A rendszerváltás és lényege a múltból, a jelenből és egy lehetséges jövőből a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség Szakértői Kollégiuma szemszögéből.

Kategória: Levelek II Megjelent: 2004. december 13. hétfő

Előzetes gyorsfénykép a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetségről

A vízmérnök Korom házaspár 1977 végén került Szentesre. Bár ez még sokáig nem tudatosodott bennük, erős segítői késztetéseket hordoztak magukban. Anikó esetében ez határozott szervezői - ma úgy mondanánk, hogy menedzseri - vénával párosult. E sorok írója pedig a maga örömére már évek óta írt pedagógiai, közéleti-politikai és gazdaságtani dolgozatokat. Szentesen hamar kialakult körülöttük egy "család-szerű" baráti kör.

Az önmagát később a Véga csillagról elnevező tizenéves szerveződést a Korom házaspár körül csoportosuló tizenévesek alakították meg 1978-ban, Szentes városban, naiv módon, mindentől és mindenkitől függetlenül. A kezdetben inkább sportoló, túrázó és beszélgető csapat fokozatosan bővült, differenciálódott. '81-re kialakult egy élesen KISZ ellenes és egy KISZ-reformer kiscsoportja is, amelyek azonban nem voltak tudatosan rendszerellenesek. '82-ben több szálon laza kapcsolataink alakultak ki a Dialógus mozgalom szegedi csoportjaival, de a mintegy száz fős nagyközösség '84-re kialakuló közös nézetrendszere az ún. békeideológia lett.
A Véga békefelfogása azonban kezdettől egészen más volt, mint az ún. békemozgalomé. Arról szólt, hogy a világtörténelmi sorsra jutott embereknek valóban felnőtté kell válniuk, irányítaniuk kell közös sorsukat, mert csak így teremthetik meg a békét - viszonyaik harmonikus egyensúlyát - családi és társadalmi viszonyaikon keresztül, a globális viszonyaikig. A KISZ és az MSZMP mind ingerültebben reagálta le a független, élesen kritikus és sikeres csapatot, de - színleg - elfogadta azt, hogy formálisan is megalakult, mint Véga Békeklub 1984. szeptember 26-án.
A formális megalakulás azonban azt is nyilvánossá tette, hogy a Végának szerteágazó információs kapcsolatai voltak már - a kölcsönös társkeresés eredményeként - a legkülönbözőbb "alternatív" csoportokkal, de a KISZ-en belüli reformkörökkel is.
Az első tétova támadásokat és retorziókat '85 tavaszától '86 tavaszáig a Véga felszámolását célzó jól szervezett tevékenység váltotta föl. (Ennek során a Véga még a nevét is elvesztette volna, ha nem vette volna fel az azonos hangzású VEGA űrprogram nevét.)
Ettől függetlenül a VE-GA szisztematikusan kereste a helyét és gyakorlatilag valamennyi magyarországi ún. alternatív illetve ellenzéki és reformer csoporttal munkakapcsolatot épített ki '86 őszéig. Ebben a folyamatban teljes egészében tisztázta és írásba foglalta a maga nézeteit, amelyek összességére leginkább talán a szociáldemokrata jelző illett volna.
'86 végén, '87 legelején a VE-GA vezetőkörei megértették azt, hogy elkerülhetetlen egy alapvető politikai változás, de nem akartunk egy zsákutcás, nyers kapitalizmust. Az utolsó előtti pillanatig hittünk egy lehetséges "harmadik útban" és mindent megtettünk ezért.
Ebben az időszakban vált a VE-GA mintegy háromezer fős országos civil szervezetté, változatlanul Szentes központtal.
A rendszerváltás folyamatában és azt követően mind több "saját nevelésű" felnőtt maradt meg a VE-GA kereteiben és miközben megmaradt tizenéves szervezetnek, úgyszólván teljes életkori keresztmetszetűvé vált.
Az alakuló Szakértői Kollégium hátterével számos vegás tevékenység professzionalizálódott. A formálisan is civil szervezetté alakuló VE-GA tevékenységének középpontjába a tizenéves közélet fejlesztése került, amelyhez intézményes és módszertani civil hátteret alakított ki. Ez a tevékenység oly mértékben nyitott, hogy az elmúlt évekre a VE-GA már inkább egyfajta vezetési, menedzselési, szakértői központtá vált és a bázis csoportjai is magas fokon önállósodtak.
Praktikusan a VE-GA széleskörű képzési, képességfejlesztési, kutatási, táboroztatási, érdekképviseleti, véleményezési, hazai és külföldi kapcsolatépítési, valamint konferencia szervezési tevékenységeket végez a gyermek és ifjúsági közélet szinte valamennyi területén.

Dolgozat a témáról

Nem vagyok címzettje annak a felkérésnek, amely neves, kompetens személyek véleményét kérdezi a "rendszerváltás értelméről". Mégis megszólítottnak érzem magam, mert egyrészt tudok a felkérésről, másrészt mert van véleményem, harmadrészt pedig mert bár a szükséges szakmai kompetenciáim joggal megkérdőjelezhetők - önképző mivoltom miatt - van egy olyan sajátos "civil" hozzáértésem, ami nem sokaknak lehet.
Ez a hozzáértés abból az "útitárs" szerepkörből adódik, amelyet a civilszervezetem - a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség - az alakulgató politikai erőközpontok (pártok) mellett a 70'-es évek végétől a rendszerváltás időszakáig betöltött. Az "útitárs" szerepünk nem csak azért lehet érdekes, mert egy sajátos, de nagyon rendezett és artikulált aspektusból kísértük figyelemmel a pártok ki-, meg-, átalakulási folyamatait, de azt is tudjuk, hogy a magunk gondolkodása hogyan alakult a rendszerváltás lehetősége előtt, a rendszerváltás előtt (I.), közben és utána.
Ez a két aspektus, vonatkoztatási szempont, viszonyítási "pont" pedig külön-külön és együtt is újdonság, mert az elemzők szemléleti bázisa alapvetően mindig a jelen, amit teljesen mi sem kerülhetünk meg (II.).
Az a következőkben talán szintén megfelelően tisztázódik, hogy a VE-GA számára vonatkoztatási "szempontot" jelent a jövőképe is (III.) - ami az egyes tárgyi elemzésekre szintén nem jellemző.
A VE-GA véleményrendszere változásának teljes bemutatása nem lehetséges és nem is szükséges. A következőkben egy olyan elégséges "történetet" mondok el, amely lehetővé teszi a megértést (és nem hagyja említés nélkül a manapság divatos vitapontokat sem).

I.

Mindenek előtt egy saját élményemet osztom meg az olvasóval.
Amikor Budapestre mentem - mindig is utáltam vonatozni - igyekeztem úgy rendezni, hogy minél több dolgot elintézzek. Így aztán voltak érdekes napjaim a rendszerváltás előtti években is.
Volt például olyan napom, amikor a KISZ KB székházban kezdtem az Agitációs és Propaganda Osztályon, ahonnan az OBT-be (Országos Béketanács) mentem. Innen az MSZMP Társadalomtudományi Intézetébe siettem, a mozgalomkutató műhelybe. Kora estére a Szabadkezdeményezések Hálózata egy rendezvényére voltam hivatalos. Este a Ménesi úti Jogász Szakkollégiumban aludtam el éjfélkor, jóízű beszélgetések és el-eldurvuló viták sorozata után. (Megjegyzem azt is, hogy közben egy fiatal felnőtt vegás lány Antall Józsefék egy rendezvényén vett részt - pályakezdő volt azon a munkahelyen, amit Antall József vezetett.)
A KISZ KB-ban Dr. Nagy Mihályon (Enyedi Nagy Mihályon) kívül Kajos Lászlóval volt dolgom, de a folyosók valamelyikén összefutottam Gyurcsány Ferenccel, akivel egy kicsit el is beszélgettük az időt. Az OBT-ben néhány aktuális "békeügyet" kellett egyeztetnünk Iván Kornéllal és Barabás Miklóssal.
A Társadalomtudományi Intézetben - Kéri László és Szabó Máté házigazdaszerepével - a mozgalmi szektásodás volt ez alkalommal a téma. (Rajtuk kívül részt vett a vitában pl. Sólyom László, Kövér László, Lengyel László, Stumpf István, a "bábos" és ITDK-s Lévai Sándor, de benézett Szentes Tamás és Papp Zsolt illetve néhány pillanatra Bilecz Endre is. Itt a VE-Gá-ból is többen vettünk részt.)
Az alakuló Hálózat rendezvényének meghívott előadója Marton professzor volt, de ez inkább - lévén ez egy vendéglő kerthelyiségében - egy kötetlen, jó hanglatú beszélgetés volt, ahol szinte a teljes "Beszélő" stáb is részt vett. A Szakkollégium vendége Miszlivetz Ferenc vagy Bilecz Endre volt (vagy mind a kettő), de én valójában Handó Tündével beszélgettem - aki éppen mosott az alagsorban - illetve utána Nagy Andorral, aki szerette volna, ha a VE-GA fiatal felnőttjei jobban bekapcsolódnának a FIDESZ alakulásába. Ha ez a "történet" bárkiben is egy mindenkivel cimboráló, elvtelen pasas képét formálná, ne engedjen ennek a kísértésnek.
A VE-GA története ugyanis már ''78-ban elkezdődött. Mire a változás szelei egyáltalán fújdogálni kezdtek, a VE-GA már sokmindent és azok ellenkezőjét is megélte a féllegalitás határain ingázva.

*

Hogyan alakultak ki a közös vegás nézetek?
Azért lehettünk és vagyunk, mert bár ezerféle helyről jöttünk és jövünk, addíciós jellegű közösségeket tudtunk (és tudunk) egymással alkotni. Természetes toleranciával viszonyultunk mások és egymás "hozott dolgaihoz". Ennek politikai-ideológiai elemeit őszintén szólva azért is könnyebb volt tolerálni, mert nem nagyon volt (és nem is nagyon van) súlyuk a számunkra. (Több vita volt a különböző felfogású keresztények és "szocialisták" körein belül, mint a köreik között és jóval több gondot okoztak ennél a fiatalok otthoni (társadalmi) viszonyai következtében eltérő kulturális, kommunikációs nyelvi kódjai.)
A kialakuló csoportra természetesen nagy hatással voltak e sorok írójának addigra eléggé kialakult nézetei. Azonban ettől függetlenül is, a beszélgetések folyamatában, meglepően hamar alakult ki közös véleményünk több kérdésben is.
Talán legkorábban alapvető, általános erkölcsi vonatkozásokban. Egyöntetű volt például kiállásunk az ún. örök emberi értékek mellett, a gyűlölet és a közöny ellenében.
A magyar társadalom vonatkozásában pedig a VE-Gá-ban kezdettől evidencia az, hogy Magyarországon heterogén összevisszaságban, bonyolult elválásokkal és integrációkkal, de mégis 3+"1" társadalom él. Él egy paraszttársadalom, él egy városi társadalom, él egy társadalom alatti "társadalom" és létezik egy - nagyon nehezen azonosítható - cigány népesség.
Amennyiben mi nem vettük volna (és nem vennénk) a fentieket figyelembe és nem toleráltuk volna egymás és mások másságát, akkor nem léteznénk immár negyed évszázada.
Később persze a nézeteink közös elemei jobban letisztultak és kimunkáltabbá váltak.
"Koromék csoportja" '81-ben vállalkozott először arra, hogy írásba foglalja a véleményét a KISZ részletes kritikájának keretében - megannyi javaslattal - nem kis zűrt okozva ezzel a KISZ KB-ból kiindulva, kinyomozhatatlanul sokfelé a hatalom ösvényein.
A "Dialógus" mozgalom - mint első, valóban civil karakterű magyarországi mozgalom - felszámolásának tavaszán ('83 sajátos "március idusán") bontakoztak ki beszélgetés- és vitasorozatok köztünk arról, hogy "hogyan gondolkodjunk a világról?"
Oda jutottunk ki - ezt magam sem döntöttem el előre, mert tanácstalan voltam - hogy a Világról és az Emberről gondolkodjunk el először és hogy elsősorban erkölcsi nézőpontot válasszunk. Úgy gondoltuk, hogy az Élet az, ami elsődlegesen biztosítandó, védendő - a legszélesebben értelmezett ún. "Gaia-elv" szerint. Ezen belül elsősorban az Ember élethez való joga biztosítandó és védendő - azon emberé, aki önmaga sorsára, mint világtörténelmi sorsra jutott.
Az emberi élet védelme azonban elválaszthatatlan az emberi méltóság jogától, biztosításától és védelmétől, amelynek egyetlen igazi garanciája létezhet: az egyéni és társadalmi önrendelkezés általánosulása.
Ez utóbbi azonban nem létezhet felelős autonómia és illetve a biztonság tudata és érzete nélkül. Azt tartottuk feladatunknak, hogy ahhoz biztosítsunk feltételeket, hogy mi magunk és a társaink ilyenekké lehessünk.
Úgy gondoltuk, hogy elsősorban az ellen a KÖZÖNY ellen kell megszerveződnünk, amit mind a kapitalizmus, mind pedig a szocializmus törvényszerűen termel. Úgy láttuk, hogy ehhez a hivatalos békemozgalom megfelelő hátteret kínál.
Arra, hogy hogyan termeli ezt a közönyt a társadalom, a társaságnak '84 nyarára alakult ki konkrét véleménye. Ez egy rajzos szocializációs folyamatrendszerben öltött testet, mint sajátos problémamodellben. Ennek a "megfordítása" az ún. szocializáció regenerációs modell vagyis egy helyes, kompenzáló szocializációs folyamatrendszer megfogalmazása.
A VE-GA mindennapi tevékenységének máig meghatározó alapszisztémája ez.
A fentiek alapján dolgozta ki a társaság azt a békeideológiát, aminek alapján kívánta megalakítani '84 őszén a Véga Békeklubot.
Talán meglepő - ennyi év után magam is meglepődtem rajta - hogy sehol nem írtunk akkoriban demokráciáról. Nem akartunk kifejezetten demokráciát, mert akkor még szabadnak éltük meg magunkat. Egészen addig, míg direkt módon nem ütköztünk a hatalommal (az iskolai és munkahelyi kisebb-nagyobb "fegyelmezések" mögött nem ismertük föl a mögöttes hatalmat).
Most egyféle népszerűbb változat szerint elevenítem fel az ún. "vegás békeideológiát", amelynek döntő szerepe volt egy lehetséges illetve bekövetkezendő "rendszerváltás" megítélésében.
Úgy gondoltuk, hogy az emberiség olyan hatóerőket és hatásokat hozott létre, amelyek a létében fenyegetik, mert nem képes az ezeket szabályozó (demokratikus) viszonyai kiépítésére. Nem becsültük alá a világpolitikai szembenállás veszélyeit - ahogy egy ABC háború lehetőségét sem - de úgy ítéltük meg, hogy a hidegháborúnak nincs perspektívája és hogy ABC háború "csak" "balesetből" szabadulhat a világra.
Igazán veszélyesnek azt a gazdasági-társadalmi-kulturális (és erkölcsi) folyamatot tekintettük, ami mindinkább egy önfelélő világkapitalizmus expanziója felé mutatott.
Ezt a kialakuló formációt neveztük - '83-tól - "manter" imperializmusnak, a jelzővel arra utalva, hogy ennek szerves alkotója a világméretűvé váló manipuláció és terrorizmus (egymással is kibogozhatatlanul összenőve).
(A VE-GA képviselői a '85-ös Szarvasi NYATá-n - a radikális szakkollégiumi csoportok konferenciáján - is közreadták az erre vonatkozó téziseiket, amit a jelenlévők egyszerűen nem reagáltak le. Szájer Józsi a vegás lányoknak csak annyit mondott, hogy ez "túl komcsi duma" - amit meg a lányok nem értettek.)
A VE-GA úgy gondolta, hogy a kialakuló önfelélő, önveszélyes világszituációban minden egyes egyén "világtörténelmi sorsra jut" kétféle értelemben is. Egyrészt mind közvetlenebbül fognak a mindennapi életére is hatni a világ dolgai, másrészt maga sem térhet ki az elől, hogy minden egyes tettével maga is hat a világ sorsára. Mivel pedig egy ilyen kihívásra, csak egy felnőtt-rangú ember tud megfelelően reagálni - vagyis összeegyeztetni a maga jobb boldogulását, mindenki boldogulásával ("gondolkodni globálisan, cselekedni lokálisan") - felnőtt-rangúvá, autonómmá kell válniuk az egyéneknek.
A felnőtt-rangú egyének a maguk mindennapi szövetkezéseiből felépülő (civil) szövetkezései képesek arra, hogy minden viszonyszintükön egyensúlyi, harmonikus (vagyis békés) viszonyokat teremtsenek, mind a dolgokhoz való, mind pedig az egymáshoz való viszonyaikban. (Nem felnőtt-korúak szövetkezései esetén magának a szövetségnek a felnőtt-rangúságát tartottuk alapvető követelménynek.)
A VE-GA nézeteiről hiteles képet nyújt a '84-'85 évben elkészült egyórás rock-játéka, "Az első előadás" béke-rockjáték. Ez a kép annál érdekesebb, mert egy csikócsapat 2000-ben elővette és felújította - ezúttal már angol szöveggel is.
Mindez, amit fentebb a manter-imperializmusról írtam, azért is volt a számunkra alapvető gond, mert egyvalami világos volt a számunkra a kezdetekről. Ez pedig az volt, hogy a világ egészén alapvetően az történik, amit a transznacionális vállalatok akarnak.
Mivel pedig a manter-imperializmust végzetes zsákutcának gondoltuk, ragaszkodtunk ahhoz a reményhez, amit az állam-szocializmusok elgondolt fejlődése - különösen a magyar (majd később a kínai) - ebben nyújtott.
"Csak" '86-ban szembesültünk igazán azzal, hogy ezek talán hiú remények és hogy az államszocializmusok a fejlett kapitalizmusok fejletlen zárványai ("izzadmányai") és méginkább zsákutcák. Megértettük, hogy elkerülhetetlen a világgazdaság fő áramához való visszacsatlakozás, de még reménykedtünk egy harmadik típusú megoldásban.
Társakat kerestünk a változtatásokhoz, nyitottak voltunk mindenre és mindenkire ezügyben, de senkinek nem voltunk hajlandók a szolgálatába állni. Ez pedig ezt az igen érdekes és furcsa kapcsolati helyzetet eredményezte, amit fentebb leírtam. Egyik születő "kört" sem zavarta a jelenlétünk, de nem is vették komolyan, részint a szervezetünk korosztályi jellege miatt, részint meg a nekik való elköteleződés hiánya miatt.
Kijelenthetem: abban lényegében egyformák voltak, hogy közük sem volt a civilitások bármiféle felfogásához, elfogadásához. De facto olyan, hogy civil szféra, soha és semmilyen formában nem is játszott szerepet az elgondolásaikban - többnyire még szólamok szintjén sem.
Így egy olyan, már országos jellegű civil szervezettel - ráadásul tizenévessel, - amelynek kialakult nézetrendszere és tevékenység-struktúrája van, nem is tudtak mihez kezdeni, de - visszautalva a fentiekre - nem is akartak, nem is érdekelte őket. Ők politikai harci szervezeteket (politikai pártokat) akartak alakítani (és alakítottak is később).

*

A '86-os év kulcsfontosságú volt a majdan bekövetkező rendszerváltás szempontjából. Az ez évi világpolitikai, gazdasági fejlemények a VE-GA vezetőköre számára nyilvánvalóvá tették azt, hogy a régi módon, az adott társadalmi-gazdasági konstrukció és mechanizmus szerint, tönkremegy az ország.
Kettő - közel egy éves - együttműködési kísérletben az is bebizonyosodott, hogy mind a KISZ reformerei (hátterében az MSZMP reformerei), mind pedig a pártosodás felé radikalizálódó ellenzéki politikai csoportok képtelenek a "lépésváltásra".
Az egyik "együttműködési" kísérlet lényegében a VE-GA lenyúlási kísérletét jelentette pragmatikus-reformer KISZ vezetők szűk csoportja által. Az autonóm léte ellenére sikeresen fejlődő VE-GA közösségfejlesztő tevékenységét szerették volna országosan adaptáltatni a KISZ-ben - végzetesen félreértve annak lényegét. A '86-os KISZ Kongresszus után elképesztő elánnal indított "Jövőnk a tét!" országos akció fél év alatt szükségszerűen össze is omlott. Ebben a folyamatban pedig éppen a reformerek szenvedtek jóvátehetetlen vereséget.
A másik kvázi együttműködési kísérlet a VE-GA és elsősorban a Ménesi úti Jogász Szakkollégium között zajlott. Azért "kvázi", mert főleg a VE-GA és az alakuló politikai szervezet egyes személyei voltak furcsa, távolságtartó "egyetnemértési" kapcsolatban - amelyek ezen a szinten azonban nagyon is valódiak voltak. Nem a radikális szocializmus ellenességükkel volt igazán gondunk (ezt én például - őszintén szólva - gyerekesnek, de logikusnak gondoltam), hanem a kapitalizmushoz - számunkra a manter-imperializmushoz - fűződő kritikátlan rajongásukkal. Mivel pedig '86 végén Velemben nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen szellemű nagypolitikai pártot kívánnak alakítani (ami egyébként is ellentmondott a mi értékeinknek és céljainknak) az együttműködés lehetőségei is megszűntek.
A magunk számára '86 és '87 fordulóján azt tisztáztuk, hogy közéleti tevékenységeinket a manter-imperializmus elvetése és a demokrácia (a minél közvetlenebb demokrácia) akarata határozza meg. A voksunkat egy alternatív szocialista demokrácia mellett raktuk le, nem akarva egy olyan rendszerváltást, aminek a vége egy olyan kapitalizmus lenne, ami "itt" lehetne.
Azért döntöttünk így, mert úgy gondolom, hogy a nagy többségnél lényegesen reálisabban mértük fel egy újmagyaros, új kapitalizálódás (vagyis a manter-imperializmus rendszerébe való betagolódás) számos lehetséges vonását, következményét.
A VE-GA '86 nyarától elkezdett visszahúzódni, miközben egyes tagjai az MSZMP-t szerették volna "felkészíteni" - legyen ez most bármilyen megmosolyogtató - mások az alakuló Szabadkezdeményezések Hálózatához és a szintén alakuló FIDESZ-hez csatlakoztak (megmaradva persze vegásnak is).
Egészében pedig - mivel felmértük, hogy mivel fog járni egy akármilyen rendszerváltás az ifjúsági mozgalmi életre nézve - több szinten is megpróbáltuk (a partnereinkkel együtt) belakni, majd úgy lebontani a KISZ-t, hogy kimenthető legyen belőle egy, a jövőben használható infrastruktúra és finanszírozási rendszer.
Tulajdonképpen elképesztően sokat értünk el, de ez sem ért semmit (nem egy ifjúsági szervezet dolga ez). Mégis, legalább tettük a dolgunkat, megpróbáltuk és ebben a folyamatban lett a VE-GA valóban országos szervezet.
Az MSZMP-nek azonban nem kellettek a vegás "megváltók" (elnézést (!)). Az SZDSZ "alapítók" még a megalakulás előtt "elmentek". (A fideszes vegások később, '95-ben szakadtak el a FIDESZ-től, de tőlünk is.) Az ifjúsági mozgalmi próbálkozások többsége a DEMISZ kalandjába "fulladt", míg az infrastruktúra kimentése illetve egy új finanszírozási rendszer kialakításának ügye az NGYIK-be és annak jelenlegi helyzetébe torkollott.
Ezek sorsa is elit, majd elit politikai játszmák eredményeként alakult. A VE-GA folyamatosan nem talált partnert és folyamatosan marginalizálódott. 1987 őszétől éles viták (1991 után - mindkét oldalról - rendszeres "szemrehányások") tárgya volt.

*

áttérve manapság a sokat taglalt "történelmi" kérdésekre, elmondható, hogy a véleményünk az elmúlt húsz évben alig változott. Mindig is úgy gondoltuk, hogy Magyarország nem csak egy van.
Tény ugyanis - és ezt mi sosem láttuk el meggondolatlan jelzőkkel - hogy számunkra létező a régi, történelmi Magyarország is, amely kultúránk és vele gondolkodásunk alapvetően szerves eleme. Ehhez sosem kapcsoltunk semmiféle nacionalizmust, irredentizmust, se küldetéstudatot. Inkább természetes módon építettük és ápoltuk a kapcsolatainkat az erdélyiekkel, abban a tudatban, hogy az országaink elkülönülése történelmi távlatban gazdasági okokból sem maradhat meg.
Érdeklődéssel figyeltük és figyeljük jelenleg is a "Horthyzást", meg a "Kádározást". Szerintünk mindkettő jellegzetesen "megfelelő" magyar diktátor volt, a megtorlástól az összeomlásig. Azt, hogy bárkinek is mi lehet vonzó a rendszereikben, az nekünk már nagyon régen nem érthető. Egyenlőségjelet azonban nem tettünk és teszünk közéjük, mert úgy gondoljuk, hogy nem tehetünk egyenlőségjelet a fasiszta és a szocialista eszmék közé, bármi történt is az utóbbi nevében.
Szerintünk azt sem lehet azonban elvitatni, hogy (mind Ferenc Jóskát,) mind Horthyt, mind Kádárt milliók szerették - és többségüknek erre nyilván jó okuk volt. Nem nyilvánítható csak úgy félrevezetettnek és ostobának mindenki, aki így érzett. Alattuk sokaknak viszonylag hosszú ideig békességben, viszonylagos biztonságban és "jólétben" lehetett élni. A világ ezen sarkában ez sokszor és sokaknak több volt, mint elég. Éppen emiatt voltunk egészében tehetetlenek '78-tól egészen '86-ig.
Az '56-os "események" megítélése sem hozott sok vitát a VE-Gá-n belül. Mi úgy gondoltuk és gondoljuk, hogy '56-ról megemlékezni mindegyikünk szomorú ünnepe, amiben az is benne van, hogy mindegyikünknek egy kicsit másként. Túl sok minden összegződött abban az össznépi mozgalomban, ami az '56-os forradalomban csúcsosodott ki és aminek egyetlen nyilvánvalóan közös célja kezdetben a Rákosi diktatúra felszámolása volt. Úgy gondoljuk azonban - a "hozott" ismereteink összessége alapján -, hogy a magyar nép nem akart kapitalizmust és inkább egy valódi szocializmust szeretett volna.
Nem akarunk azonban vitatkozni senkivel a fentebb leírtakon, ahogy egymás között is inkább (és időnként) "csak" beszélgetések tárgyai voltak ezek. Ezek a kérdések számunkra nem a mindennapjaink problémáit érdemben érintő kérdések voltak és ma sem azok. Számunkra a történelmi tanulságaik miatt fontosak.

II.

A rendszerváltás folyamatában a VE-GA már teljes életkori keresztmetszetű civil szervezetté vált és egyértelműen beigazolódott, hogy világnézeti és politikai attitűdök szempontjából igen tarka - csak a szélsőséges álláspontoktól mentes. Voltak és vannak határozottabban konzervatív, liberális és "szociális" meggyőződésűek.
Mi volt számunkra az a mérce, amellyel '88-tól máig megkíséreltük megítélni az egyes perspektivikus folyamatokat?
Ez a mérce számunkra a társadalmi demokrácia lehetséges fejlődése volt. Először '84-ben egy ún. Kisakadémiai foglalkozás-soron - a klasszikus görög demokrácia kapcsán - foglalkoztunk igazán alaposan a demokrácia mibenlétével.
Úgy gondoltuk, hogy a történelem az "intim" és társadalmi egyén önrendelkezésének kibontakozásáról - másképpen az emberi emancipáció megvalósulásáról szól (vagyis az ember-egyének és társulásaik történelmi távlatokban való felnőtt-rangúvá válásáról).
Az egyéni és társadalmi önrendelkezés kulcsfontosságú elemének a társadalom szabályainak kialakításában való egyéni részvételt tekintettük (ami pl. az athéni demokráciában közvetlen formában valósult meg).
Magának az egyéni részvételnek - szerintünk - két alapvető feltétele van (ebben a "közvetlen" demokráciában), amit az államnak minimálisan biztosítania kell, amelyek szükségességét a VE-GA maga is sokszorosan megtapasztalta.
Az egyik a társadalom egyéneinek olyan fokú megélhetési (és egyéb) biztonsága, ami lehetővé teszi a félelem nélküli kiállást.
A másik a társadalom olyan kulturáltságú emberi rendszere, amely kibontakoztatja a felnőtt-rangú, felelős autonómiát, a megfelelő társadalmi (és belső egyéni) kontroll-rendszerekkel. A VE-GA az egyes folyamatokat és (perspektivikus) eseményeket a fentiek tükrében méri-minősíti. Annál inkább ezzel és eszerint mértünk és mérünk, mert mindennapi létfeltételünkké vált egy olyan globális demokrácia kiépítése, amely mindenkinek és minden emberi csoportnak szabad választásokat tesz lehetővé mindaddig, amíg az mindegyikünk közös alapérdekeit nem sérti.
Nem véletlenül beszéltem azonban az idevágó gondolataink elején a társadalmi demokráciáról, mint mércéről. A tömegtársadalmak képviseleti demokráciája (politikai, párt illetve állami demokráciája) szükségképpen termeli ki - mai kifejezéssel - az ún. "demokrácia deficitet"; fejletlenebb államok esetén már az egyes államokban, de az államok szövetkezéseiben (lásd majd pl. az EU-t) mindenképpen.
Ezért a VE-GA számára mindig is az volt a kardinális kérdés (és ma is az), hogy mi a helyzet a társadalmi demokrácia letéteményeseivel, vagyis az autonóm szervezetek szférájával, államot ellenőrző szerepével és a nyilvánosságra jutásuk lehetőségeivel. A közéleti autonómia volt az alapvető vonalmértékünk.
A gondunk később a civilség szempontjából az volt - és nem csak nekünk - hogy egy érdemleges társadalmi alap nélküli, gyenge liberalizmus szükségképpen a kívánatos centrumtól jobbra tolja a politikai rendszert. Itt a (polgári) liberálisok vagy a konzervatívokat "hagyják" vagy a szocialistákat viszik jobbra - és ezzel még jobbra a konzervatívokat (így is történt és nem is történhetett másként - és ez '88 elején már látható volt a helyzetet ismerőknek).
Mosolyogva, sőt néha némi csodálattal olvasgatom az új legendákat, a terjedelmes eredetmondákat és egyéb ilyesmiket.
Valójában nem történt más, - és ez előre látható volt - minthogy a kiskapuzó, kicsit megrettent és józanul ingerült magyar közönség végignézte egy egészen szűk - eredetileg többnyire még nem is politikai - elitek csatáit és belesodródtak velük egy rendszerváltásba (márcsak azért is, mert mindenütt másutt a környéken is ezt csinálták). Persze a mélyháttérben zajlott egy másik elit-alku is a magyar nagytőke kialakulásáról. Ezt a folyamatot mi tudomásul vettük (nem is tehettünk mást), mert "nem jobb, ha rosszabb" - a főáramhoz való csatlakozás, a kilépés a szűkebb zsákutcából elkerülhetetlenné vált.
Mindez azonban egyáltalán nem kecsegtetett a "civilitások" erőteljes fejlődésével.
Ezért jobban szerettünk volna elkerülni egy jobboldali "kádári típusú acéllemez ellenhajlítást" vagyis egy harmadik utasabb rendszerváltást akartunk. Ezt mintegy dokumentálja a VE-Gá-ról a rendszerváltozás előestéjén készült sokórás dokumentumfilm, kétórás moziváltozattal az akkori szempontok szerint elfogadhatóvá torzítva.
Mi volt az elgondolásunk '89-ben?
Az Új Gazdasági Mechanizmus alapelgondolásaira, Kornai nézeteire illetve egyes észak-európai államok tapasztalataira támaszkodva, egy erős - és erős demokratikus ellenőrzésű - állami szektorral korlátozott piacgazdaságot gondoltunk el a rendszerváltás eredményének. Mindezt politikai és katonai tömbökön kívül maradva, társult viszony kiépítésével az Európai Gazdasági Közösséghez (a mai EU-hoz) illetve egy közép-európai gazdasági régió kialakításával. Reméltük a társadalmi demokrácia fejlődésének rendkívül határozott menedzselését, anyagi alapjainak egyikeként a munkás és paraszt részvény-tulajdonosi rendszer kiépítésével illetve a kis- és közép vállalkozások erőteljes menedzselésével.
Olyan pártszerkezet kialakulását szerettük volna, amelyben tisztán jelennek meg a konzervatív, a liberális és a szociáldemokrata nézetek. (Az pedig még eszünkbe sem jutott, hogy szétszedhetik a milliárdokkal adós "keleti piacot" és hogy szétzülleszthetik a jól működő mezőgazdasági termelési rendszert.)

*

Volt néhány olyan dolog, amiről szintén érdemes szót ejteni.

  1. Miért nem választottunk pártot? (Ennek az árait folyamatosan fizettük és fizetjük.)
  2. Miért nem számoljuk föl a VE-GA ideológiai eklektikusságát?
  3. Miért nem szakítunk a manter-imperializmus ellenességgel illetve a szocialisztikus eszmékkel?

 

  1. A pártválasztás elmaradásának alapvető oka egyszerűen az, hogy ez egy ifjúsági (civil) szervezet, méghozzá sok gyerekkel. A mi véleményünk szerint egy ilyen szervezetnek még a vezetői sem lehetnek párttagok.Van azonban más okunk is.A VE-Gá-t nem igazán érdekli a pártok világa és ez rendjén is van így. A VE-GA változatlanul civil társadalmat, a hatalom civil kontrollját és civil nyilvánosságot akar (szeretne).Szerintünk evidens, hogy e nélkül a nagypolitikai szféra sem lehet demokratikus, érdemben nagykorú.
  2. Az ideológiai eklektikusság egy civilszervezetben - főleg, ha korosztályi - annyira természetes, hogy a VE-GA nem is tekinti igazán civilnek azt a (korosztályi) szervezetet, amely ideológiailag nem eklektikus. Emellett sok érv szól. Ezek egyike, hogy a tizenévesek ideológiai nevelése (is) a szülők joga, de a tizenévesek saját igényeikből való nagyobb csoportosulásai nyilvánvalóan nem is az ideológiai nézeteik alapján szerveződnek/szerveződtek.
  3. A manter-imperializmus elvetése és a szocialisztikus eszmékhez való ragaszkodás még ma is veszélyes téma - könnyen kiátkozzák az embert. Az utóbbinál kezdve, a szocializmus nem proletárdiktatúra és nem államszocializmus. Létezik azonban szociáldemokrácia - nem nálunk - és létezik keresztény szocializmus is - szintén nem nálunk.A manter-imperializmus - kifejlődése az emberi társadalom 30-40 éves alapvető "fejlődési" tendenciája - a számunkra meghatározóan nem gazdasági konstrukció, hanem emberi viszonyrendszer, amelynek meghatározó mozgatója az "amerikanizmus" fogyasztási ideológiája és gyakorlata.A tőkés piacgazdaság a leghatékonyabb "találmánya" az emberiségnek az igényei kielégítésére, de nem mindegy, hogy mik ezek az igények és hogy mivé teszik/hagyjuk tenni őket.A mindenáron haszonmaximalizáló, manipulatív és terrorisztikus fogyasztói világimperializmus maga is zsákutca.

*

A felkérteket azért kérdezi a rendszerváltás értelméről, mert a kiíró úgy gondolja, hogy (jórészt) ennek tükrében tudjuk megérteni hazánk XX. századi történetét.
Másrészt kérdésként veti fel azt, hogy lehet-e ez vonatkoztatási pont a cselekedeteink értelmezhetővé tételéhez? Teheti-e elbeszélhetővé (értelmessé) múltbeli egyéni és közösségi cselekedeteinket? (Az én plusz kérdésem: Lehet-e vonatkoztatási pontja a jövőbeni cselekedeteinknek!)
Összegezve: Vonatkoztatási, viszonyítási pont e a rendszerváltás?
Én úgy gondolom, hogy a történelmünk tárgyi szakasza valójában a Kiegyezéssel kezdődött - a politikai feudalizmus megszűnésével. Azóta a magyar történelem nem más, mint sokarcú, integrálatlan erőfeszítések szövevénye a világgazdasági elit utolérésére - törvényszerű csődök sorozatával. A mély törésvonalakkal tagolt társadalom csoportjai és társadalmi-politikai elitjeik önkényuralmi rendszerek sorozatával, különböző - szinten önkényuralmi berendezkedésű - nagyhatalmak csatlósaként próbálkoztak a gazdagság/a fejlettség elérésével. Az erőfeszítések és összeomlások sorozatában nem csak iszonyatos veszteségeink voltak - amiket fel sem mértünk még igazán - de a magyar társadalom tömegesen sajátított el nagyon veszélyes immunreakciós magatartásformákat, mintegy védekezésként.
A rendszerváltást nem hordta ki ez a magyar társadalom, vagyis nem a magyar társadalom hordta ki. A világpolitikai változások hordták ki - a világgazdasági változások egy társadalmi-politikai eredőjeként - és magyar elitkörök játszották le. A rendszerváltás így "csak" politikai rendszerváltás volt, a demokratizmus szempontjából. Parlamenti, képviselői demokrácia van, de társadalmi demokrácia (még) nincs. Mindez összességében nem kevesebbet és nem többet jelent, minthogy a rendszerváltozásunk szervesen illik a megelőző 132 év magyar történetébe.
Mégis egy változást úgy tűnik, hogy mindenképpen hozott - azon kívül, hogy (ismét) történelmi lehetőséget hozott a magyar társadalomnak. Ez a lehetőség a világgazdaság fő áramához való csatlakozás lehetősége. Ez mindenképpen jelentős fejlemény, amivel okvetlenül élnünk kell, de ami nem okvetlenül hoz változást az alapvető, immár 145 éves (!) társadalmi-politikai trendben - bár a lehetőség (még) folyamatosan adott.
Amennyiben pedig a gazdasági integrációval szimbiózisban nem bontakozik ki az erős civilszférára támaszkodó társadalmi demokrácia is, az negatívan hat az európai integrációs folyamatainkra, és azon keresztül is a tulajdon gazdasági teljesítményünkre - hosszabb távon teljesen helyreállítva az eredeti "elmaradottsági fejlődés" trendjét.
Így ez a rendszerváltozásunk is egy nemes lehetőség emléke lesz, a többi nemes lehetőség sorában.

III.

A VE-GA által elgondolt "jövőt", mint vizsgálati aspektust is említettem már.
Ha a "világtörténelmi sorsra jutott egyén" vállaira is ráterhelem tettei felelősségét az egész világért, aligha óvhatom meg ettől a magyar társadalom egészét. Az sem kis kérdés, hogy vajon a gazdaságunk a mi gazdaságunként (és a mi gazdagságunkért is) csatlakozik-e az Unió gazdaságához és a világgazdasághoz? Ennél azonban számunkra sokkal fontosabb kérdés az, hogy a magyar társadalom - magyarként - csatlakozik-e az európai társadalmakhoz? Szűkebb értelemben azért fontos ez, mert e nélkül nem fogunk - nem okvetlenül anyagi értelemben - gazdagodni és csak szegény, "szegény testvérek" maradunk.
Tágabb értelemben viszont nem tudjuk megerősíteni magunkat és erősíteni az Uniót egy totális fogyasztói logika - a manter-imperializmus - ellenében. Számunkra ugyanis az Európa paradigma értékei, értékrendjei - szörnyű fiaskójuk, a nácizmus ellenére - az életről és az ember nembéli emancipációjáról szólnak, a világgazdaság egyik meghatározó központjának anyagi bázisán. A magyar gazdaság társadalom és kultúra ilyen szellemben való csatlakozása, integrációja a - legutóbbi - rendszerváltozásunkat a legnagyszerűbb rendszerváltozásunk kezdetévé avatja.

Néhány gondolat az ügynök-ügyekhez  
Egy elkeseredett közművelődési szakember keresett meg '86 őszén azzal, hogy ezután neki (is) kell írnia a jelentéseket a rendezvényeinkről. Addig erre nem is gondoltunk - márcsak azért sem, mert minden dolgunk teljesen nyilvános volt. Utánajárván az ügyeknek kiderült, hogy mind a munkahelyeinken, mind az iskolákban, mind a művelődési intézményekben és persze a KISZ-nél, meg a Pártnál felmenő rendszerben gyűjtötték és rendezték rólunk az információt - nagy többségét, "csak" megyei szintig. Profik - legalábbis ahogy én tudom - csak innen vették át az infókat.
'86 legvégén egyszer megpróbáltam összeszámolni, hogy ki-mindenkinek volt köze a rólunk való információk gyűjtéséhez, értékeléséhez és továbbításához. Csak a munkahelyemen nyolcnak, a középiskolákban hétnek, a városi KISZ-ben kettőnek, a művelődési intézményeknél háromnak - legalábbis róluk tudtam meg. Tudtommal III/III-as egy darab nem volt köztük. Na és?! A helyzet az volt, hogy a vezetői (főleg a középvezetői) és rendezvényszervezői munkaköröknek szinte magától értetődő része volt ez.
Életemben mintegy tucatszor fordult elő az, hogy megpróbáltak engem is meggyőzni arról, hogy rendszeresen adjak információt valakikről - még magáról a VE-Gá-ról is.
Aki megkeresett, az sose volt idegen - sőt - de bevallottan valamilyen "ügynök", csak három esetben volt (meg is lepett rendesen).
Azért, hogy a kép árnyaltabb legyen, az utolsó ilyen megkeresés jóval a rendszerváltás után történt.
Mi lett a gyűjtött anyagokkal?
Egyszer láttam a dossziémat (nem a személyzetit) a volt munkahelyemen '88-ban és nem sokkal később a városi pártbizottságon is egyet. Jó vastagok voltak, nem egy meglepetéssel és elképesztő tévedésekkel. Ezek eltűntek és országos szinten sem találtak rólunk egy fecnit sem.
Utoljára - teljesen véletlenül - '92-ben illetve '95-ben találkoztam a VE-Gá-ról szóló összegző jelentéssel - ugyanaz a személy jegyezte őket - olyan (többnyire szintén téves) adatokkal és megállapításokkal, amiknek forrásai nem mi voltunk.
Én nem kerestem és nem keresek bűnösöket. Amikor egyszer '91 végén beszélgettünk erről, akkor Arany Toldiját idéztem:"... repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg?"
Ha már százezrekből lett máról-holnapra polgár, sőt MSZP-s, SZDSZ-es, FIDESZ-es és egyéb pártok tagja, akkor miért ne hihetnék abban, hogy az a sok tízezer ember, aki így vagy úgy "hangulatjelentett", ma már más ember, elszámolva a maga lelkiismeretével.
Én megtehetem ezt, mert rólam jelentettek - és ezért meg is teszem. Aki jelentett, az ne feledje el soha, hogy valaha jelentett, de ezt magával kell, hogy lerendezze és legyen ez a magánügye.