• Képzési és Tábor Központ Szentes-Magyartésen

Jelenünk... (III.)

Kategória: Baráti kör Megjelent: 2010. október 22. péntek

A leendő bloggerkedésem szellemi alapjainak tisztázására tettem fel a listára a "Múltunk - (I.) 2010.10.13." és a "Korunk - (II.) 2010.10.14." anyagokat.
Ezek teljes terjedelme sem éri el a hét oldalt! Ennél tömörebb és jobb összefoglalót lehetetlen í­rni sok ezer oldalról. íšgy érzem, hogy ennek a nyelvezete is közérthetőbb, mint valaha.
Most majd röviden válaszolok Dedesz néhány ezzel kapcsolatos felvetésére (10. 14. 08:00:11), de utána úgy folytatom a nézeteim tisztázását - többek között éppen az Ő hatására - hogy azt egészen másként teszem.
Az új nézőpontom teljesen praktikus. Felkérést kaptunk ugyanis az újonnan elkészülő komplett közoktatási törvény csomag koncepciójának véleményezésére. Liberális volt, nagyon. Konzervatí­v lesz - nagyon?
Ennek elemzése kapcsán/ után fogom kifejteni a jövőre vonatkozó elgondolásaimat, de ez sem lesz hosszabb, mint az eddigiek.

*

Szia Dedesz!
Nagyon köszi, amit leí­rtál és remélem azt, hogy a következők nem veszik el a kedvedet attól, hogy továbbra is í­rj, mert ez fontosabb, mint gondolnád. Ez azzal van összefüggésben, amit a blogozással illetve az opponensséggel kapcsolatban í­rtam Eszternek és ma felraktam a listára is. Tudniillik, hogy mélyponton van a filozófiai gondolkodás és minden, ami ennek rendezésében segí­t, az pótolhatatlan nekem/nekünk.
íšgyszólván ugyanis semmi sem jó abban, amit í­rtál.
A materializmus kontra idealizmus, csak a körí­tésében gondolati kérdés és vita. Szerintem azonban még csak nem is érzelmi, hanem mélyösztön kérdés. Nem tudjuk ugyanis megmagyarázni azt, hogy hogyan leszünk/ vagyunk materialisták vagy idealisták. Többségünkben nem is igazán vagyunk egyik sem. Intellektuális fanatizmus kell ahhoz, hogy valaki kizárólagosan materialista legyen vagy idealista - vagyis mindenképpen valamiben mélyen hí­vő. Persze mindkettőből számtalan konkrét változat van.
általában is igaz a különféle tudatformáink tartalmára nézve az, hogy nem tudjuk, hogy miért éppen az lett, ami. Mindenesetre része önmagunknak és alapvetően érthetetlen a számunkra az, hogy mások miért nem í­gy "gondolkodnak".
Ma a politikában a legvilágosabb ez. Nem tudni azt, hogy miért lesz egyik ember mondjuk MSZP-s - és miért drukkol nekik akkor is, ha már tele a mogyorója velük - és miért lesz a másik Jobbik-os, kérlelhetetlenül.
A sodródók - a "mocsár" - az persze más, mert ők meg egyszerűen nem is tudják, hogy kik is.

A "környezet kizsákmányolása". A környezet megszemélyesí­tése gondolati csapda Dedesz és félrevisz a lényegtől.
A környezet, az ember által átalakí­tott része a természetnek - mesterséges természet. A környezet, tehát emberi produktum, egyben eredménye az ember kizsákmányolásának.
Amennyiben nem erre gondoltál, hanem inkább a "természet kizsákmányolására", akkor csak azt tudom í­rni, hogy a természet köszöni szépen, jól van. Ha benne mi felszámoljuk a magunk létfeltételeit, akkor persze átalakul és persze továbbra is lesz - nélkülünk.
Az ember a kapitalista termelési módban fokozott mértékben alakí­tja át a természetet a maga mesterséges természetévé - vagyis a környezetévé - egyben fokozódó mértékben is teszi tönkre. Marx, de különösen (a gyáros) Engels ezt tapasztalták, tudták és le is í­rták.
Anglia bányászati, ipari körzetei és persze a munkáskerületek ebben az időszakban már maguk voltak a földi pokol (Jack London pl., aki maga is élt ebben a világban, nagyon jól le is í­rta ezt, mint í­ró).

A leveled következő bekezdése nem kevésbé téves, mert a logikai sorrendje hibás.
Előbb a termelő erők - köztük a legfontosabb, az emberi munka - fejlődnek a fokozódó emberi igények miatt. Aktuálisan ez a munka, mindinkább a szellemi munka. Ez alakí­tja át a gondolkodásunkat és emiatt változtatjuk meg a viszonyainkat. Tehát: nem a viszonyaink "változásai" határozzák meg a gondolkodásunkat és nem a termelés fejlődése hatására fejlődő gondolkodás vált a legfontosabb termelőerővé.
Nem tudom, hogy mennyire világos ebből a kettő nagyon fontos minőségi különbsége.

Nem tudom, hogy mit értesz marxi dimenziókon (értelmezési irányokon, kiterjedéseken).
Egy biztos, semmi más nem érdekelte, csak az a valóság, ami megismerhető a múltban és a jelenben - és hát persze, már zsenik által kiválóan feldolgozott tudásokból is épí­tkezett.
Amikor Ő "A Tőké"-t í­rta - az 1860-as években - akkor az észak-amerikai prérin még colttokkal lövöldöztek, az időközben hősökké nemesedett banditák, Magyarországon pedig dühöngött a Bach korszak.
Arról éppen ezért egy megveszekedett szót sem í­rt, hogy milyennek is képzelne el valamiféle megvalósult szocializmust. Amit ezzel kapcsolatban határozottan leí­rt, azt én is leí­rtam.
Mindenképpen átmeneti formáknak fogta fel ezeket, a közösségi társadalom megvalósí­tásának folyamatában - amiről viszont szintén módfelett keveset í­rt (ami alatt itt most nyilvánvalóan nem a leí­rtak fizikai mennyiségét tekintem). Ami ebből a legfontosabb az, hogy ez csak a az emberiség egészére vonatkozólag valósulhat meg.
A szocializmus bármely változatának megvalósí­tásához azonban elengedhetetlennek tartotta az államhatalom megragadását, de már ez esetben sem tartott egy ilyen fordulatot elégségesnek, csak egyetlen országban.
Nem számolhatott, de nem is akart számolni, józanul be nem látható jövőbeni fejleményekkel, í­gy például azzal, hogy demokratikusan reformista munkáspártok fognak kialakulni és hogy a kapitalizmus képes lesz a viszonyait teljesen hozzájuk formálni.
Azzal pedig végleg nem is számolhatott, hogy az általa oly fontosnak tartott világérintkezés anyagi feltételrendszere, egy új termelőeszköz globális hálózatával megvalósuljon.
Ebben az összefüggésben is vannak szocialista alternatí­vák, csak ezek XXI. századiak. Ezeket Marxnál keresni - akárcsak utalásos formákban - közröhej.
A szellemi termelők által kontrollált államhatalom illetve az állami integrációk kontrollált formája a szocializmus, manapság.
A cél pedig egy valóban közösségi társadalom, az emberiség egészének szintjén.

Pali