Rockjáték

Kategória: Hírek Megjelent: 2002. október 16. szerda

Közönség
Közönség

Október 12-én, a Városi Diák Pincében Szentesen igen érdekes találkozóra került sor.
Az apropót az adta, hogy "Az Első előadás" c. ősvega rockjátékot a Frost Bite együttes (Budapest) és a Marionett Műhely (Szentes) Molnár Judit vezetésével felújította "Késő..."  címmel.


 A bemutatóra este került sor. Előtte érkeztek a "régiek" és az "újak". A 24 éve tagunk Farkas Kati Szentesről vagy az alig "féléves" barátunk Kuba Peti (aki egyébként 20 éves múlt) Szegedről. Farkas Kati a gyerekeit is elhozta - ők, a tizenévesek szinte nagyoknak számítottak például az alig féléves Wágner Dórika mellett.

Mi készül?
Mi készül?

Az eljött gyereksereglettel sikerült a daruhajtogatást megtanítani - ez Sam érdeme volt - az álomfogó rejtelmei sem maradtak meg titoknak, hála Chikán Gabinak.
A kézműves műhely után, KI-MIT-TUD következett, változatos programokkal. Versek (pl. Vörösmarty Mihály: A vén cigány, Robert Burns: John Anderson, szívem John), dalok (erdélyi népdal, ...), a délután elkészült kreatív tréningek után a "Tési gyerekcsoport" tánc bemutatóját követően Vatai Gyula dalaival már a régmúltat idézte fel, hiszen a VE-GA Rockcsoportjával már 1984-ben is sok dalt énekeltek együtt.
A Frost Bite együttes dalai meglepetést okoztak a jelenlévőknek. Dani hangja és az angolul előadott saját szerzemények tetszettek a megjelenteknek.
Közben "szállingóztak" a "régiek": Óvári Tímár Sándor (Kefe) érkezett Kulbert Gyuri után - Szemerédi Endre (Dudu) biztosította a hangtechnikát erre az estére - a Kenderesi testvérek (Pityu és Zsolt), akikkel réges régen ... valamikor 1985-ben adtuk elő először "Az Első előadás"-t.
Az "újak" után, a "régiek" mutatták be azt, hogy mit tudtak illetve, tudnak még ma is.

A közös zene, a közös ének megerősítette azt a felmerült ötletet, hogy jövőre, a 25-ik évfordulónkra, nagytalálkozót kell/kellene szerveznünk ...

 

A Régi csapat
A Régi csapat

Az Új csapat
Az Új csapat

Szubjektív gondolatok...

Úgy gondolom, hogy tartozom annyival a Frost Bite csapatának, hogy írok egyféle kritikát a Diák Pincében lezajlott koncertjükről.
Tőlem szokatlanul egy összegzo kijelentéssel kezdem: Amit lehet, azt elrontottátok lányok és fiúk és mégis tetszett, amit csináltatok. Ezt mi sem igazolja jobban, minthogy egyhangú felkiáltással lettetek potenciális meghívottak a VE-GA fennállásának jövő őszi 25 éves évfordulós ünnepére.

A koncert valójában két koncert volt egymás után és nem kezdődtek jó előjelekkel.
Eleve túl későn indultatok volna Budapestről, de még ahhoz képest is késtetek mintegy háromnegyed órát.
Amikor kb.13.30-kor próbáltalak képbe hozni benneteket, kiderült, hogy úgyszólván semmit sem tudtok arról, hogy hova, kikhez és miért is jöttetek.

Nem tudtatok például az előzetes egyeztetésekről, amelyek mindenre kiterjedtek (pl. a technikára és arra is, hogy ebédelés nélkül kb. délre, ebédeléssel együtt kb. egy órára érkeztek.)
Nem tudtátok azt sem, hogy mintegy 60-80 fő olyan közönségre számíthattok, amely szinte olyan, mint egy nagy család.
Olyanokra, akiknek a Rock-játék nagyon sokat jelent - és akiknek nagy része a maga városában is szervező személyiség.

Felhívtam a figyelmeteket arra, hogy mint Frost Bite-nak meg kell "csinálnotok" belőlük a magatok közönségét, hogy ne idegenek maradjatok, hanem az övéik is legyetek.
Erre fel is merült köztetek több javaslat, de mindegyik meg is hiúsult. Így a "miénk", csak a koncert után lettetek - amivel bizony el is vesztettetek/vesztettünk mintegy 20 "nézőt" (akik csak benéztek).
Nem jól jött össze a KI-MIT-TUD utáni szünet és az, hogy hosszúra nyúlt. És az sem volt sikeres húzás, hogy a kifejezetten Frost Bite koncert 65 percesre nyúlt a mondott 25-30 perces helyett.
A kiemelt kérésem ellenére az első koncert alatt túl hangos volt a zene - nyilvánvalóan ehhez szoktatok - ami azonban nem Nóra hibája volt (ezt ki kell hangsúlyoznom - annál inkább is, mert a keverőnek nem tudtunk jó helyet biztosítani).
Mindenek előtt a basszusgitár volt nagyon hangos - illetve a szóló is - jellemző módon elnyomták időnként az összes többi hangszert és "behomályosították" az éneket, alig megoldható feladatra ítélve Danit.
A Rock-játékra az együttes vállalta és igen jól teljesítette a kísérő szerepet és Nóra jól csatázott a keverés igen nehezen kezelhető problémájával, jól véve igénybe Zoli hallgatói segítségét.

Néhány szó az egyéni teljesítményekről, tiszteletben tartva azt, hogy az együttesnek nincsenek professzionista szándékai (legalábbis az elhangzottak szerint).
Dani és Marika kifejezetten tehetséges énekesek. Dani viszonylag szűk hangtartományban, de szép hanggal és jó technikával. Gyakorlás és minimum +1 liter tüdő vitálkapacitással sokra vihetné.
Marika hangja erőteljes, jól intonál és több tüdővel még a meglevőnél is szélesebb hangtartományt érhet el.
A dob és basszus jól dolgozik együtt és jó alapot ad. Balázst is azok közé sorolom, akik akár profi pályafutásban is gondolkozhatnának. Jana nem tépi a húrokat, de nem is túl puha. Elkerüli azt a csapdát, amit a szólózásra való késztetés jelent, bár a játékában érzek jazz-ra való hajlamot. A másik csapdát azonban - a hangerőt - még meg kell tanulnia kezelni.
A billentyű megbízható zenei hátteret adott, de - legalábbis most - Ferdinánd "elnyomott" volt. Néha valósággal vadásznom kellett a futamait, ahogy nemegyszer Feri hegedűjátékát is. A bongódobolása is el-elveszett, amit kifejezetten sajnáltam.
Márk - én úgy érzem - több szempontból is elüt a többiektől. A gitár néha mintha ágaskodna a kezében. Kevésbé oldódik fel az együttes zenéjében, sok benne a feszültség. Én úgy érzem, hogy meg nem formált dalok vannak benne.
Gábor sajátos, elegáns háttér frontember, cementje a társaságnak és irányítója is, ha már kiállt. De nem előtte és ez alighanem gond lehet. Jó irányító énekes is, ami koncerteken különösen jó adottság ás tulajdonság.

Még valami: meglepően jó a hangszerelés. Márcsak ezért is érdemes halkabbnak lenni és jól összeharmonizálni.
Csak így tovább: Pali