• Képzési és Tábor Központ Szentes-Magyartésen

A jövőképem szempontjából ... (VI.)

Kategória: Baráti kör Megjelent: 2010. november 07. vasárnap

A konstruktí­v ellenzékiség hí­ve vagyok, amióta gondolkodom.
Ennek alapja az, hogy távlatos jövőképpel és ennek megfelelő célrendszerrel kell élni.
Csak í­gy gondolható el az is, hogy milyennek kell lennie a közoktatásnak. A rövidesen kiadásra kerülő közoktatási koncepcióval pedig, csak akkor lehet érdemi viszonyba kerülni, ha van már egy ilyen elgondolásunk.

*

A belátható jövőben kapitalizmus lesz a glóbuszunkon.

A globális tőkés verseny egyik - jelenleg csökkenő jelentőségű - szereplője az integrálódó Európa, amelynek lépést kellene váltania, de önmaga értékei szerint. Ebben az Európában a jövőben is egy fél-perifériális ország lesz Magyarország.
Miközben a kapitalizmus egy rögzülő és egészében is deklasszálódó formát ölt a glóbuszunkon, az egyének helyzetét gyorsuló ütemben labilizálja. Nem pusztán arról van szó, hogy a hasznot kereső tőke egyre intenzí­vebben változtatja a helyét és a befektetési területeit - vagyis a munkahelyeket - és megköveteli a munkaerő mind nagyobb mobilitását, konvertálhatóságát. Arról is szó van, hogy mind labilisabbá válik a kapitalizmus környezetévé átalakuló természet és annak része, az időjárás. Mind több a "természeti" katasztrófa.
De arról is van szó, hogy labilizálódtak a társadalmi szerkezetek és általában az egyéni személyiség is. Mind több a társadalmi, a családi és az egyéni katasztrófa.

*

A kapitalista társadalmi-gazdaságoknak a jövőben is mindent meghatározó lényege marad általában a tőke.
Ez alapvetően három formájában létezik. Mint gazdasági, mint kapcsolati és mint tudás tőke.
Ezek bonyolult összefüggés-rendszerükben léteznek, egy sokszí­nű, élesedő verseny keretében.
A verseny az egyes egyének között is folyik a jövőben is, amelyben a pozí­cióikat alapvetően határozzák meg a személyes gazdasági, kapcsolati és tudás tőkéik.
A személyes össz-tőkék működésének hatékonysága szempontjából kiemelkedő jelentőségű lesz ezek vagyis az ezeket birtokló személy piaci mobilitása és konvertálhatósága.
A tőkéi hatékony mozgatásának viszont feltétele, az ehhez szükséges társadalmi rutinok (főleg a jogi- és pénzügyek intézésének illetve ezek kiskapuinak) ismerete. Másrészt feltétele az "átlépésekhez" szükséges társadalmi-gazdasági homogenitás (egyneműség) illetve kohézió (az érintett társadalmi kör összetartozás-érzete).
A fenti hármas tőke szempontjából, a legfontosabb egyéni állapot-jelző a személy nyelvi-kommunikációs-kulturális kódja illetve kommunikációjának szintje, minősége. Ennek nivellálása és fejlesztése a közoktatás talán legalapvetőbb feladata. Erre, nem csak nem megfelelő, de ezzel kifejezetten szembeálló a kialakult, liberális verseny-iskola rendszer.
Sajátos körülmények és hibák eredményeként ráadásul a verseny-iskola rendszer kifejezetten a közoktatásban nyert teret, miközben a felsőoktatásban - ahol kí­vánatos - leépült.

Jelenleg tény az, hogy ezen tőkék és a nyelvi kód tekintetében a közoktatás rendszerébe belépők minőségileg különböznek az esélyeik terén.
Ez általános emberi szempontokból, ezen belül vallási, emberbaráti szempontokból sem elfogadható.
Döntően ez motiválja azokat az - alapvetően konzervatí­v idealista - törekvéseket, hogy a közoktatás keretében (is) törekedni kell a nebulók esélyegyenlőségének megteremtésére.
Persze ezen szempontok mellett van erre egy másik - alapvetően liberális - szempont is. Az, hogy amennyiben nem történnek az esélyegyenlőség irányába mutató hatékony lépések, az beszűkí­ti a magas szintű társadalmi hasznot hozó munkaerő jövőbeni tömegét.
Tehát mind a konzervatí­v idealista, mind pedig a liberális szempont szerint, a közoktatás kereteiben kell mindent elkövetni azért, hogy minden gyerek mobil, konvertálható tudású munkaerővé válhasson.
Ez persze, csak korlátozottan lehetséges és a szocializáció általános folyamatában - szembetűnően a verseny-iskola rendszerben - három jellemző csoportja különül el mindinkább a diákoknak.
Kiválik egy "tőkés" elit, kialakul egy középmezőny és elkülönülnek a - különböző okokból - leszakadók.
Ez tehát a jövőbeni fejlődés szempontjából sem fogadható el, függetlenül attól, hogy az milyen konkrét irányt vesz a jövőben.

*

A jövő meghatározó tőkés bérmunka tí­pusa a szellemi bérmunka lesz. Általában is megnő a különféle szellemi tevékenységek szerepe ez emberi életben.
Ennek mélyebb megértéséhez tisztán kell látni a következőket.
Individualizálódó és globalizálódó világunk, a kiteljesedő világérintkezés folyamatában hihetetlenül sokarcúvá vált. Az információ egyéni ingerküszöböket régen meghaladó özöne és kí­nálata, egyéni szinten is "szétszed" minden "régit", miközben holisztikusan alig rakható össze a világunk újra, egy egésszé.
Akár valamilyen tradí­ciókat védve, akár teljesen újraépí­tve próbálkozunk önmagunk, a gazdálkodásunk , a társas életünk - lényegében valamennyi tudatformánk - felépí­tésével, az mindenképpen rendkí­vül komoly szellemi tevékenység önmagában is. Ez minden egyes egyén saját személyére szóló feladata is.
A fenti keretben pedig még a legegyszerűbb termelő munkák is szükségképpen válnak szellemi munkává is. Ma ugyanis már a legegyszerűbb önellátó (paraszti) munkák sem végezhetők pl. jogi, pénzügyi, kommunikációs és általában informatikai műveletek nélkül.
A legkülönfélébb konkrét tevékenységeknek és munkáknak pedig mind nagyobb hányada szellemi tevékenység és munka. Önmagában is gyorsan növekedik azonban a tisztán szellemi munka hányada, általában a termelő munkában.

A szellemi munka már semmiképpen nem egyéni munka még akkor sem, ha a számí­tógépek mellett ülve ez lehet a látszat. A kapitalista világ-versenyben pedig alapvetően, csak a szellemi munka nagyrégiói szintjén tehet szert stratégiai előnyre egy ilyen régió szellemi termelése vagy pedig kerülhet verseny-hátrányba.
Egy ilyen nagyrégió Európa. Ahogy "minden nemzet a maga nyelvén lehet naggyá" úgy Európa is, csak akkor lehet nyertese ennek a versenynek, ha tőkésí­ti mindazt, ami csak az ő sajátja illetve kezeli mindazon gondjait, amik hátráltatják ebben a versenyben.
Melyek Európa egyedi értékei (függetlenül attól, hogy ezek időközben már más nagyrégiók értékei is lehetnek)?
Ezek az európai "találmányok" a következők sajátos emberi tudatformák:

  • A felelős, individuális autonómia.
  • A magán- és közélet egysége, az önreflexió.
  • Autonóm művészet és esztétika.
  • A személyes kultúra.
  • A testkultúra és sport.
  • A (demokratikus) politikai tudat.
  • A tudományos világnézet
  • Az etika, a személyes erkölcs.
  • A jog és jogtudat.
  • A személyes és tudatos hit.
  • A polgári öntudat.
  • A polgári család és háztartás.
  • A nemzet-tudat.
  • Az európai tudat.

A kettő legalapvetőbb európai gond is ezekhez kapcsolódik.
Az egyik az, hogy az elidegenedés folyamatában ezen alapvető emberi tudatformák tartalmai, az egyes személyiségekben is szembekerültek egymással.
A másik az, hogy az elidegenedési folyamatban az egyének, a közösségeik és a nemzetek is elidegenedtek egymástól, sőt gyakran szembekerültek egymással.
Összességében hiányzik a személyiségek belső egysége és nincs meg az emberek és társadalmaik közti megfelelő és fejlődő érintkezés sem.
Mindez gátolja Európa előnyeinek tőkésí­tését, az európai szellemi munka fejlesztését és érvényre juttatását.
A fentieken túl mi kell még a szellemi munka európai fejlődéséhez?
Mindenek előtt kettő, az emberi érintkezést új minőségűvé emelő dolog:

  1. Az egyik az, hogy a szellemi termelők egymásban elsősorban ne a konkurenst lássák, hanem önmaguk gazdagí­tóit.
  2. A másik pedig az, hogy változzon meg a társadalmi és az egyéni tudat egymáshoz való viszonya, tartalma és természete. A társadalmi-gazdasági és a lélektani tudományok erőteljes fejlesztésével lehet megalapozni azt, hogy az egyén tudatosan az egész emberiség tevékenységének részeként kezelje a magáét. Egyben a tevékenységének alapfeltételeként kezelje azt, hogy a szándékai társadalmi érvényességét elfogadják, figyelembe veszik, a tevékenységét értékelik.

Alapvető feladat tehát az, hogy kibontakoztassuk a személyek új tartalmú belső integrációját és hogy kialakí­tsuk az emberi-társadalmi érintkezés új minőségű általánosulását.
Evidens az, hogy ezt legkésőbb a közoktatásba belépve kell elkezdeni megvalósí­tani.
A "tőkék" kiegyenlí­tése nagyon nehéz, de a nyelvi-kommunikációs-kulturális kód és a kommunikációs szí­nvonal tekintetében sokat tehetünk.
Az alsó tagozatban ez alapvetően beszélgetős, í­rogatós és netezős változatokban illetve tevékenységekben folyhat, magyar és idegen nyelveken. Beszélgetni és tevékenykedni pedig mindarról, mindabban kellene, amiket mint európai találmányokat az imént felsoroltam. Mindezek tekintetében pedig meg kell kezdeni az alapvető társadalmi-gazdasági rutinok elsajátí­tását is.
A felső tagozatban lenne szükséges - az előbbiek folytatása és gyakorlása mellett - elsajátí­tani a kognití­v gondolkodáshoz, a szellemi munka végzéséhez szükséges egyéni és társas tudásokat.
Középiskolás korban lenne szükséges elsajátí­tani azokat az alapokat, amelyek nélkülözhetetlenek a siker-esélyű felnőtt élethez. (A VE-GA számára ezek legrövidebb összefoglalása egyrészt egy piacosí­tható alaptudás illetve tanulni tudás, egy működő problémakezelő képesség illetve képesség arra, hogy az egyén be tudjon illeszkedni a konkrét társadalmi-gazdaságba.)

*

Ahhoz, hogy mindez megvalósí­tható legyen, véget kell vetni a konzervatí­v és a liberális nevelés közoktatási harcának. Fel kell mérni mindkettő elvitathatatlan és szükséges értékeit és ezekre épí­tve kell meghaladni a jelenlegi közoktatási-pedagógiai helyzetet.
Jelenleg ez a konzervatí­v irányzat meghatározóitól vár el nagyobb toleranciát és józanságot.

Ez a feladat - amellett, hogy a megvalósí­tása nélkülözhetetlenül szükséges - a fejlettség mai szintjén nem is lehetetlen.
A konzervatí­v idealizmus krisztusi ember-eszménye, hit, remény és szeretet eszménye, egyetemes humanizmusa, keresztény etikája, közösség központúsága és elkötelezettsége a teremtett világ védelmére, összeegyeztethető a liberális polgár-eszménnyel, egymás jogainak feltétlen tiszteletével, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszményével, a józan ész etikájával, a civil közösségiséggel, a környezet és a természet elkötelezett védelmével.

A fentebbi, az emberi érintkezést új minőségűvé emelő két dolog viszonylatában, ez a meghaladás, ezeken az alapokon a következőképpen értelmezhető:

  1. A szellemi termelők ne csak a felebarátai legyenek egymásnak, de lépjenek tovább és nyí­ljanak is meg egymás felé bizalommal. Mint indiví­duumok pedig, ne csak tiszteljék egymást, de lépjenek tovább és engedjék is be egymást a saját individuális világukba, a bizalomban megerősödve.
  2. A szellemi termelők lépjenek tovább a (keresztény) univerzalista humanizmuson és tudatosí­tsák a tevékenységüket az egész emberiség tevékenységének részeként. Mint polgárok pedig lépjenek túl a korrekt magánjogi szerződések világán és kezeljék azt értelemszerűen, hogy a saját szándékaik társadalmi érvényességét a többiek elfogadják, figyelembe veszik és a tevékenységeiket értékelik.

*

A fentiek alapján pozití­v kritikai viszony alakí­tható ki bármilyen közoktatási koncepcióhoz.
Amivel talán még segí­thetek egy ilyen végiggondolási folyamatban, az egy a fentieknek megfelelő, korszerű pedagógiai cél megfogalmazása, amely a többségetek számára már ismert lehet.
Ez a pedagógiai cél az ún. alternatí­v bérmunkás nevelése. Mi jellemzi az alternatí­v bérmunkást?

  • Anyagi igényei mellett, kulturális, kapcsolati, szellemi és lelki igények motiválják.
  • Tudatosan erkölcsös, aki törődik a rábí­zottakkal és végső soron magával a világgal is.
  • Autonómiáját, szabadságát és jogait, mint felelősségeket is kezeli, tisztelve a másokét.
  • Önazonos, emberközpontú szellemi alkotó, alkotói nyelvi kóddal, nyí­lt kommunikációval.
  • Alapvető mércéje a piaci hatékonyság, de mércéje a szellemi közélet nyilvánosságának valamely mércéje is, amelynek része és alkotója.
  • Alapvető szükségletét jelentik a szellemi munkája és az emberi kapcsolatai, amelyeknek termelője és fogyasztója is egyben.
  • A versenyt pozití­v kihí­vásnak tekinti, a fejlődés (változás) számára igény.
  • A társas életében citoyen és demokratikus módon szabályalkotó.

A közoktatásnak is irányadó ez a pedagógiai cél.

Pali