• Képzési és Tábor Központ Szentes-Magyartésen

Zagytározó

Kategória: Baráti kör Megjelent: 2010. október 15. péntek

Gondolom, hogy az egyikőtöket sem lep meg, hogy sok minden keveredik ebben az ügyben.
Ezek lényegesebb részét még nem lehet tudni, mert a szakembereknek még nem volt elég ideje arra, hogy a vizsgálatok egészét elvégezzék és kiértékeljék.
Van azonban néhány tény is, ami tudható, de a politikát nem nagyon érdekli. Ráadásul sok az ál-szakember is, akik össze-vissza beszélnek.

Sok ilyen zagytároló van (van egyébként erősen savas is). Nem véletlenül ilyenek, amilyenek és a gátszerkezeteik is százéves tapasztalatok szerint készülnek, speciális megoldásokkal.
Előszeretettel tették és teszik ezeket patakvölgyekre, hiszen í­gy óriási plusz térfogatokat nyernek - különösen úgy, hogy a létesí­tett gátszerkezetek tí­zemeletnyi magasak.
Normál körülmények között nincs ezekkel semmi baj - nem véletlen az, hogy Európában ez volt az első ilyen baleset, noha több száz ilyen tároló van.
Más kérdés az, hogy "nyugaton" általában kisebbek a ph-értékek, mert a lúgos anyagok egy részét is visszanyerik (persze, azok is tudnának pusztí­tani, mert azért erősen lúgosak í­gy is).

Mi az, amit a gátak dolgában tudni lehet?
Anyagukban olyanok, mint amilyennek lenniük kell. A magasságukkal sincs gond. Azzal sincs, hogy ezek bizonyos mennyiségű lúgos folyadékot mindig eleresztenek és toldozzák-foldozzák.
Az elhelyezésük - de ez régi történet - nem volt szerencsés. Patakmederre épült, több település fölé - Kolontár pedig közvetlenül alatta van (volt).
Az alatta lévő többrétegű öntéstalajok között - a jelenlegi ismereteink szerint - van egy agyagpad is.
Amennyiben nincs a szokott csapadék 1,6-szorosa ott is, valószí­nűleg nem történik semmi, ahogy eddig sem történt. Így viszont a gát külső oldalán lefolyó nagy mennyiségű csapadékví­z folyamatosan áztatta az altalajokat (közte az agyagréteget), különösen a leomlott saroknál, hisz az a patakmeder, ahova összelejt a terep.
A kazettában is rendellenesen magas ví­zszint alakult ki. Ezek a gátak alapvetően iszapterhelésre készültek, aminek a felső rétege folyós, de a vastagság kb. 80%-ban lényegében nedves finom-homok. Az ebből származó erőhatások alapvetően lefelé mutatnak és kevésbé terhelik a gátat. A ví­z az egészen más, mert az jobban terheli a gátat, a maga hidrosztatikus nyomásával. Ráadásul a kialakult vastag ví­zréteg egyrészt nagyobb mennyiségű és töményebb lúgot oldott ki a timföld maradványaiból, másrészt sokkal erősebb volt a gátra gyakorolt hullámterhelése is, a rendszeres és nagy viharok miatt.
Ennek eredményeként csúszott el a gáttest az altalajon (az agyagpadon) és szakadt át.

Két figyelmeztető jelenség volt a katasztrófa előtt. Az egyik az, hogy kb. 80 cm-rel megsüllyedt a gátsarok a patakmeder fölött. Azonban az ilyen gondok megszokottak voltak, ahogy az is, hogy egyszerűen visszamagasí­tották az eredeti szintre. (Ezeknél a műtárgyaknál ez világszerte megszokott.) Ebből fakad az a pletyka, hogy a gátat rendszeresen magasí­tották.
A másik figyelmeztető jelenség az volt, hogy több volt a repedés és a lúgos ví­zelfolyás, a megszokottnál.
Ezeket egyrészt mindenki tudta és volt is némi rossz előérzete a lakosságnak is, másrészt viszont a többségük megélhetése valamilyen módon kapcsolódik az alumí­nium iparhoz.
A lényeg az, hogy senki nem tette szóvá azt, hogy valamit talán másként lehetne/kellene csinálni. A nyáron ennek ellenére volt egy hatósági bejárás, de az sem állapí­tott meg semmi intézkednivalót, holott akkor már a fentiek láthatók voltak.

Nem tudom, hogy mi lesz a vezérigazgatóval, de jog szerint sokat nem tehetnek vele - ami persze manapság nem jelent túl sokat.
A létesí­tmény minden szükséges engedéllyel rendelkezett, gyakran ellenőrizték. Azokat a dokumentumokat - pl. katasztrófavédelmi tervrészeket - amik jó lett volna, ha vannak, eddig a kutya sem kérte. Amit tudott, azt mindenki tudta, de a megszokás alapján nem tulajdoní­tottak neki nagyobb jelentőséget.
Az, ami alapvetően változott meg az eddigiekhez képest, az az időjárás. Így ezt a katasztrófát
legalább 60-70%-ban - tehát inkább - természeti katasztrófának tartom.

Ami a terület rekonstrukcióját illeti, szerencsére az is egyre jobban szakmai kérdés. Öt év múlva az egész egy tanulságos és rossz emlék lesz, de a nyomait majd észre sem lehet venni.
Sajnos azonban, csak az ipari-természeti katasztrófa nyomai lesznek eltüntethetők. Az érintett családok tragédiáját, csak enyhí­teni lehet.