírozhatja abból a számára relatíve "felesleges" bérrészből, amelyet kifejezetten az anyagi fogyasztása "értelmetlen" növelésére kap.
Különös jellemzője, hogy alapvető igényét az emberekre, a más emberekkel való kapcsolatra teljes személyiségével igényli, azok teljes személyiségére. Ezért a kapcsolataik autonóm individumok kultúrált addíciós - a teljes személyiségükkel összeadódó - szövetkezései, közösségei.
Ez szükségképpen más alapokra helyezi az emberi kapcsolatok egészét, a nemi-családi kapcsolatokat is, mindenekelőtt azzal, hogy az erkölcs egyértelmű határain belül, felnőtt rangú és egyenlő emberek alkurendszerében születnek közös győzelemre törő döntések - mindenek előtt együttélési/együttműködési szabályok. Ez ilyen típusú ember és közösségei - konkrétan egyébként megannyiféle - természetesen tud együtt élni más emberekkel, kultúrákkal, a való világ szabályai szerint.
Tehát a szó legteljesebb értelmében citoyen.