A mozgalmi közösséghez, mint társadalmi jelenséghez kapcsolódó problémák és lehetőségek

Kategória: Vegalógia Megjelent: 2013. október 03. csütörtök

Kommunikáció felvételi dolgozat, 1996.
Zsombori Barbara

Dolgozatom tárgya a mozgalmi közösséghez, mint társadalmi jelenséghez kapcsolódó problémák vizsgálata egy ifjúsági szerveződés létének tapasztalatán keresztül. A szervezet a VE-GA Szövetség nevet viseli. Központja Szentesen, egy kelet-magyarországi városban működik, de az ország több helységében tevékenykednek hozzá kapcsolódóan kisközösségek, baráti társaságok, illetve a közösségeket támogató magánszemélyek. Tevékenységük fő területe gyermekeknek és fiataloknak a gondjaik kezelésében való segítségnyújtás, ez pedig tudatos módszertani elvek alapján történik. A módszertan azonban a szervezet saját tapasztalatának következményeként kialakult elméleti rendszeren alapul, mely nem intézményes keretek közt született meg, és mely egy alulról szerveződő csoportosulás szellemi termékének tekinthető. E módszertan központi magját egy közösségfejlesztési, -fejlődési rendszer adja. A rendszer gyakorlati megvalósítása során történik meg a segítségnyújtás, mely a kívánatos komplex szocializációs folyamat regenerációjának tekinthető.  Tulajdonképp  a  fiataloknak kínált hiánypótló szerves szocializációs közegről van szó. Létrejötte bonyolult szociológiai, pszichológiai és nem utolsó sorban történelmi tényezők összejátszásának köszönhető. E tényezők összefüggéseire szeretnék rávilágítani egy rövid dolgozat erejéig, hozzátéve, hogy a szervezet véleményem szerint megérdemelne egy alapos tudományos elemzést is, sok szempontból figyelemre méltó már maga a létezésének ténye is. Remélem, hogy írásommal némiképp indoklását nyújtom ennek a kijelentésnek.

A történet több, mint húsz évvel ezelőtt, a hetvenes években kezdődött, mikor két felnőtt ember, egy Szentesen épp közös életüket kezdő fiatal házaspár, Koromné Seri Anikó és Korom Pál lakótelepi lakása, az eleinte szinte öntudatlanul végzett szociális és pedagógiai munkájuk következményeként "fiatalok sajátos centruma lett"*.

* A dolgozat dőlt betűvel szedett kiemeléseit Korom Pál bibliográfiában megadott írásából idézem

Elmondásuk szerint szívesen és sokszor jártak fel hozzájuk a fiatalok, akikkel kapcsolatban álltak - Korom Pál karate kört vezetett -, ők pedig képesek voltak őszintén foglalkozni a hozzájuk forduló gyerekekkel. A férj önkéntelenül egyfajta apaszerepet vállalt fel, amiben felesége is partnere volt az "anyaszerep" betöltésével. Kimagasló pedagógiai érzéküket és az ezt megalapozó értékrendet saját családjaiknak,
neveltetésüknek köszönhették, illetve nyilván személyiségük egy sajátos vonásából következett ez (az előbb említett okkal szoros összefüggésben), melyet ők maguk a következőképp fogalmaztak meg: "... valami makacs, gyermekes naivitással hordoztuk magunkban azt, hogy a tettek feleljenek meg a szavaknak, az elvek a valóságnak, az emberek, (főleg a vezetők) szerepeiknek, és hogy értékelésük tevékenységük valódi értékei szerint történjen. Mindezt... mindenek előtt magunktól és magunkkal szemben vártuk el..."
Gondolkodásukban, cselekedeteikben egyaránt megnyilvánuló következetes értékképzetekkel rendelkeztek, aminek egyik okaként az elődeik kisparaszti családjaiban ható keresztény erkölcsiséget nevezték meg. Ők maguk azonban nem voltak már a hagyományos értelemben vallásosak. Sőt, a társadalmi kérdések iránti erős érdeklődésük, tapasztalataik következtében környezeti és olvasmányélményeik hatására azonosultak az eredeti marxi értékrenddel, nézetekkel.
A két eszmekör nagyon sok lényeges vonásban rokonítható egymással, amennyiben tekintetbe vesszük azt, hogy a társadalmi igazságosság, egyenlőség eszméje a judaizmusból átszármazva a kereszténység eszmekörébe, az európai értékrend egyik alapvető alkotójává, a marxizmus egyik kiindulópontjává is vált.
A szolidaritás, a másik ember iránti felelősség, mint magatartásforma kulturális forrásvidékét is ebben a szférában kell keresnünk, s összefügg ez is az előbb említett értékekkel. A közösség szempontja, a közösség iránti elkötelezettség pedig szintén "egyenes leszármazottjuk".
Egy ilyenfajta szellemi út bejárása, a valóban marxi értelemben vett kommunista - az egyenlők polgári közösségét hirdető - világnézet kialakulása tehát nem is tűnhet véletlenszerűnek az ismert kulturális kontextusokat figyelembe véve. Marx humanista álmaira fogékonyan, és érzékelve, hogy a valóság ehhez képest mennyire torz, a társadalmi ellentmondások egyre inkább nyilvánvalóvá váltak számukra. Ami azonban nem kezdte ki értéktudatukat, cselekvési kedvüket, hitüket. Ehelyett egy olyan szerepválasztási folyamatot indított el bennük, ami leginkább talán egy eretnekmozgalom létre hívásához és vezetésének felvállalásához hasonlítható. Hisz valójában ők is a marxi eszmerendszer keretein belül gondolkodtak.
A megvalósult szocializmus, a nevével ellentétben kollektivista és nem közösségi
koncepció, eredetileg is ellentmondásokat foglal magába. Egyszerre hirdeti ugyanis az egyén autonómiájának elvét, és a társadalom, illetve az osztály kollektivitásának elsődlegességét az egyén felett. A totalitárius rendszer pedig létrejöttével megtagadta a marxizmus humanista értékeit is, egy olyan társadalmi berendezkedést alakított ki, mely atomizált és terrorizált egyének és egy fölöttük uralkodó testület, vagy testületek világa volt. A hetvenes évek közepének magyar társadalmáról ugyan már rég nem mondható el, hogy abszolút totalitariánus rendszer lett volna, ugyanakkor még nagy mértékben magán viselte ennek jellemzőit.
A Korom házaspár annak idején a szentesi Vízmű Vállalatnál dolgozott, itt kezdődött konfliktusaik sora, mely 1980-ra helyzetük teljes elbizonytalanodását idézte elő munkahelyükön. Ennek eredményeként Korom Pál kénytelen volt szakmai karrierjéről lemondani. Időközben lehetőségeihez képest tudományos igénnyel igyekezett tanulmányozni környezete, és az egész társadalom problémáinak mélyebb okait és összefüggéseit. A társadalmat terhelő gondok egyik fő okát kezdetben a nevelés és a szocializáció területén mutatkozó hiányosságokban látta, majd a mélyebben rejtőző gazdasági, ideológiai ellentmondásoknak is figyelmet szentelt. A hozzájuk látogató gyerekekkel való foglalkozás következményeként pedig egy másik, későbbi pályafutásuk vezérfonalaként szolgáló gondolat is ezidőben fogalmazódott meg:
"... alapvető fontosságú az önálló, valóban felnőtt egyének és közösségek általánosulása a társadalomban...". Kézenfekvőnek tűnt számára akkor, hogy a fiatalokat önálló gyakorlati érdekvédelmi tevékenység felé orientálja, s ennek egyetlen - feltételezett - lehetősége a KISZ-ben volt. Így kerültek kapcsolatba tehát a városi KISZ szervezettel, melynek életében épp akkor a felülről jövő reformszándékok némi pezsgést hoztak. Koromék kapcsolatba kerültek a helyi KISZ-vezetőkkel, s egy közös munka is elindult velük, mely során Szentes város KISZ tapasztalatainak összegyűjtését, értékelését végezték. Munkájuk eredményeként kiszélesedett, elmélyült a helyi társadalomról folytatott analízisük. A fő problémát a fiatalok tömegeinek növekvő passzivitását, a közösségiség hiányát, a növekvő "védekező jellegű KÖZÖNY" jelenségét, a felnőttség, önállóság hiányát állapították meg. Ezek figyelembe vételével ki is dolgozták céljaikat a helyi KISZ élet megreformálásáról, illetve  saját  kisközösségüknek a helyi  KISZ  tevékenységbe  való  beolvasztásáról. E munka közben saját "módszereiket" alkalmazták, melynek lényegi vonása volt a személyes kapcsolatokra fektetett hangsúly, a humánus viszonyok kialakítására a megismert gyerekekkel, s az ennek során játszott szülői szerepek miatt ismét "család-szerű" csoportok körét vonták maguk köré. Ez a folyamat természetesen hihetetlenül munka- és energiaigényes, ráadásul nyilvánvalóvá vált számukra is, hogy ezek a kiépülő személyes kapcsolatok nem váltak KISZ kapcsolatokká, a kidolgozott játékos foglalkozások ellenére sem váltak "politikusabbá" a résztvevők. Ekkor fogalmazódott meg bennük az igény konkrétan egy megfelelő közösségfejlesztési technika kidolgozására.
1983-ra azonban gyökeresen megváltoztak tevékenységük körülményei. Egyrészt lezajlott a KISZ berkein belül egy visszarendeződés, másrészt a hatalom részéről egyre kevésbé nézték jó szemmel ténykedésüket, mert azt ellenőrizhetetlennek ítélték. Egyre nyilvánvalóbbá vált az is, hogy ideológiai nézeteik nem egyeznek a hivatalossal. Nyílt kenyértörésre is sor került nemsokára, viták sora a vádakkal szemben, amikben antikommunistának, revizionistának, anarchistának, nacionalistának, és a fiatalság megrontójának minősítették Korom Pált. Természetesen kiszorultak a városi KISZ tevékenységből is. Az illegalitás elkerülése miatt más csatornát kellett találniuk, a korszak jellegzetes "alternatív" közéleti terepe, a népfront alkalmasnak tűnt erre. Ideológiájukba pedig bevették a béke, a békéért való harc szempontját. Emellett ahhoz, hogy megvalósíthassák az időközben egyre differenciáltabb igényű közösségképüket (önfejlődő, tagjai öntevékenyek, a felnőttség eléréséhez segít hozzá) szükségük lett munkájukhoz "egy érdekes, közérthető, divatos szellemi közvetítő közegre" és egy "olcsó, mégis vonzó programkínálat biztosítására", illetve egy olyan profil felvételére is, ami hatékonyan fedi majd politikai elképzeléseiket. Szerencséjükre ebben az időben szervezték a Véga csillagról elnevezett sci-fi klubok országos hálózatát. Bekapcsolódtak tehát ebbe a szervező munkába, és saját békeklubjukat a Véga klubhálózat részeként alakították meg. Közösségfejlesztési elképzeléseik konkrét elméleti kidolgozása is ekkor indult meg, amiben saját tapasztalataik alapján a következő szempontokat sikerült megfogalmazniuk: "a fiatalok többségének gyermeki állapota, védekező jellegű közönye, a közösségi  létre  való  alkalmatlanságuk  "miatt  "a  munkát  csak  játékos, szórakoztató tartalommal... lehet elkezdeni, ’atyai’ és ’anyai’ TÖRŐDÉS-sel". Négy tevékenységi kört jelöltek meg, (könyv- és filmbarát, manuális "művészi" tevékenységek, elméleti műhely és egy szervező, politizáló kör) melyek köré csoportok szerveződhetnek.  Fontosnak tartották, hogy a csoportok ne különüljenek el egymástól, sőt, folyamatos átalakulásuk lehetősége előtt se legyen semmilyen akadály, és a klub egészének biztosítsanak munkájuk eredményeként programajánlatot.  A klub magját alkotó középiskolásokkal foglalkoztak a legtöbbet, "tekintettel személyiségükre, igényeikre, emberi kapcsolataikra, véleményeikre...". Tehát saját "szocializációs sémá"-jukat alkalmazták, miközben ennek jelentősége a már készülő elméleti rendszerükben még mindig nem fogalmazódott meg. Egyelőre a négy, viszonylag elkülönítet tevékenységi kör egységes rendszerében látták "a gyermekiség és felnőttség" közti "szerves és folyamatos fejlődés" egyedüli biztosítékát, mert itt "egységes rendszerbe foglalható volt a tudatos, politikai tevékenység és a játék, az elméleti tevékenység és a manuális...".
Elveiknek megfelelően kezdték el szervezni a városi "sci-fi békeklubot". A heti egy-két programon 60-120 fő vett részt. Az eredményességük következményeként kiújultak a régi ellentmondások az MSZMP (a KISZ) és a város intézményeivel. Egész pontosan a Vízmű Vállalattal, a középiskolákkal, és a városi KISZ szervezetével. 1984 decemberében szülők, tanárok, KISZ vezetők, diákok keresték fel őket, és a Véga körül felmerült ellenzékiség gyanúját próbálták tisztázni. Eközben megtörtént a csoport leválása az országos sci-fi klubhálózatról. Többek között a szentesi klub politikai aktivitása miatt történt ez meg, amivel nem értettek egyet ebben a körben sem. Ekkor döntöttek a "névváltoztatásról", a VE-GA űrprogram nevét adták "békeklubjuknak".
Nyilvánvalóvá vált, hogy nem kerülhető el a konfrontáció a hatalommal, ráadásul számítaniuk kellett arra, hogy bonyolult konfliktusrendszerükben a velük szembenálló különféle intézmények és szervezetek tagjai egymásra találnak, és közösen lépnek fel velük szemben. Félelmük beigazolódott. Mindvégig jellemző volt, hogy a probléma nem kapott nyilvánosságot, a városi sajtóban sem esett róla szó. 1985 elején a Vízmű Vállalat KISZ-titkári gyűlésén vette kezdetét az a sajátos "eretneküldözés", melynek légkörére  a  drámai jelző  nyugodtan  alkalmazható.   A  vitákban  a  vádak  ellenében Koromék magukra maradtak, a diákokat városszerte eltanácsolták a VE-Gá-tól, a Vízmű Vállalat fizetésemelés megvonással szankcionálta Koromékat. A konfliktusok miatt, azok csillapodása után azonban megint sokan szimpatizálni kezdtek a VE-Gá-val. Talán túl jól sikerült a "megtorlás", és bár nyíltan senki sem állt ki mellettük, megint nőni kezdett a rendezvényeiken résztvevők száma. Rövid időn belül be kellett azonban látniuk, hogy a taglétszám növekedésének egy ponton túl nincs értelme, "expanzív, politikai karakterű közösség kialakításához nincsenek meg a feltételek".  Közben az eleinte tevékenységi körök szerint szerveződő csoportok egyre autonómabbá váltak, s az összetartás köztük leginkább a Korom házaspár biztosította.

1986-ban, a Magyarországon megújuló reform folyamatokhoz kapcsolódva a KISZ vezetése megint reformokat próbált elindítani a "fiatalság körében". A Csongrád Megyei KISZ megújulási kísérleteiben a VE-GA jelentős szerepet kapott. Ezzel párhuzamosan Koromék igyekeztek elérni, hogy Szentesen szélesebb körben tudatosuljék a hivatalos megítélésükben lezajlott változás, kevés sikerrel. A KISZ által kezdeményezett változások pedig átgondolatlanoknak bizonyultak, tipikusan felülről jövő kezdeményezések voltak. A VE-GA által javasolt gyakorlatiasabb tervek nem találtak meghallgatásra, vagy nem is értették lényegüket. Nem is véletlen, hisz azok esetében inkább egy alulról szerveződő, jóval szervesebb modellről volt szó.
Kiteljesedett ebben az időben az úgynevezett közösségfejlesztési szisztéma, melynek központi elemét a "regenerációs elmélet" alkotta. E rendszer szerint a közösségfejlődés első lépcsőfoka az egyének védekező jellegű közönyének feloldása a "család-szerű" közösségbe való bevonásukkal. Az egyénekre fordított "törődés" következtében zárkózottságuk oldódhat, nyitottabbá válnak mások problémái iránt, felfedezik azok közös elemeit a sajátjukéval. Ez azonosító erővé válhat, aminek következtében kialakulhat a "probléma-közösség". Ebben a stádiumban már feltétel a szerepek minimális differenciálódása (vezető, szervező, szakértő). A közös probléma akcióra késztet, az akció megindulásakor már "akció-közösség"-ről van szó. Ha folyamatossá válnak az akciók, "tevékenység-közösség" jön létre, mely már stabil formáció, akárcsak a család-szerű csoport. Ezen a szinten produktuma van a közösség aktivitásának, valamilyen szellemi, vagy anyagi termék. Ennek értékesítése a csoport közös  érdeke,  ami  egyben a  fennmaradásuk   feltétele  is.  
Ekkor  "érdek-közösség"-ről beszélhetünk. Az érdekérvényesítés folyamatai rákényszerítik a közösséget, hogy megszervezze tevékenysége külső és belső feltételeit, vagy legalább ellenőriznie kell a ráható tényezőket. Ez az önállóság, az autonómia lényegi feltétele. Ha ez sikerül, létrejön az "öntevékeny-közösség". Egy ilyen közösség képes esetleg hiteles politikai szerepvállalásra is. A lépcsők átugrása lehetséges, ahogy fordított irányban is végbemehet a folyamat, mely esetben bomlásról van szó.
Ez a közösségfejlődési elmélet valójában egy közösséget regeneráló folyamat. Nem egy olyan közösség kialakítása a célja, amely elkülönül a társadalom egészétől, hanem épp ellenkezőleg, segíti az egyén társadalmasodását, polgárosodását. A társadalom egészének összefüggésrendszeréből levezetett elmélet, a feltárt társadalmi problémák megoldási javaslatának rendszerébe beilleszkedő rendszer, ami laikusok által létrehozott, tehát a tudományosság igényét nem feltétlenül elégíti ki teljes mértékben, ugyanakkor mégis rendkívül tudatosan, a gyakorlati tapasztalatok folyamatos figyelembevételével alkotott empirikus elmélet. Az alapjául szolgáló elemző észrevételek egybecsengnek Hankiss Elemér elemzéseivel a nyolcvanas évek Magyarországán történő társadalmi folyamatokról.
Hankiss olyan társadalomról ír, ahol nincs szükség az egyének spontán társulásaira, a vezetésben folyó döntéshozó mechanizmusokat zavarná a közösségek elburjánzása, és áttekinthetetlenné válna a társadalmi rend. A VE-GA folyamatos konfliktusai a helyi hatalommal, a társadalmi berendezkedéssel való rendszeres összeütközésből magyarázhatók egyrészt. Hisz egy alulról jövő kezdeményezésről van szó egy olyan társadalomban, mely lényegi vonásaiban áll szemben egy ilyenfajta kezdeményezéssel.
Hankiss megemlíti a rendezett, átfogó értéktudat általános hiányát is. Ennek az értéktudatnak szerinte egy ontológiai, kozmológiai, társadalomfilozófiai háttérrel kellene rendelkeznie, mely képet adna a világról, benne a társadalom és a közösségek helyéről, múltról és jövőről, és megfogalmazná az értelmes emberi élet célját, s az eléréséhez szükséges - etikus - magatartás szabályait.  Hankiss szerint Magyarországon csak néhány közösségnek van ilyen teljes érvényű értékrendszere. Ez viszont, miközben egybeforrasztja a közösséget, megnehezíti a társadalom egészéhez való kapcsolódást. A társadalom értékhiányos  közegében  szinte  természetellenesnek hat az értékek felvállalása. Ez a probléma szintén jelentkezett a VE-GA esetében. Holott az alapjául szolgáló elméleti rendszer érvényességre törekvő helyzetelemzésből indul ki. Korom Pál is az értékek és a jövőkép általános zavarát jelöli meg, mint alapvető gondot. Ezzel összefüggésben a jelen, múlt, jövő egységét, az emberi tudatban megjelenő harmóniájának szükségességét is fontosnak tartja, ezt nevezi az egyén identitásának. Azaz, "...az embernek tudnia kell önmaga helyét, célját, feladatait, elődei és utódai, kortársai közt...". Az ideológiák feladata szerinte "az azonosulásra alkalmas, illetve azonosító erejű iránytűk megfogalmazása..". Ennek a feladatnak nem tudnak megfelelni a társadalom intézményei, az ő közösségi munkájából "fakadó, elemi erejű igény kényszerítette ki az ideológiai karakterű válaszokat...".   Egy  ilyen   ideológiai  kísérlet (a   nyolcvanas   években   keletkezett) VE-GA békeideológiája. Az alapjául szolgáló elemzés átfogó ideológiát akar nyújtani, nem kevesebbel, mint a jelenkori társadalmak problémáival kíván foglalkozni. Az emberiség létét veszélyeztető lehetséges ökológiai katasztrófa, vagy háború okának "a legfejlettebb, globális hatású termelő erők, fegyverek és a nekik egyre kevésbé megfelelő társadalmi viszonyok közti ellentmondást" tartja. Problémaként említi a világ társadalmainak egyenlőtlen fejlődését, egyes régiók elnyomorodását. Népi háborúkat jósol, az elnyomott osztályok, rétegek "sajátos" forradalmasodását. A tőkés dominanciájú világgazdaságban egy mély strukturális válság bekövetkezését hirdeti. A nemzetközi kizsákmányolás új minőségéről beszél, mely a világgazdaságban kialakuló globálissá váló tőkés láncolatban folyik, és az ennek következményeként egyre rögzülő társadalmi és gazdasági hierarchiáról, mely feudalisztikus jelleget is mutat. A kapitalizmus zsákutcás fejlődése magában hordozhatja az emberiség pusztulását, jelenti ki, ugyanakkor elemzése egy másik helyén arról ír, hogy kívánatos lenne mentesülni a kapitalizmus és a szocializmus ellentétének keretein belüli gondolkozástól, és attól, hogy az utóbbi jelenkori állapotát bárki a kapitalizmus meghaladásának vélje.
Döntő mértékben a marxi fogalmak használatával kísérli megfogalmazni a világban tapasztalható, valóban komoly veszélyeket magukban hordozó negatív folyamatokat, ami miatt elnagyolttá válik gondolatmenete. Az osztály-kategóriája például eleve ellentmondásos.
Az osztályok Marx szerint a feudális rendek maradványai, a modern társadalmi-gazdasági osztály annyiban továbbra is a rendek folytatója, hogy az "osztálylét" a teljes egyéni létre kiterjed, bár modern értelemben az egyének politikailag szabadok, és elvben kiléphetnek öröklött osztályukból. Voltaképp mégsem modern jelenség, mert az egyén számára lehetetlenné teszi az önálló, egyéni önmeghatározást. Ugyanakkor kollektív, nem pedig közösségi létformák. A politikai vélemények megfogalmazása ezzel a fogalommal tehát könnyen kerülhet szembe az egyéni autonómia érdekeinek szempontjával. Ugyanakkor az osztálypolitika legalább abban az értelemben ésszerű, hogy az ellentétes érdekek kompromisszumos formában összebékíthetők alkalmazásával.
A kilencvenes években folyó nemzetköziesedést eredményező modernizáció eredményeképp kiéleződő regionális, társadalmi egyenlőtlenségek kompenzációs lehetőségei nagyon beszűkültek. A frissen demokratizálódó országokban a társadalomnak csak egy kis töredéke élvezheti a liberalizálódás előnyeit, a többség menthetetlenül lemarad úgy, hogy esetleg utódainak sincs esélye a fölzárkózásra. Ebben az értelemben valóban igaz a társadalom szerkezetének rögzülő hierarchizálódása. A külföldi kölcsönt nyújtók követelményeinek való megfelelés miatt csökken a demokratikus intézmények által irányított döntéshozatal lehetősége. Az épp születőben lévő demokratikus intézmények gyengülése is következménye lehet ezeknek az összefüggéseknek. A neoliberális társadalmi reformokat megint felülről vezetik be. Ezek a jelenségek azonban nem írhatók le kizárólag úgy, mint a kapitalizmus erőinek előretörése. Szerencsésebb a modernitás egyensúlyának újabb megbillenéséről is beszélni. Arról a modernitásról, mely a közösségi szellem és az individualitás, az egyenlőség iránti vágy és a versenyszellem, a korlátlan piac és a totálisan ellenőrzött tervgazdaság, kozmopolitizmus és nacionalizmus... stb. közti egészséges egyensúly megteremtése által létezhet, a demokratikus közélet fenntartásával.
1988-es elemzésével Korom Pál a magyar társadalom megújítását a gazdasági élet reformja nélkül elképzelhetetlennek tartja. A személyes érdekeltség, az önálló elszámolás gyakorlatának általánossá tétele, a külföldi tőke bevonása, a belső tőke mozgósítása, az ennek megfelelő piaci, pénzügyi rendszer kidolgozása  tartozik ide. A
politikai életben pedig a párt és kormány funkcióinak szétválasztását, a centralizáció, és a bürokratizmus csökkentését tartaná kedvezőnek. Hangsúlyozza a társadalmi önszerveződő folyamatok fontosságát, a hatalmi hierarchia sokoldalú társadalmi ellenőrzésének szükségességét. Azaz pontos képe van a társadalmi modernizációhoz vezető lépésekről, és hitet is tesz mellettük.
A békeideológia is tulajdonképp a modernizáció folyamatának elősegítéséhez igyekezett alapul szolgálni. Fő gondolata, hogy az egyén, a család, a közösségek, a nemzet és a világ békéjéhez a "felnőtt rangúság" társadalmi elterjedésére van szükség. Vagyis olyan egyénekre, akik "világos hely-, cél-, és feladattudattal rendelkeznek, haladó, alkotó emberi tevékenységet végeznek, tudatosan törekszenek rendezett emberi kapcsolatokra, ügyeiket képesek felelősen intézni". Ugyanis valódi, demokratikus közélet csak ilyen képességekkel bíró egyénekkel lehetséges. Ahhoz, hogy kialakulhasson egy olyanfajta társadalom, mely tagjainak többsége felnőtt rangú, az általános értékzavarokat kell feloldani. Aminél aligha lehetne nehezebben megoldható feladatot találni.
Hankiss is ír a magyar társadalom tagjainak egészségtelen függőségi viszonyairól, ami rányomja a bélyegét a viselkedésformákra és a társadalmi tudatra, szervilizmust, infantilizálódást eredményez. Léteznek a széles társadalmi környezetnek is olyan struktúrái, amiknek infantilizáló a hatásuk. Egy olyan országban, ahol a család, az iskola és a társadalom szocializációs rendszereinek működése elégtelen "az emberi érzelmek (a család szintjén), a tudás (az iskolában) és a munka (a társadalomban) elértéktelenedése miatt, törvényszerű a közönyös vagy infantilis egyéni állapotok sokasága". A regenerációs sémában, az egyén családszerű közösségbe, vagy egy haladó tevékenységbe, vagy pragmatikusan működő szellemi műhelybe való bevonásával, tulajdonképp ez az elértéktelenedési folyamat fordítódhat meg. Így függ össze a VE-GA szocializációs sémája a tágabb társadalmi törvényszerűségekkel. A VE-GA ideológiája az egész társadalom számára kínál egy megújulási alternatívát, sőt, helyzetelemzése lényegi megállapításainak általános érvényét hirdeti, illetve a VE-GA-szerű civil mozgalmak kiteljesedése által képzeli el a problémák meg-, vagy feloldását. Egyfajta messianisztikus törekvés jellemzi - melynek egyik oka valószínűleg  ideológiájának  marxista megalapozottsága   -  mely   törekvés   azáltal
igazolódik vissza önmaga számára, hogy valóban hiány van mind országos szinten, mind akár az egész világ szintjén összefüggő helyzetelemzésekből, megoldást célzó globális stratégiákból, tudományos megalapozottságú elméletekből, amiket esetleg még a mindennapok nyelvére is igyekeznének lefordítani. Az egyes ember társadalmi és globális szintű problémáktól való elidegenedettsége valóban nagy, miközben teljes mértékben ezek a folyamatok szabják meg élete kereteit anélkül, hogy visszafele működnének érdemi cselekvési lehetőségek. Korom Pál, mint egyén, mint polgár, egyéni szintjén kísérli meg a tudatos cselekvést, aminek következtében közösség alakul családja körül, majd a közösségiség kerül tudatosan is cselekedetei és gondolkodása középpontjába. Ez a közösség autonóm kultúrát kristályosít ki, értékrenddel, azaz műveltséggel bír, kultúrája, azaz "problémakezelő értékkombinációs készsége" és erkölcsisége van. Azonkívül múltja és tagjainak kapcsolatrendszere, amibe kapaszkodhat az egyén, és ami identitása kiépítéséhez nagy mértékben járul hozzá. Ez utóbbiak Korom Pál megfogalmazásai, amik annyiban érvényesek a VE-Gá-ra, amennyiben a VE-GA kultúrájának egésze az ő fejében áll össze a legteljesebb egésszé, a hozzá kapcsolódó egyének tudatában nyilvánvalóan másként létezik, ami szerinte természetes, tehát jó. Szervességének mértéke még az ő vezetői tevékenységétől függ, mert nem "felnőtt rangúak" szövetségéről van szó. A kilencvenes években indult el egy ezirányban haladó folyamat, ami rengeteg válsággal és problémával jár, de van esélye a megvalósulásra. Ez a fő oka és következménye is a VE-GA nyolcvanas évek végi és az azt követő történetének.
Nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni azt, hogy ez a módszer még szorosan kötődik megalkotóik személyiségéhez, s a VE-Gá-ra különösen igaz Popper Péter gondolata, mely szerint pragmatikus korunkban, mikor valóságos kultusza alakult ki a különféle módszereknek, tudomásul kellene vennünk, hogy legalább annyira fontos az azokat működtetők egyénisége.
Iszonyú sok szellemi és érzelmi energia "lett beleölve" ebbe a mozgalomba, ami miatt létrehozóinak életét szinte magába szippantotta. A rengeteg konfliktus felvállalásáért szakmai előrehaladásukkal, idejükkel és egészségükkel fizettek. De senki sem lehetett jobban tisztában munkájuk értékével rajtuk kívül. Az évek során felhalmozódó   tudás,   tapasztalat,  élmények,  a  létrejött  emberi  kapcsolatok  értéke felbecsülhetetlen. Számtalan tábor, képzés, program zajlott le az évek során. Ma a VE-GA pl. Szentesen és a dél-alföldön döntően hozzájárul a diákélet működtetéséhez, diákújságot ad ki, képzési modulokat fejleszt. Hagyományos szerkezete pedig teljesen megszűnt mostanára. Csoportjai önállóan működnek, ezek között a szerveződések közt igyekszik koordinálni, illetve diákönkormányzatokkal, esetleg más ifjúsági szervezetekkel tart fenn kapcsolatot. Egyre inkább igénylik a VE-GA ifjúságpolitikai szerepvállalását, illetve megjelent a szakmai követelmény is vele szemben. A változó társadalmi jelenségeknek megfelelően újfajta konfliktusoknak volt és van kitéve, a rendszerváltás után sem szűntek a társadalmi környezettel való problémái. Az általa képviselt "másság", mely a gyakorlati cselekvésben is megnyilvánul, egy nem jól fejlett demokráciában még inkább konfliktusokat von maga után. Az egyik legnagyobb kihívás, amivel az utóbbi években küszködik, hogy a hozzá kötődő felnőtté váló fiatalok képesek lesznek-e a VE-Gá-ban szerzett tudásuk külső kamatoztatására is. Ez ugyanis csak akkor sikerülhet, ha együttműködnek. A komplex ismeret és készséganyag ugyanis, csak közös, összehangolt tevékenység keretében hat ténylegesen és hatékonyan. Hisz a VE-GA által kínált legfőbb értékek alapja - még mindig - szocializációs rendszere és az ennek működtetéséhez elengedhetetlen gyakorlati, elméleti ismeretanyag, készség.
Ez a társadalom számára nagy értéket képviselő tudás, amely az emberi erőforrások fejlesztéséhez járulhat hozzá. A gazdasági fejlődés ugyanis globális és kulturális kontextusban jön létre, aminek döntő elemét képezi maga az ember. A kulturális viszonyok modernizációban játszott szerepének döntő jelentősége a hatvanas évektől elfogadott egyes nyugati közgazdászok elméleteiben. Az emberi erőforrások paradigmája a tudás, a képzettség, a társadalmat alkotó emberek viszonyainak, társas kapcsolatainak gazdaságra gyakorolt befolyását foglalja magába. Az emberi erőforrások fejlesztésében a család játssza az egyik legfontosabb szerepet, az emberi erőforrások fejlesztési központjaként írják le. Más mikrostruktúrák, úgy mint a baráti társaságok, munkahely az emberi erőforrások fontos szerveződési, felhalmozási, elosztási és felhasználási rendszerei. Ehhez kapcsolódhatnak a makrotársadalom intézményei, hogy magasabb szinten történjen bennük az erőforrásokkal  való   gazdálkodás.   Mindenképp elengedhetetlen   feltétele   tehát   a mikrotársadalmi kultúra magas színvonala, ami  többek közt az együttélés kultúráját jelenti. Az emberi erőforrásokat jelent még az oktatás, amihez a gyerekek családi szocializációja is tartozik, de ugyanígy ide tartoznak a kooperációt és konfliktusmegoldást biztosító, azt szervező intézmények, szervezetek és mozgalmak, valamint az emberek viszonyait meghatározó normák, értékek, tudás struktúrák, információk, motivációk. Ide tartoznak a társadalom intézményes viszonyai is, amennyiben azok az ember képességeinek, személyiségének kialakulását, fejlődését szolgálják (oktatás, egészségügy, szociális és szocializációs intézmények).
A VE-GA Korom Pál által megfogalmazott társadalmi diagnózisa, és az  erre  épülő elméleti, gyakorlati rendszere "darázsfészekbe nyúlt". A magyar társadalom legnagyobb konfliktusai közt szerepel az emberi erőforrásokhoz kapcsolódó problémakör. A VE-Gá-nak ezek megoldására létrehozott gyakorlati rendszerei kiemelkedően fontos értéket képviselnek. Tudományos és szakmai fejlesztésükben széles lehetőségek rejlenek. Gyakorlati működtetésük pedig mind a jelen időszakban, de az elmúlt húsz évben is egyedülálló módon járult hozzá a magyar társadalom modernizációjához.

Felhasznált irodalom:

Korom Pál: A társadalom közösségi kezdeményezések politikai szocializáció szerepe és lehetőségei a mai magyar közéletben, különös tekintettel a békeközösségek tapasztalataira (1988)
Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák, Diagnózisok 1. (1983), 2. (1986)
Adam Preworski: Ideológia, elmélet és valóság In: Kultúra és társadalom egy új korszakban (1993)
Heller Agnes: A modernitás ingája (1993)
Dr. Gyekiczky Tamás: Emberi erőforrások és modernizációs stratégiák (1994)