• Képzési és Tábor Központ Szentes-Magyartésen

Vélemény

Kategória: Baráti kör Megjelent: 2010. december 22. szerda

A VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség
Szakértői Kollégiuma véleménye az
ÚJ KÖZOKTATÁSI TÖRVÉNY KONCEPCIÓ
2010. december 10-i változatáról

A jelenleg még hatályban lévő közoktatási törvényt, az életbelépésének időszakában véleményezte a VE-GA Szövetség Elnöksége, de annak támogatását nem tudta vállalni.
A jelenlegi közoktatási törvény koncepcióban foglaltakat a VE-GA Szövetség Szakértői Kollégiuma összességében elfogadja, az ezek szerinti kodifikációs munkát támogatja. Az általunk stratégiai fontosságúnak tartott tartalmak egyetlen jelentős körére nem tartalmaz a koncepció számunkra megfelelő válaszokat.

*

A VE-GA Szövetséget alapí­tók köre először 1982. évben fejtette ki a nézeteit a közoktatás egyes lényeges kérdéseiről. Ebben az évben ugyanis a "Magyar Ifjúság" hetilap hasábjain vita robbant ki a "leértékelt papirosok"-ról vagyis az iskolai tanulmányi teljesí­tmény értékeléséről illetve az iskolai bizonyí­tványokról. A "Vitazáró helyett" vitazárót e sorok í­rója í­rta és meglepetésünkre - bár apró betűvel - leközölte a lap.
Bizonyos értelemben az abban foglaltakat is kiegészí­tette az "ESÉLY 2000 Konferencia" kapcsán, a közoktatás feladatairól leí­rtak köre. (Ez most is meglelhető a www.ve-ga.hu honlapon).
Ez ebben foglalt felvetések számos pontjára ad számunkra megfelelő válaszokat a koncepció.
A 2009. év Karácsonya előtt kérték fel a VE-GA Szakértői Kollégiumát arra, hogy véleményezze a "Bizottsági dokumentum - Konzultáció a jövőbeni "EU 2020" stratégiáról" cí­mű EU anyagot. Ezt megtettük és tudatosan úgy tettük meg, hogy az egyben egy nevelésfilozófiai alapozó munka is.
Ahogy 2010. augusztusában tudomást szereztünk arról, hogy zajlik az új közoktatási koncepció előkészí­tése, azonnal megkezdtük annak a végiggondolását, hogy mi mit tartanánk szükségesnek megjelení­teni ebben. Partnerként vontuk be ebbe a Szentesi Ifjúsági és Diák Önkormányzat - a SZIDÖK - kistizenéves illetve nagykamasz képviselőit, akik maguk is közvetlen érintettjei a közoktatásnak. Felhasználtuk a SZIDÖK kutatások anyagait is.
A véleményezéshez előre kidolgozott, előzetes álláspontunk anyagait, teljes egészében megküldtük az Államtitkárságnak. Annak természetesen semmi értelme nincs, hogy mintegy pontról-pontra haladva kérjük számon a magunk elgondolásait a kiadott koncepción. Ennek annál inkább nincs értelme, mert mint már leí­rtam - a kiemelt és a későbbiekben tárgyalandó kivétellel - a koncepció összessége számunkra támogatható.

*

Mivel a jelzett probléma-körünk egyszerű szövegmódosí­tási javaslatokkal nem kezelhető, megadom ennek rövid kifejtését.
Vannak alapvető olyan családi, társadalmi, gazdasági rutinok, amik nélkülözhetetlenek a sikeresélyű felnőtt élethez.
Nem szabadna, hogy az ifjú felnőttek ezen rutinok gyakorlott ismerete nélkül kerüljenek ki a mindennapi életbe. Ezzel szemben a kikerülők jelentős hányada analfabéta ezen rutinok széles köreiben (és az ún. funkcionális analfabéták jelentős hányadának valójában ezért vannak értelmezési gondjaik).
Más aspektusból ezen rutinok ismerete azt jelenti, hogy a középiskolákból kikerülő fiatal felnőttek rendelkeznek a mindenféle ügyeik intézésének képesség- és készségegyüttesével. Enélkül ugyanis eleve hátrányos helyzetben kezdik meg az önálló életüket. Ezek az ügyek általában olyan állandóan képződő és rendezendő helyzetek, amelyek rendezésének - többnyire jogszabályokban is rögzí­tett - meghatározott helyei, feltételei és módozatai vannak. Konkrétumaikat illetően sokfélék, de a sikeres intézésük létfeltétel. Ilyenek például a családi, a tanulmányi, a munka, a közigazgatási, a jogi, a gazdálkodási-pénzügyi és - sajnos - a bűnügyek is.
Egy harmadik aspektusból sajátos állampolgári rutinok gyakorlati ismeretét jelenti az is, hogy a fiatal felnőttek - a közoktatás padjaiból kikerülve - jogtudatos magyar demokrataként legyenek választók és választhatók.
Ezeknek a tudásoknak, képességeknek és készségeknek a kialakí­tása - véleményünk szerint - súlyponti nevelési feladat.
Az intézendő ügyek köre és bonyolultsága ráadásul jelentősen növekedett a rendszerváltás, de különösen az EU tagságunk óta. Közben a család és a lakóhelyi, települési környezet nevelő szerepe ebben a tekintetben is minőségileg csökkent. Ebből adódóan a közoktatás ezirányú feladatai minőségileg komolyodtak.
Mielőtt ennek néhány stratégiai elemére utalnék, szólni kell ennek kapcsán egy másik gondunkról. Ez pedig a pedagógiai cél kérdése.
Tételesen ez ebben a törvény koncepcióban sem fogalmazódik meg. Egy általános tartalommal, mint "A közoktatási törvény célja" van megfogalmazva - mindenképpen tévesen. Egy törvény elsődleges célja ugyanis egy adott társadalmi tevékenység terület általános szabályozása, a működése és fejlődése jogi feltétel-rendszerének biztosí­tása. Tehát ez ennek a törvénynek is a célja. Az ebben a keretben megfogalmazott valójában pedagógiai célt azonban akár Arisztotelész is leí­rhatta volna. Általában mindig valami ilyesmit í­rtak le a különféle társadalmak hivatott pedagógusai.
Az itt megfogalmazottak azonban két ponton ezekhez képest is hiányosak. Egyrészt nem a megfogalmazottak "harmóniájának elősegí­tése" a pedagógiai cél, hanem a "harmonikus fejlődésének elősegí­tése". Másrészt kimaradt belőle a társadalmi-gazdasági beilleszkedés követelménye. Ez utóbbi vonatkozásában válik megkerülhetetlenné az, amibe beilleszkedni segí­teni mindenképpen egyik alapvető célja a mai közoktatásnak.
Amibe pedig segí­teni kell a fiatalok beilleszkedését, az a kapitalista piacgazdaságon alapuló, demokratikus berendezkedésű jogállam - a Magyar Köztársaság. Ennek ügyrendszerei pedig tartósan fennállóak, de minőségileg mások, mint bármely más társadalmi formációé.
Álláspontunk szerint tehát pedagógiai célként mindenképpen megfogalmazandó az ezen konkrét beilleszkedést segí­tő követelmény a tárgyi törvény kereteiben. Mindez pedig különös súlyt ad a fentebb leí­rt súlyponti nevelési feladatok megfogalmazásának. Ezek közös jellemzője az, hogy - önmagában - sem a tananyaggal, sem pedig a kompetencia alapú oktatással nem megvalósí­thatók. Csak a mindennapi iskolai élet konkrét ügyeinek, konkrét vitelével sajátí­thatók el és az ezeket kí­sérő tárgyszerű, speciális foglalkozásokkal. Elengedhetetlennek látjuk azt, hogy ennek törvényi szintű szabályozása megjelenjen a tárgyi törvényben.
Mindenképpen kulcsfontosságú "gyakorló terepe" ennek a szí­nes iskolai diákélet, középpontjában a jól menedzselt és az erre vonatkozó pedagógiai szempontrendszer szerint működő diákönkormányzati rendszer. (Mindebből az is nyilvánvaló, hogy sokkal több egy diákönkormányzat funkciója, mint hogy különféle diákjogokat érvényesí­tsen.)
A diákönkormányzatok ügye azonban egyre zavarosabb. Lássunk egy idézetet a hatályban lévő törvényből:
"63.§(1) A tanulók, a tanulóközösségek és a diákkörök a tanulók érdekeinek képviseletére diákönkormányzatot hozhatnak létre."
Lássuk az idevágó részletet a koncepcióból:
"A diákok közössége diákszervezeteket, diákönkormányzatot alakí­that."
Mindenki számára, aki - ahogy mondani szokták - közelről is látott már kis- és nagykamasz diákot, világos ennek a két mondatnak a butasága. Butaság ugyanis minden olyan elgondolás, hogy diákönkormányzata minden egyes diák-generációnak, csak akkor és úgy lehet, ha ezt az éppen akkor diákok - ráadásul minősí­tett - többsége, a maga elhatározásából és maga által választott tanár segí­tségével megcsinálja. Soha nem csinálnak ilyesmit maguktól és nem is fognak, hiszen az maga is nevelési munka eredménye, hogy akarják és tudják ezt.
Kell, hogy komoly okai legyenek ennek a két mondatnak és persze vannak is, de nem ennek a véleménynek a feladata ezeket elemezni. Ez a jelenség mindenesetre szerves egységben van azzal a jelenséggel, hogy a hatályban lévő törvényben, a tárgyi koncepcióban, de - ezzel összhangban - a közoktatási intézmények tömegének SZMSZ-ében, pedagógiai tervében és házirendjében a demokráciára való nevelésnek - vagy rokon értelmű kifejezéseknek - a fogalma sem szerepel. A különböző pótmegoldásoknak se szeri, se száma, de ismerünk iskolákat, ahol formálisan sincs diákönkormányzat és az iskolai diákéletet direkt utasí­tási rendszerben irányí­tja valamelyik iskolai vezető.
El kellene azt dönteni, hogy a diákönkormányzatok ügyét mennyiben tekintjük szakmai - tehát pedagógiai - illetve jogi szükségességnek, problémának!
A VE-GA Szövetség közoktatási pedagógiai szempontból alapvető fontosságúnak tartja - és javasolja azt, hogy kerüljön is be a koncepcióba - hogy minden közoktatási intézményben legyen intézményes és pedagógiailag jól felépí­tett diákönkormányzat. Saját ügyeiben ugyanis senki nem illetékesebb, mint maga a diákság, amely ebben a keretben az ügyei széles körének intézését is megtanulhatja, gyakorolhatja.

*

A rendszerváltás óta a közoktatás jogi szabályozásának neuralgikus pontja a diákjogok meghatározása, beépí­tése, ami a jelenlegi koncepciónak is sajátossága.
Jogi-szakmai értelemben vannak a koncepció diákjogi vonatkozásainak nálunk hivatottabb í­tészei. Pedagógiai aspektusból azonban nem szabad, hogy az ezekkel kapcsolatos viták elfedjék azt a tényt, hogy általában van gond a közoktatás rendszerében, általában a joghoz való viszonnyal. A karakán határozottság nem teheti semmissé a jogi kérdésekben való bizonytalanságokat, a jogtudatosság problémáit. Különösen nem negligálhatja a diákság jogi nevelésének követelményét.
A Köztársaságunk demokratikus jogállam. Ugyanakkor - a demokráciára való nevelés már vázolt problematikussága - mellett, a jogi nevelés is problematikus. Ennek végső oka - szerintünk - persze ugyanaz, hiszen problematikus azon pedagógus társadalom demokrácia- és jogtudata is, amelynek ez a nevelés is feladata. Ettől azonban még súlyponti feladata.
A közoktatás joghoz és jogi neveléshez való problematikus viszonya számos ponton jelenik meg a koncepcióban, amelyek közül most hármat emeltünk ki:
1.) A - demokráciára neveléshez hasonlóan - a teljes anyagban nem szerepel a jogi nevelés fogalma és ennek szinonimái sem. Mi több, "A pedagógusok életpálya-modellje törvénykoncepció" követelmény-rendszereiben - a szinte mindig megjelenő etikai követelmények mellett - egyszer sem jelenik meg a közoktatási-iskolai működéssel kapcsolatos jogi ismeretek követelménye.
2.) A koncepció - véleményünk szerint helyesen - kritikus a hatályban lévő törvény "döntően az egyéni jogokra alapuló" szemléletével (bár itt elsősorban az egyéni diákjogokra céloz). Az ostor azonban a kollektí­v diákjogokat megjelení­tő diákönkormányzatokon csattan. Mí­g ugyanis az egyéni jogok a születő törvénytől teljes mértékben függetlenül is érvényesí­thetők, a kollektí­v, diákönkormányzati diákjogok ügye teljesen kiszolgáltatott a közoktatás rendszerének, több értelemben is. Mint már láttuk, eleve a diákönkormányzatok (érdemi) léte is kiszolgáltatott. Szabályozott az igaz, csak éppen vagy létrehozzák azt maguktól a diákok - amit nem tesznek meg, mert nem késztetettek és neveltek erre - vagy nincs is és ezért felesleges szabályozni.
Jogi aspektusból azt állí­tják a hozzáértők, hogy jogszabályban nem lehet előí­rni azt, hogy diákönkormányzat legyen, ezért sincs benne a jelenlegi törvényben sem. Szakmailag - értsd: pedagógiailag - sokan szintén úgy gondolják, hogy szükségtelen, de ez mindegy. Ha ugyanis szakmailag fontos lenne, akkor feladatként kellene szerepelnie a közoktatási törvényben, de nem szerepel abban. Ettől kezdve pedagógiailag sem feladat.
Az í­gy jogilag és pedagógiailag teljességgel esetlegesen létező diákönkormányzatok jogai persze minőségileg csökkenhetnek, de azért maradnak jogaik. Ezzel kapcsolatban azonban szűkebb értelemben ismét megjelenik egy szakmai probléma. Tekintettel ugyanis arra, hogy kiskorú személyekről van szó, ezek a kollektí­v diákjogok, csak akkor telhetnek meg tartalommal, ha ezeknek tartalmat adnak a pedagógus kollektí­va jogi és - természetesen egyben pedagógiai - kötelezettségei, hiszen nevelő intézményről van szó. Hol másutt lehet konzekvensebb szerepe a gyermekeknek járó pozití­v jogi diszkriminációnak?
3.) Az iskolai házirendek sajátos lakmuszpapí­rjai a Köztársaság iskolái - köztársasági aspektusú - valódi állapotának. A diákság számára ezek házirendek lennének az iskolájuk alkotmányai. Különösen í­gy van ez, ha kihangsúlyozást nyer az, hogy ez a tanulóknak szól. (Azon tanulókhoz, akikhez az iskolájuk akkor sem érhet el jogilag-fegyelmileg az iskola falain túl, ha akarná.)
Valójában - különösen a mai körülmények között - már egyáltalán nem jogi és különösen nem a diákönkormányzati jogi ügy az, hogy a diákság nagyjából-egészében egyetértsen a (csak) rá vonatkozó szabályokkal! Tartalmi követelmény az, hogy egyetértsen! Különben tömegesen nem lesz partner a megvalósí­tásában. Ezt pedig kényszerek rendszerével lehet segí­teni, de semmiképpen nem lehet érdemben megvalósí­tani.
Pedagógiai aspektusból is az a valódi kérdés, hogy hogyan lehet a szükséges egyetértést, a vele való azonosulást kihordani és fenntartani? Mi úgy gondoljuk, hogy egy valóban a rendeltetése szerint működő diákönkormányzattal.

Szentes, 2010. december 19.

VE-GA Szövetség Szakértői Kollégium
Korom Pál kollégium elnök