• Képzési és Tábor Központ Szentes-Magyartésen

SZIDÖK és VE-GA küldöttség Marosvásárhelyen I.

Kategória: Baráti kör Megjelent: 2011. október 25. kedd

2011. 10. 06. - 10. 10.

Jó régen í­rtam már a listára, de igen sűrű az életem mostanában (arról nem is beszélve, hogy a fiatalok "kötelezése" okán immár "virí­tok" a facebookon is).
Többen is kérdeztétek telefonon, hogy mí­g sokak arcuk verí­tékével vitték előre a Magyartési kisház ügyét, addig mit intéztünk mi Marosvásárhelyen. Nos, erről a következőket í­rtam/ í­rom a facebookon:

I.
Szóval év elején még úgy volt, hogy elmegyünk tavasszal - alapvetően Körtvélyfájára, a suliba, ahogy régebben is szoktunk.
Ez azonban részben nem akart rövidre záródni, részben pedig beleszólt ebbe az, hogy "szanaszét" műtöttek. Még a táborok idején is rozoga voltam, ahogy azt észre is vehettétek. Ott is beszélgettünk erről az útról és a következőkre jutottunk. Ősszel mindenképpen elmegyünk vagy tucatnyian, de kifejezetten lazázni és Marosvásárhelyre.
Azt tudtuk, hogy ehhez pályázati pénz kell. Ezért megbeszéltük azt, hogy ott az egyik délelőtt megtervezzük a jövő évi táborokat együtt. A pályázat sikerült és í­gy már nem volt akadálya az utunknak.
A szervezés azonban nem bizonyult egy egyszerűnek sem itt, sem ott. Itt ugye állandóan változott, hogy kik is mennek. Ott pedig egyedül maradt a szervezéssel Brigitta, Ti kedves marosvásárhelyi fiatalok meg bizony bénáztatok egy picit.
Ezen némileg változtatott, hogy Dedesz és Szeri Kriszta megcsinálta nekem a facebookot illetve ezt az Erdélyi VE-GA Baráti Kört. Nőtt a mozgás, de nem eléggé.
A fő gondom az volt, hogy még a nyáron két bulis estét is terveztetek és én az áldásomat adtam. Kiderült azonban, hogy azon a hétvégén egyesek szalagavatón érdekeltek, mások meg osztály-összerázó kirándulásra mennek - mások meg punnyadtak tovább. Azt már nem is mondom, hogy a legfiatalabbak közül senki nem reagált, a nyári nagy szövegelések ellenére (és Andris kivételével közülük mással nem is találkoztunk Marosvásárhelyen sem). HÉ! MI VOLT EZ, GYEREKEK?!
Szerencsére a valamivel idősebbek - a húsz év körüliek - viszont megmozdultak.

II.
Koppány és Brigitta együttműködése oldotta meg alapvetően a marosvásárhelyi szervezési gondokat, amibe besegí­tett Kovács - "néhai" ács - Orsi is.
A marosvásárhelyi tizenévesek hallgatása miatt azonban az kérdéses lett, hogy mi lesz szombaton délelőtt és este?
Estére az lett az ötletünk, hogy menjünk szí­nházba - nagyon jó emlékeim vannak a marosvásárhelyi szí­nházról. Ezt Szepessy Kati meg is szervezte, mint szí­nházi ember. A délelőtti tábortervezésre meg egy újságí­ró anyukától jött az ötlet, hogy jó lenne, ha az ETV felvételt készí­tene róla. Előd, mint az Erdélyi TV ügyvezetője partner volt ebben és a TV stáb el is jött.
Közben két jelentős fejlemény is történt.
Az egyik az, hogy Iszlai Andris anyukája egy nagyon jó szálláshelyet szerzett nekünk - amiért ezúton is köszönetet mondunk. A másik pedig az, hogy a szervezésbe bekapcsolódott Niki és Timi (illetve Timi anyukája) valamint Gasparik Márton, Tamás és közvetve Nóra, meg Huni.
Közben itt Annamária (Mátéval a hátán) profi módon elintézte a vonatjegyeket, az elérhető legnagyobb kedvezményekkel.
Az utunk elől, tehát elhárult minden akadály.

III.
Október 06-án reggel (hajnalban) tizenegy kómás fiatal és én találkoztunk a szentesi vasútállomáson - illetve tucatnyi aggódó szülő.
A fiatalabb korosztályt Péter Mirtill, Biácsi Betti, Spitzer Barbi, Dudás Nóri és Nagy Levi képviselte, de ide tartozott Bárkai Betti is. A "közép-generációt" Hossó Roxi és Salánki Évi. A fiatal felnőtteket Lantos Anita, Szeri Kriszti és Balogh Csilla Noémi.
Az indulásnál Mirtillnek egy kicsit bepárásodott a szeme, de Bárkai Betti gyorsan mellé ült és aztán jött némi bóbiskolás, hiszen még sötét volt. Szolnokon Maya - izé Dr. Majár János adjunktus - várt bennünket és kiderült, hogy csak ketten hagytunk valami fontosat otthon. Én az összes kajámat, Biácsi Betti a fogkeféjét. A hiányokat pótoltuk.
A Marosvásárhelyre menő IC-n sikerrel foglaltunk el egy otthonos vagonvéget, amit rendesen be is laktunk. Jó hely volt (és ez volt a helyünk visszafelé is).
Szanaszét beszéltük magunkat, tengernyi kártyázás folyt - Levi kártya gyűjteményének darabjaival (főleg valami UNO-val). Mivel az én szellemi képességeim kevesek az ilyen bonyolult játékhoz, í­gy inkább szellemi táplálékkal tartottam jól a népet. (Egészen addig, amí­g a Csilla nevű Noémi nem részesí­tett ezért életveszélyes fenyegetésekben.)
Aztán kiderült, hogy Maya iPod-ja mindenféle hettyenpittyekre jó és ezért konfliktusos illegális hasznosí­tásai bontakoztak ki (a kimerüléséig).
Marosvásárhelyhez közeledvén pedig egyre sűrűbben kérdezte tőlem a fiatalság azt, hogy "Mikor érünk oda?" Én kifejtettem, hogy ez a város tulajdonképpen már a térképről is lelóg, tehát lehet, hogy hamarabb leesünk, mielőtt odaérnénk.
Odaértünk!!!

IV.
Kora este érkeztünk meg Marosvásárhelyre és egy kissebb megdöbbenést követően ez az este a Nobel-dí­jas kérdések estéje lett.
A kissebb megdöbbenést az okozta, hogy ahogy beállt a vonat, senkit nem láttunk. Ahogy leszálltunk, akkor sem, sőt ahogy megálltunk a peronon, már némi tanácstalanság vett rajtunk erőt. Ekkor viszont megjelent - egy biciklit lassan tologatva - Tamás és jött az első kérdés tőlem: Elénk jöttél?
Tamás szélesen elvigyorodott és megkezdődött az első egymásra-találási hullám. Az örvendezést követően megkerültük az állomást és a másik oldalán mindjárt Nikit pillantottuk meg (Timivel és - később - Nórival), aki megkérdezte: Megérkeztetek?
íąjabb egymásra-találási hullám.
Előkerült Orsi, meg Kati (újabb hullámok) és mivel taxiba kellett ülni, jött Katitól a harmadik kérdés: Van lejetek? (Krisztának volt: 1.)
Elmentünk a református kistemplom nem régen felújí­tott vendégházába, ahol viszont Bárkai Betti találta megkérdezni: Itt fogunk lakni?
Egy nagyon szimpatikus lelkész-házaspár fogadott bennünket és tudtam, hogy jó helyre jöttünk.
Még el se pakoltunk, de már tucatszor hangzott el az a kérdés: Mi lesz a program?
(Már az a program, amit többször adtam át í­rásban és mondtam el, stb.)
Mindenesetre gazdagodtunk időközben Koppánnyal, Ervinnel, sőt nagy örömünkre előkerült Cziki is, akiről már azt se tudtuk, hogy él-e még egyáltalán?
Mindenesetre megismerkedtünk a környékkel és ezután még egy viszonylag korai időpontban aludt el a társaság, némi vihánc után (főleg a hatfős apartmanban).

V.
A pénteki program igen érdekesen alakult. A karmester Koppány volt, aki igen jól látta el a feladatát. Kellemes meglepetés volt az is, hogy Ervin és Cziki végig velünk tartott.
A városi sétát a belvárosi katolikus plébániatemplomban kezdtük. Egy szimpatikus és értő kismama volt a kalauzunk, aki az újonnan helyreállí­tott több százéves kriptába is levitt bennünket. Innen gyors sétát kellett tennünk, hogy fel tudjunk menni a régi városháza tornyába - sikerült. Ettől kezdve egészen ebédig egy szép kis fiatal nő volt a kí­sérőnk, aki nem tudott mihez kezdeni a felettébb családos stí­lusunkkal (persze udvaroltam is egy kicsit, ahogy ez illik). Rám is szólt egyszer (de nem csak rám), viszont tudta a dolgát. A Torony kétszázhúsz lépcsőjét azért nélküle másztuk meg és én is először láttam Marosvásárhely körpanorámáját - meg a velünk tartó helyiek is. A pihenőkben mini kiállí­tások voltak.
A Kultúrpalotában már velünk tartott mint vezetőnk (és nevelőnk) a kishölgy is. Mindent végignéztünk - lazábban egy félnapra is elegendőt - de nekem a képkiállí­tás tetszett a legjobban. Ritka jól összeállí­tott és nézhető tárlat volt ez.
Kiadós séta után - Koppány picinyt elkalandozott, de Cziki kompenzált - a Laci Csárdában ebédeltünk, ahová eljött Brigi és Előd is, méghozzá Eszterke babával.
Zöldséges bableves után, valamilyen szeleteket ettünk puliszkával, utána meg sütit. Ritka jó egy kaja volt! Ráadásul Előd közölte, hogy ezt az Ő fizeti.
Köszönjük!
Délután a nép taxival ment fel az állatkertbe és azzal is jöttek vissza. Megjegyezem a taxizás nagyságrenddel olcsóbb, mint itt. Az idő délután még nagyon jó volt (az Alföldre már csütörtökön megérkezett a - nagyon - hideg front).
Én - mint még rozoga lábadozó - úgy terveztem, hogy délután pihizek. Ekkor kaptam azonban meghí­vást, hogy menjek el Markó Béla "Visszabontás" cí­mű szonett-kötetének bemutatójára, Előddel. Na ná, hogy elmentem.

(Folyt. köv.)

VI.
Markó Béla - egyáltalán, tudjátok, hogy ki ez az ember (?) - péntek esti verses-kötet bemutatója kifejezetten eredeti és érdekes volt. Három szí­nművészeti főiskolás fiú egyes verseket a születésük napján történt politikai hí­rekkel mondta el. Ez önmagában sem semmi ötlet. (Ez az ötlet egyébként Gasparik apukáé.) Az külön érdekes volt, hogy az események és az aznapi történések között távoli, költői "áthallásokon" túl nincs semmi kapcsolat.
A Markó Bélát nagyon tisztelő Szepessy "gyerekeknek" okozott némi gondot, hogy bemutassanak neki. Ezt egyszerűen oldottam meg azzal, hogy én is beálltam - a sor vége felé - egy ajánlásért a saját kötetembe. Ezt az ajánlást azonban a VE-Gá-nak kértem. Névmintának átadtam neki a VE-GA 30 éves DVD-jét, ami egyébként csak azért volt nálam, mert Anikó rám tukmálta (köszi Anikó, nagy ötlet volt).
Meglepetésemre a szemembe nézett - nagyon fáradt volt a tekintete - és megkérdezte: "Maga a Szepessy gyerekek barátja?" és ránézett a mellettem álló Katira. Mondtam, hogy "Igen! Ők is a résztvevői ennek a civil szervezetnek."
Az épület pince vendéglőjében egy másik meglepetés várt. Régi jó ismerősök, mai tisztes középkorú szakértők köre. Mintegy másfél óra alatt több igen komoly témát is érintettünk - de erről később és másként!
Mí­g én itt meg is vacsoráztam, addig a fiatalok a vendégházban kaptak egy kifejezetten nekik készí­tett fincsi vacsorát, sütivel! Viszont, az esti buli nem igazán jött össze. Ennek alapvetően az volt az oka, hogy a marosvásárhelyi fiatalabbak közül bizony kevesen jöttek el. Tamás illetve Huni, meg Őrs diszkóban gondolkodott, de ahhoz kellettek volna többen is. A szentesiek ugyan í­gy is jól elvoltak, de azért az elgondolás nem ez volt. Viszont utána a társaság "átment" jóleső beszélgetésbe, borozgatásba, sörözgetésbe. A fiatalabbak pedig nekiálltak szétszedni a házat, széles jókedvükben (aminek okát az életkoruknak tudom be, saját "ezeréves" tapasztalataim alapján). Ezúttal alvásról csak jóval éjfél után lehetett beszélni - de erről én nem tudtam, tudniillik én már ekkor régen aludtam, mint a tej. (Nem túlzás! Még ilyen jó ágyakat és ágyneműt még sehol sem láttam, pedig annyi helyen aludtam már, hogy azt el sem lehet mondani.)

***

Az í­gért "később és másként!":
Egyre több körben merül fel - már tőlem függetlenül is - az, hogy milyen perspektí­vában érdemes gondolkodni, tervezni a következő fél évtizedre? Mint kiderült, ez már Marosvásárhelyen is í­gy van.
Persze ennek a "kérdés-egyvelegnek" magam is oka vagyok a mi köreinkben. Részben a "jóslataim" miatt, részben a zajló külterület-fejlesztési VE-GA projekt miatt (ennek van egy félbemaradt erdélyi ága is), részben pedig a VE-GA - nagyon is szükséges - újra illetve újjászervezése miatt. Ennek szintén van erdélyi összetevője.
Ezek voltak a fő témák a Marosvásárhelyen a pince vendéglőben - félig-meddig spontán módon - összejött szakértői beszélgetésnek is, egy nagyon komoly változatban.
Nem igazán tudok mihez kezdeni azzal, amikor még az olyan meglehetősen hűvös menedzserek, mint Farkas Andris is, egyféle homályos optimizmussal tekintenek a jövőbe.
Lehet pozití­ven gondolkodni, csak egészen másként és egészen más következtetésekkel, tevékenységekkel.
Ami a világgazdasági helyzetet önmagában véve illeti, a valóság a válság, aminek a neheze még csak ezután jön - az a bizonyos "teremtő pusztí­tás". Azt, hogy mit pusztí­t, az tudható - már annak, aki nem dugja a homokba a fejét. Az, hogy mit teremt, azt csak kevesen sejtik, de hogy az is manterizmus lesz, az biztos.
Az még keményebb téma, hogy a kifejezetten "fejlesztő szakemberek" miért nem fejlesztenek és miért nem látnak ehhez hozzá a saját életköreikben (is)?! Van abban valami komikus, hogy amikor itt is, meg "ott" is beleviszem őket abba a helyzetbe, no meg munkába, hogy valami értelmeset is csináljanak, akkor szabályosan félnek ettől, sőt megsértődnek ettől.
Bizonyos értelemben "átverő" az a baloldali pezsgés is, ami megkezdődött - itt nálunk, Magyarországon. Ne hagyjátok magatokat átverni! Lehet persze másként csinálni és nem jó, ha rosszabb, de ".. De a "baloldaliak" sem "csinálhatják" tartalmilag másként a kapitalizmust, mert ennek a manterista "fejlődési" szakasza van napirenden.
Azok a "civilek", akik "egymillión" vannak, valójában nem civilek - de ezt szerintem minden civil tudja. Amit talán kipörögnek - és jó, ha megteszik - az csak pártpolitika lehet. Nem lehet más, hiszen hazánkban, csak de juris létezik civil-szféra és azt nem is tudja megvédeni az a néhány erősebb központ, ami egyáltalán létezik.
Ma a civil szféra megerősödésének egyetlen útja az a tudatosodó társadalmi önvédelem, ami az öntudatos individuumokat - szó sincs arról, hogy csak az értelmiségieket - arra készteti, hogy a maguk természetes társadalmi addí­cióit hozzák létre. (Ettől lesznek a szó mai értelmében polgárok.)
Mindebbe a vidék, a külterület illetve ezek fejlesztése sokféleképpen, átvitten, de nagyon is konkréten jön/ jöhet be - de nem is kaphatunk mást. A gyerekeink sem. Ez sem sötét jóslat azonban az én felfogásomban, hanem lehetőség. Ez pedig nagyon-nagyon fontos különbség.

***

VII.
Szombaton arra ébredtünk, hogy az ablakpárkányig lógnak a felhők és zuhog az eső. A reggeli - főleg a kávé - jól esett, de annál rosszabb volt felállni az asztaltól és elindulni "melózni".
A Marosvásárhelyi Kulturális Központ ugyan nem volt messze, de picit eltévedtem (lassan ehhez is hozzá kell szoknom). Ott várt bennünket az Erdélyi Magyar TV stábja. Mi több, a szerkesztő riporter "srác" anno járt is Magyartésen.
A "munkaterv" az volt, hogy előbb Maya vezetésével lemegy egy szabadidős programokat gyűjtő "brain storming" és megcsinálják annak tematikus rendezését. Addig elrendezzük a stábbal, hogy hogyan és miként menjenek a felvételek (és meg is csinálták az első interjút velem).
Ezt követően lesz téma az egyik, majd a másik tábor tervezése. Közben kettesével, hármasával készülnek az interjúk - mindenkivel.
Nem az volt a meglepő, hogy mindez í­gy is történt, hanem az egész "munka" minősége. Valahogy ugyanis nagyon jól sült el ez az egész. Nem csak a hangulat volt végig élénk és jó, de tartalmilag is nagyot domborí­tott az egész csapat. Lényegében kész tábortervek születtek, mindössze három óra alatt. (Közben Levivel "Mac Gyveres módon" megcsináltuk az eldugult WC-t is.)
Ebéd után szabadidő volt egészen az esti szí­nházig.
Én ezidő alatt Iszlai Andris és Ungvári Kinga anyukájával beszélgettem, majd meglátogattam Szepessyné Ibolyát és Elődéket. Közben az idő nagyon lehűlt. Szerintem estére már 10 fok sem volt.

Pali